Hétvégén meglepő élményben volt részünk: elszállt felettünk egy gólya. Majd még egy. És még egy. És még vagy nyolcezer darab.
Először azt hittük, hogy vagánykodnak egyet. Szárnyra kapnak, és kihasználják a meleglevegő-feláramlást, és siklanak egy sort. Kb. úgy is indultak el. De amikor feltűnt, hogy több ezren vannak, akkor már gyanús lett.
Persze ők már látták, ami végül nekünk is nyilvánvaló volt: jön a vihar. De míg ők kényelmesen elrepültek, mi inkább a sikoltozásos futkározást választottuk a szakadó esőben. De mennyire jobb is volt az! Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki fitnesz szellemében szeretne a kilóitól megszabadulni.
Törökországban nem ritkák az ilyen tömeges madárátvonulások. Anatólia nemcsak a humán turisták, hanem a madarak kedvelt helye is. Szinte minden nagyobb tónál vannak madárparkolók. Az egyszerűség kedvéért mindegyiket Madárparadicsomnak nevezik (Kuşcenneti), így lelkesítve az érdeklődőket, hogy jobban utánanézzenek, melyik melyik, és hol milyen madarakat (és mikor) lehet látni.
Az első és eredeti (bár mindegyik ezt mondja magáról) a Kuşgölü (pontosabban a Manyas Kuşgölü – manyasi madártó) természetvédelmi terület. Itt még egy falut is találunk, aminek Madárparadicsom a neve (Kuşcenneti), ahol a lelkes látogatók egy hatalmas toronyba is felmászhatnak, ahonnan belátni az egész tavat.
Természetesen a madárlesen várakozó kedves turisták nem marad sem éhen, sem szomjan. Teát és kebabot lehet kapni. De egészen biztosan a pizzát is kiviszik a toronyba, ameddig az nem zavarja meg a madarakat.
A Kuşgölü leginkább a Velencei-tóra hasonlít. Sekély (átlagosan 3 m mély), sok nádassal, néhány patakkal és jó kis erdővel a környékén. Főút nincs a közelben, csak pár falucska. Najó, a D565, meg egy vasút is mellette halad el, de a madarakat ez túlzottan izgatja.
A nemzeti park Curt Kosswig német zoológusnak köszönhető, aki 1938-ban indítványozta a 64 hektáros terület védett övezeté nyilvánítást. Ő fedezte fel, hogy az Európából Afrikába és Ázsiába haladó madarak zöme itt áll meg pihenni.
Szintén ő építette a Kuşcenneti faluban található madármúzeumot is.
Ma a nemzeti parkot ma távolról vezérelhető kamerákon keresztül is meg lehet nézni. Tehát míg a turista kimegy a toronyba hajnalban madárlesre, addig a profi természetbúvárok az előre telepített kamerákon keresztül otthon nézik a szárnyasokat. Ezzel pedig a pizzafutár jár a legjobban.
A tónál több, mint 270 madárfaj parkol le. Ezek közül a legfontosabbak: a kékcsőrű réce vagy fehérfejű réce (Oxyura leucocephala), a kanalasgém (Platalea leucorodia), a rózsás flamingó (Phoenicopterus roseus), a borzas gödény (Pelecanus crispus) és a rózsás gödény vagy más néven rózsás pelikán (Pelecanus onocrotalus).