Az egész úgy kezdődött, hogy még sötét volt….
02:00
Ébreszt az óra! Hajlani kettőkor!
Más ilyenkor megy aludni. A többiek meg majd ez után. De mi felkeltünk.
Törökországban annyira nem ritka a hajlani kelés, bár inkább az akkor már le se fekszem hozzáállás a gyakoribb (meg egyébként is, Isztambul egy olyan város, ami sosem alszik, csak vannak csendesebb meg hangosabb időszakai). Sokan vannak, akik éjszaka indulnak útban vidékre. Egyik részről mert így kisebb a forgalom. Másrészről pedig mert még így is este lesz, mire megérkeznek a célállomásra.
Mi viszont azért keltünk fel, hogy reggelizzünk. Pontosan 1 óra és 5 percünk van még.
02:20
Leültünk az asztalhoz reggelizni. Nem vagyunk egyedül. Az ablakon kinézve látható, hogy sok helyről fény szűrődik ki. Máshonnan kés és villa csörgés hangja szűrődik ki.
Tehát reggelizünk. De nem ám akármit! Következő étkezés, és nem mellékesen a következő pohár víz, majd csak 18 óra és két marék perc múlva lehetséges. Így jobb, ha nem pár darabka diétás müzlit eszünk, hanem rendesen telepakoljuk a hasunkat.
Szerencsére nyár van, igazi dinnyével. A legjobb étel ilyenkor. Tele van energiával és vízzel!
E mellett érdemes átfutni a listát, amit a fogyókúrás doktor adott. A tiltott listát. Na, abból válogatunk most. 🙂
02:50
Azt hiszem, tele vagyok. Már nem is emlékszem, mikor ettem ennyit utoljára.
Persze, mikor is… a tavalyi Ramadán (Ramazan) első napján…
Még 15 perc van… ezt víz+tea+víz+tea+víz ivással töltöm. Meg iszok rá vizet is. Hogy jobban csússzon.
De előtte fogmosás!
02:55
Túl vagyunk a fogmosáson. Folytassuk csak az ivást!
Mennyi belefér az emberbe… Úgy érzem, minden rejtett tartalék helyre sikerült vizet pakolnom.
03:05
Eljött hát! Kezdődik! Megszólal a müezzin. Kezdődik a böjt. Pá-pá ennivaló, pá-pá víz. Este találkozunk.
Dehogy is!
A szabály nem írja le pontosan, mikor is kezdődik a reggel. Mármint annyit mond, hogy amikor a müezzin kihirdeti (az egyik helyen ahol laktunk, hogy 15 perccel később volt az ezán, és lehetett hallani, hogy előtte befejezi a teáját). Na de mikor kezdődik pontosan a reggel? Amikor elkezdi az éneket, vagy amikor befejezi?
Jelen esetben, amikor befejezi. Az pedig másfél perc legalább. Addig még lehet inni.
Lássunk is neki! 🙂
Szóval iszunk.
03:06
Még mindig iszunk. 🙂
03:07
Most már tényleg véget ért a müezzin. És mindegyik a környéken. Most már le kell tenni a poharat. Pontosabban tegyük mindjárt a mosógatógépbe.
Érdemes most elpakolni, amíg még tele vagyunk energiával.
Aztán irány vissza az ágyba!
06:30
Most kellene felkelni. De mivel a reggelit megspóroltuk, lehet még aludni. Hehehe. 🙂
07:00
Felkeltünk. Ahogy eddig is. Bár fogmosás nincs, mert azt korábban már lerendeztük. Arcmosás viszont lehet.
Szomorúbb, hogy ilyenkor ugye az ember felkeresi a legkisebb szobát, ahol a korábban felvett víz egy jó részét leadja.
Azért ilyenkor jó lenne egy pohár víz. A korábbi évek tapasztalatai alapján, ha most egy, csak egyetlen egy pohárral lehetne inni, minden sokkal könnyebb lenne. De persze a böjt nem a könnyűségről szól.
