Magázódás

A magázódás egy fontos nyelvtani forma, amit a mindennapokban használunk. Mint pl. a Bocsánat, amiért ráléptem a maga lábára. vagy Elnézést, úgy látom, maga akarja megvenni ezt a szép kézi csomózású szőnyeget, és a hatvankét kilós arany fülbevalót az ajándék kebabbal. Ne mondja, hogy nem akarja! Látom a szeme állásából! Nem baj, ha nincs pénze, bármelyik rokonára becseréljük!

A magyar nyelvben a magázódást az egyes szám, és a többes szám harmadik személyénél találjuk meg: Ön, és Önök. A ragozásban minden ugyan olyan, mint az ő és az ők. Érdekes módon mégis második személyként használjuk, hiszen neked, vagy nektek mondjuk, amit mondunk.

Ezen természetesen nem gondolkodunk el, mert ez az anyanyelvünk, így sikerült, ilyennek szoktuk meg, és kész. Aztán majd szitkozódjon az, aki magyarul akar megtanulni! 🙂

Mondjuk ennél a résznél pont nem annyira, mert pl. a német nyelvben is hasonlóan van. De a németek kapnak mást bőven: ragokat, ty és cs betűt, tárgyas igeragozást, stb… bőven visszakapják a der-die-das-ukat!!!

A törökben mindez kicsit másképpen nem. No, nem annyira! Nem vészes. Csak az elején kell egy kicsit odafigyelni, és már menni is fog! 🙂

A török nyelvben az Ön, és Önök a többes szám második személyében találjuk meg. Úgy mondják, hogy Siz és azt jelenti, hogy Ti, Titeket, stb..

Persze mindjárt ez is furcsa lehet, hiszen egyedül állok a boltba, miért mondja, hogy Nektek?

Természetesen ennek is történelmi okai vannak. Naná! Hiszen minden nyelvtani szerkezetnek történelmi okai vannak, ahogyan annak is, miért nincs olyan XII. századi magyar szavunk, mint benzinmotoros-kéfedeles-repülőgép.

Mindez még a törzsi időszakban alakult ki (erre persze semmi bizonyítékom nincs, de jól hangzik :)), amikor is az emberek egymással tegeződtek. A főnökkel viszont már magázódás folyt. Leginkább akkor, ha két törzs találkozott, és a balták csapkodása előtt leültek egy kicsit beszélgetni.

Ilyenkor ugyanis a másik törzs vezetőjét nem úgy szólították, hogy Te, hanem Ti. És a nagy harci sisakot és tüskés buzogányt viselő törzsfő sem úgy válaszolt, hogy Én, hanem Mi: mi fogjuk beleverni a fejetekbe, hogy a diófa a miénk!

Ez elsőre királyi többesnek látszik, ahol elszállt az ego. De ha jobban belegondolunk ez valóban királyi többes. Mégpedig a klasszikus királyi többes. Mégiscsak egy törzsfőről van szó, aki magát valóban királynak érezheti.

No de gondoljunk csak bele! Két törzs, csapat, uralkodó találkozásánál nem demokrácia volt, ahol az emberek egyenként eldönthették, hogy kupán vágják a másikat (cserébe esetleg őt is kupán vágják), hanem ez a vezetők kiváltsága volt. Ő így amikor többes számban beszélt, akkor valójában a mögötte álló harcias csapatok nevében beszélt. A csata ideje alatt meg esetleg hátravonult a sátrába. Így pedig valóban helyesen tetten, hogy többes számban beszélt.

És ugyan ez fordítva is: A másik törzs vezetője, ha már eljött idáig, akkor nemcsak a beszélgető partner (másik vezér) fejéből akar levest készíteni, hanem az egész szembenálló csapattal. Így nem azt mondta, hogy Téged simogatlak meg a baltámmal, hanem hogy Titeket.

Tehát valahogy így alakult ki. Aztán lehet, hogy nem. 🙂

Jah, és a nyelvtan: Abban nincs semmi különleges. Éppen úgy használjuk, mint a többes szám második személyt. És kész. 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (4 votes cast)
Magázódás, 10.0 out of 10 based on 4 ratings
 

2 Replies to “Magázódás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .