Isztambul közlekedésével már többé-kevésbé megismerkedtünk. Bár teljesen sose lehet kiismerni…
A kissé érdekes elvű városi kocsikázás után azt gondolnánk, hogy elhagyva a lakóövezetet most aztán tényleg elfajulnak a dolgok.
Pedig szerintem az esetek nagy részében még jobban is lehet vezetni, mint Magyarországon, vagy sok más európai országban. De ez persze csak a városok közötti részre vonatkozik. A városon belül már más törvények, vagy inkább szokások vannak. De oly annyira, hogy minden nagyvárosnak (és kisvárosnak, de még falunak is) saját közlekedési stílusa van.
Törökországban hatalmasok a távolságok. Állítólag a nyugati csücskétől a keletiig 2 napig tart eljutni. Persze egy rutinos török ezt 1 nap alatt is megjárja (majd fél napot tölt a mellékhelységben). Mindezek mellett viszont nagyon jól lehet közlekedni. És gyorsan.
Természetesen a Törökországban megszokott kontrasztok itt is érezhetőek. Alig van közepes minőségű út. Egy út vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz. A nagyon rossz azt jelenti, hogy az aszfaltot nem könnyű megtalálni. Míg a nagyon jó esetben akár 140 km/h-val is is kényelmesen lehet haladni. Persze nem illik, de azért lehet.
Mondjuk az ország nagyrésze meredek hegyoldalakból áll, ahol természetesen nincs elég hely megfelelően egyenes utak kiépítésére. De még ezeken a részeken is eléggé jól lehet közlekedni. Igaz, már az első órában elegünk lesz abból, hogy nincs egy méter egyenes szakasz sem, és a kormányt folyamatosan jobbra-balra kell tekergetni. A második órában pedig már ordítani tudnánk.
Holott még 5-6 óra van hátra az utunkból, és akkor is csak azért állunk meg, mert beesteledett. Majd másnap folytatódik tovább a balettozás.
Ahol viszont volt hely (vagy csináltak), ott viszont nagyon jó utakat találhatunk. 2 x 1 sávos utakat egyre kevesebb helyen találni. A szélesítés viszont nem a hagyományos módon készül. Annál sokkal egyszerűbben: a már meglévő út mellé építenek még egyet. Így a forgalom sincs feltartva, az eredmény pedig az autópályához fog hasonlítani.
Tehát Törökországban az utak általában nagyon jók. Ebből (ismerve a török vezetési stílust) arra gondolnánk, hogy akkor mindenki száguldozik, mint az őrült. És bár ilyenből is találunk sokat, de valamiért mégsem ez a jellemző. Saját tapasztalataim szerint Isztambul belső régiójában sokkal vadabb a közlekedés, mint egy forgalmas török autópályán. Sőt! Szerintem mind a főutakon, mint a mellékutakon sokkal biztonságosabb vezetni, mint Magyarországon, vagy akár Olaszországban.
Tanúsítom az országúti vezetés biztonságát és az utak minőségét.
Péter
Csatlakozom az előttem szólóhoz.
Tartottam a közlekedéstől, és pozitívan csalódtam.
Amerre jártunk (na nem igazán nagy területen, csak Isztambulig, onnan meg vissza Trójáig), ahol még nem kétszer két sávos a főút, ott éppen építik, rendőr van az utakon, száguldozó marhát nem láttunk. Semmi olyat nem tapasztaltunk, ami alapvetően ellentétes lenne az európai közlekedéssel.
Sőt. Míg Görögországban képtelenség sávot váltani vagy kikanyarodni az útra, mert nem vagyok biztos benne, hogy megáll, ha elé tolom a kocsi orrát, a törökök részéről semmi erőszakosságot nem tapasztaltunk.
A nagyváros azért más, mert szűk. De még azt se éreztük igazán bántónak, csak fárasztó volt. De ha nem úgy csinálnák, ahogy – hogy amelyik autó orra előrébb van, az következik -, akkor egy-egy sor autó évekig állhatna egyhelyben… Cippzár-elv – csak nagyban 🙂 Szerencsére a városban nem sokat mentünk.
Falvak között a mellékutakon viszont néhol nagyon lyukas az úttest 🙁