De egyébként még jól bírjuk magunkat.
07:01
Még mindig jól bírjuk magunkat!
09:01
Most már azért kevésbé jól bírjuk magunkat.
A helyzet koránt sem vidám. Meleg van. Ez az, amit fokok helyett a dög jelzővel illetünk. Lehetne valami k-betűs is, de az hosszabb. És kinek van kedve ebben a melegben gépelni?
Szerencsére Isztambul a Boszporusz két partján van. Óriási a páratartalom. 90% felett! Néha át sem látni a másik kontinensre. Mondjuk sok ország van még, ahol most éppen nem lehet átlátni egyetlen másik kontinense re. De azért akkor is.
Képzeld el, hogy nem tudsz izzadni, mert nincs már hova. A levegő megtelt. És csurom vizes vagy, pedig süt a nap.
De nem ma. Mármint ma nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy vizet veszítsünk.
Kis szerencsével ma is lesz egy batár nagy vihar. Olyankor hűvösebb lesz, és a vízhiány sem olyan szembetűnő.
10:01
Nem, még mindig nincs víz. Pedig lassan már jó lenne…
Még 10 óra és 50 perc. Hah!
11:01
Na jó, eddig tartott a komfort állapot. Most már kezd tényleg nehéz lenni.
12:33
Egy kis arcmosással próbálom javítani a helyzetet. De óvatosan, hogy a számba ne kerüljön. Isztambulban egyébként sem ajánlatos a csapból inni.
13:45
Kezdek össze-vissza írni. Az előbb lefagyott a helyesírás-ellenőrző. Bár az is rejtély, hogy bírta eddig.
Jah, az ebédszünetnek vége. Persze nem volt ebéd. Meg szünet se.
Aki akart pár percre kimehetett az erkélyre sétálni. De senki nem kockáztatta, hogy pár liter vizet kiizzad a napon.
Egyébként se akar senki se felállni.
15:20
Pont, mint tavaly, vagy mikor. Ledöglött a klíma. A fentiek gondoskodnak ám a szabályok betartásáról.
5 óra 31 perc. Kibírjuk! Simán.
15:21
Már csak 5 óra 30 perc
15:22
Már csak 5 óra 29 perc.
Nem tudok másra gondolni, csak a vízre.
Lehet, hogy éhes is vagyok, de most valahogy nem tűnik fel…
15:23
Már csak 5 óra 28 perc.
16:00
A világ kezd kékbe borulni. Lelki szemeim előtt egy hatalmas pohár víz van, és én benne úszkálok.
Szép gondolat, de egyben rossz is. Csak még szomjasabb lettem.
16:40
Asszem búg a fejem. De már bármi lehet.
Próbáltam egyenes vonalat húzni, de csepp alakú lett.
Kitartás! Már csak 4 óra 21 perc!
Egyébként csak az első nap ilyen nehéz. A második kicsit könnyebb. De igazán a negyedik nap, amikorra a szervezet beáll takarékos módra.
Azt hiszem akkor már egész nap énekelni fogok.
Valami vizes nótát.
17:00
A Ramadán (Ramazan) előnye: mivel nincs ebédidő, hamar haza lehet menni.
Persze nem aludni! Az úgy nem ér ám! Vacsorát készíteni. Ünnepi vacsorát.
Kész kihívás úgy főzni, hogy nem szabad megkóstolni.
De ma az első nap van. Ez más! Ilyenkor a közeli ismerősökkel, családtagokkal együtt vacsoráznak az emberek. Együtt kezdtük felkiáltással! Ez azért jó érzés, hogy nem vagyunk egyedül.
Idén is oda megyünk, ahova minden évbe. A szökőkutashoz. Lehet, hogy az idén nem bírom megállni. és belefekszem?
18:00
Nem tudom mit csinálok.
Írok.
18:20
Már csak 2 óra 31 perc.
Lassan indulunk az étterembe. Ha most elkezdem a cipőmet fűzni, indulásra sikerül is elkészülni.
19:00
Indulás az étterembe. És nem fordítva vettem fel a cipőmet! De ki volt olyan örült, hogy pont kéket vett? Olyan a színe, mint a víznek…
19:20
Igazi Ramadán (Ramazan) hangulat van Isztambulban. Mindenki dudál! Senki se akarja lekésni a vacsorát.
Ennek különleges a hangulata, lesz róla egy külön bejegyzés. Csak előbb jussak vízhez…
20:00
El se hiszem, hogy eljutottunk ide! Meg az étterembe!
Az utolsó óra. Már csak 51 perc.
20:05
Itt ülünk az étterembe. Várjuk a többieket. Mellettünk a szökőkút. Khüm…
20:06
Szóval itt van az átkozott szökőkút mellettünk.
20:07
Itt van az is isteni szökőkút mellettünk a drága vizével.
20:08
Tehát az a fránya átkozott szökőkút itt van mellettünk.
20:09
Nem tudok másra gondolni, csak a szökőkútra.
20:10
Azt hiszik, megzakkantam. Mozdulatlanul bámulom a szökőkutat.
20:20
Sikerült kiszabadulni a hipnózisból. Már csak 31 perc!
20:21
Az a hülye szökőkút még mindig ott van.
20:22
Az ismerősök már rég megjöttek, de valahogy nem vettem észre őket…
20:23
Ez a szökőkút már örökre itt marad? Senki se akarja megvenni?
20:24
Szóval itt ülünk az asztalnál, és beszélgetünk. Sárga terítő, sárga szalvéta, sárga székek.
És van egy szökőkút is a közelben.
20:25
…és ott csordogál az édes nedű, a víz…
20:31
Rövid teológiai vita után arra jutottunk, hogy az asztalterítő sarkának rágcsálása nem számít a böjt megtörésének. De csak akkor, ha egyetlen darabot sem nyelek le belőle.
De hát ki éhes? Csak a figyelmemet akarom elterelni.
Már csak 20 perc.
Jah, és van egy szökőkút a közelben. Mondtam már?
20:41
Az utolsó 10 perc.
A mágikus utolsó 10 perc.
Olyan ez, mint a napkelte előtti percek. Mindenki készülődik. A világ megváltozik. A világ felébred.
Aki tehette, már beült valahova. Aki még nem, most keres ülőhelyet. Az utak kezdenek kiürülni. Aki még kocsiban ül, próbál minél gyorsabban asztalhoz érni. Nem haza, az már messze van. Egy asztalhoz.
A pincér elkezdi kipakolni az ételeket az asztalra.
20:44
A pincér egy kirakta a vizet is az asztalra. Egy helyes pohárba beleöntötte a csodásan csillogó tiszta vizet. Tetejére pedig csak mesebeli jégkockát is rakott. Egy kocka alakú jégkockát. Vízből van!
Elmondja még, hogy nemrég újították fel a szökőkutat.
Van szökőkút is? Észre se vettem…
20:50
Az utolsó perc.
Miden elcsendesedik. A világ visszafojtott lélegzettel figyel. Üresek az utak. A zenét is lekapcsolták. Mindenki elhallgatott.
20:51
Megszólal az ezán. 17 óra és 46 perc után végre rávetem magam az előtte lévő vízre.
20:54
Asszem a negyedik pohár vizet iszom. Ideje lesz lassan enni is valamit.
20:55
Megfordulok, és kinevetem a mögöttem levő szökőkutat. Olyan sátáni nevetéssel.
A többiek furcsán nézek rám. Valaki a telefonért nyúl, és tárcsázza a mentőket. Más inkább felveszi videóra. Jó anyag lesz a Facebookra..
20:58
Most már tényleg eszünk. Még csak az előételt: sajt, kenyér, és a lényeg: füge. Meg van dinnye is!
21:15
Megjött a főétel. Az előétellel sikerült jól belakni. De mindjárt lesz itt még hely. Gyertek csak fasírtgombóckák, gyertek csak apucihoz!
21:58
Uh, tele vagyunk!
Egy desszertet azért még be lehet próbálni. No meg teát. Még teát!
22:20
Indulás haza.
Elmegyünk a szökőkút mellett. Szúrós szemmel nézek rá.
23:00
Otthon, újra otthon.
Tea, sok víz. Fürdés, megint víz. Egy kis dinnye. Még víz.
00:40
Alvás.
02:00
Ébreszt az óra! Hajlani kettőkor! Hát még ilyet!…
Ez vicces volt. Szökőkút… 😀
Árpi mit szól hozzá, hogy ti böjtöltök? Nem zavarja, hogy ti nem esztek vele napközben?
Az ő étkezése még nincs annyira szinkronban a miénkkel. Amikor nincs böjt, ő akkor is rendes időpontokban eszik, míg mi akkor, amikor idő jut rá.
De persze ha nem ülünk mellette az asztalnál, akkor ő is inkább feláll onnan.
minden évben ezeket élvezem a legjobban 🙂 nem lett amúgy nehezebb a böjtölés, mióta a gyereket mindenképp etetni kell?
Nem baj, hogy a gyereket etetni kell.
Elsőre mindenki úgy gondolja, hogy nagyon nehéz éhesen húst sütögetni. Holott nem az a nehéz, hogy sült hús illatban gőzölög az ember, hanem hogy meleg van a konyhában.
És persze a víz víz víz.
Szegény gyerek, nem érti, miért akarok neki 5 percenként vizet adni. 😀
Az a füge az datolya .. még mindig 😛
Amúgy nagyon jót röhögtem – mint mindig 🙂
Nem tudom, Te hogy vagy vele, nekem amikor a müezzin abbahagyná, ha lenne… hirtelen kiszárad a torkom…hiába néztem előtte már undorodva a vízre a renegteg ivás után :)))
Köszi! 🙂
A müezzin után még hagyjám, de utána visszafekszünk aludni, majd a reggeli felkelés után a víz nagyrésze el is távozik. Mintha az egész teljesen felesleges lett volna… Ilyenkor, ha csak egyetlen pohár víz lehetne, mindjárt sokkal könnyebb lenne minden…
Szerintem egy teve ennyi víztől, ilyen rövid idő alatt harmadik púpot növesztene! Tényleg, Allah nem teve véletlenül, hogy ilyen gonoszságokat talál ki?
…..más, tegnap éjjel úton voltunk, és erősen figyeltem kelet felé, hogy mikor látom meg az első fényeket….. már amikor nem bólintottam el (buszon voltunk, nem én voltam a soför 🙂 ). És hát 4 óra körül még korom sötét volt minden irányban. Akkor a müezzin miért is kiabál 3 órakor? Vagy a kible-i hajnalkor kiabál, és így jól ki van szúrva minden „nyugatival” ???
Mi jóval északabbra vagyunk, mint a vallás kezdeti központja. Ott (és abban az időben) valószínűleg az emberek egyébként is felkeltek volna napkelte előtt (ahogy a nagymamám is). Nekik teljesen mást jelentett, mint nekünk.
Az imsak hivatalos fordítása hajnal hasadás. Gondolom, ez azt jelenti, hogy ilyenkor már lehet látni valamit abból, hogy a nap nemsokára felkel. Ez nem jelenti azt, hogy világos van. Talán egy vékony csík az ég alján. Majd ha megint hajnalban utazol, nézd meg, hátha! 😉
Erről egy vicc jut eszembe:
„Szeretnék úgy meghalni, mint a nagyapám: csendesen, békésén, álmában…. Nem úgy, mint az utasai: sikoltozva és pánikolva.”