Péter fáradt volt. A szomszéd szobában Portalak narancslét iszogatott, és valamit Gézával egyeztet. Péterre most nem figyelt senki. Kicsit át tudta gondolni a közelmúlt eseményeit.
–Hmm.. szóval nindzsa lettem! – gondolkozott – Elég csak megnyomnom itt ezt a sötétlila gombot, és máris nindzsa leszek! – és ha már ott volt a keze ügyében, meg is nyomta. Nem történt semmi.
–Na persze. Nincs itt senki. Minek csapkodjam a levegőt, ha nincs ellenség? – gondolta, majd átment egy másik szobába.
Pontosabban ment volna, ha nem jön szembe egy tükör. Sima tükör volt, még a 20. századból. Semmi digitális make-up funkció, hajformálás, bőrápolás vagy ilyesmi. De Pétert egy pillanatra mégis meglepte. Ez pedig elég volt, hogy beindítsa a már bekapcsolt harci rendszert. Péter pillanatokon belül örült táncba kezdett. A program megpróbálta Péter tükörképét leelőzni, de bármennyire is gyors volt, a tükör minden mozdulatát azonnal lekövette – ahogy ez egy sima tükörnél normális. Az állás erősen döntetlenre állt…
-Segítség! – kiáltott Péter – Hogy lehet ezt kikapcsolni??
Ekkor egy hangos reccsenés hallatszott. Majd ahogy Péter a tükör felé nézett, annak csak a darabjait látta. A falból pedig egy magas sarkú cipő állt ki.
-Harci topánka – mondta Portakal – a legújabb modell!
-Uh… köszi! – hálálkodott Péter. – Hé! Ez miért nekem számlázza ki a tükröt?
-Mert miattad tört össze.
Kint ültek az erkélyen. Pontosabban csak a P betűs szereplők: Portakal és Péter. Géza kitartóan csak virtuálisan vett részt a megbeszéléseken.
Egy hagyományos oszmán faház hagyományos oszmán fa erkélyén ültek a hagyományos oszmán fa székeken. A hagyományos oszmán fa asztalra kitett készülék viszont egyáltalán nem volt hagyományos, sem oszmán.
-Tehát a mese így szól: Amikor Szulejmán nekikezdett a saját mecsetének építettetésébe, az iráni szultán ki akarta gúnyolni. Hatalmas gyémántokat küldött neki. Ezzel azt akarta üzenni, hogy Szulejmán olyan szegény, hogy még a saját mecsetét sem tudja kifizetni. A török szultán azzal vágott vissza, hogy ezeket a gyémántokat Sinan mesternek adta: használja fel az építkezéshez. Sinan pedig az iráni szultán szeme láttára porrá törte, és belekeverte a betonba, amiből a kupola készült. Az ezért csillog olyan fényesen.
-És tényleg ott vannak a gyémántok a Szulejmán dzsámi kupolájában?
-Nem. Szulejmán dzsámiját már éppen elégszer átvilágították meg ultrahanggal megvizsgálták. Majd a nanorobotok is atomi szinten átnézték. Sok rejtélye van ennek a dzsáminak, mégiscsak Sinan mester tervezte. Ebből sokat máig nem sikerült megfejteni. De a gyémántoknak nyoma sincsen. Ez csak egy mese.
-Igen, csakhogy! – szólt közbe Géza – A mesterséges intelligencia nem így gondolj. Mikor a történelmi feljegyzéseket, meséket, történeteket átnézte, akkor ő is belefutott a mesébe. Majd arra a következtetésre jutott, hogy igaznak kell lennie. És bár a 21. században ennek nem találták nyomát a Szulejmán dzsámi kupolájában, úgy gondolta, hogy az évszázadok alatt a gyémántok eltűntek. Talán az egyik felújítás alkalmával, vagy az időjárás kikoptatta… E miatt pedig a mostani, tehát az Isztambul 6.0/O verzió építésekkor a gyémántokat is bele akarta építeni a kupolába.
-Tehát ez az Isztambul másolat egy mese alapján lett felépítve? És ha megnéznénk a kupolát, tényleg találnánk benne gyémántokat? – kérdezte Péter.
-A kupolát tényleg meg fogjuk nézni. De nem a gyémántok miatt. Az a rajz, amit kaptál Sinan mestertől, az arra utal, hogy valaki belenyúlt a programba. A gyémántok helyett mást rejtett el a kupolában. – mondta Géza.
-Úgyhogy most lepihenünk, majd holnap este bemegyünk, és megnézzük – egészítette ki Portakal.
***
Péter nem igazán tudott pihenni. A ház, amiben megszálltak, túlságosan is élethűen utánozta a 16. századi hangulatot. Oké, volt kivetítő és internet. Így legalább filmet lehetett nézni. Meg még a víz is be lett vezetve. Legalább nem kellett a kúthoz lejárni minden alkalommal. Bár befizethettek volna egy robot szolgára, de nem bíztak benne, hogy az nem fog titokban utánuk kémkedni.
Minden más viszont hagyományos volt. A vizet tűzön kellett felmelegíteni. Ehhez egy speciális kemence volt, ami úgy nézett ki, mintha fával működne. Persze nem igazi fát kellett a tűzre tenni… a környezetvédők gutaütést kaptak volna tőle. A kemence csak szimulálta az égést. A fahasábok intelligens műanyagból készültek. Miután berakták őket a kemencébe, átalakultak, mintha hamu lenne. Majd idővel újra visszaalakultak, ha kivették őket a kemencéből. Így legalább nem kellett fát vágni, kimenni az esőbe, és még CO2 sem keletkezett.. A meleget meg elektromos áram adta.
Fürdőkádról persze szó sem lehetett! Csak egy dézsa volt, amit Péter nagy nehezen megtöltött. A víz is teljesen kihűlt, mire végzett ezzel a bonyolult művelettel. Végül Portakal adott neki valami bigyót. Azt berakta a vízbe, mire 1 perc múlva már kellemes meleg volt.
-Nem korhű, de nagyon hasznos – mondta.
A teafőzés még bonyolultabb volt. Egy rendes étel elkészítése pedig még annál is nagyobb kihívásnak nézett ki. Péter úgy döntött, nem is próbálkozik vele. Inkább kérte a túraprogramot, hogy keressen neki a közelben egy helyet, ahol tud enni.
***
Amikor beült enni, mindjárt kért két dupla sajtburgert light kólával. Tudta, hogy nem ezt fogja kapni, de még mindig kissé fáradtnak és nyűgösnek érezte magát. Nem akart azzal vacakolni, hogy kitalálja, mit ettek a 16. században a törökök. Csinálja meg ezt helyette a túraprogramja!
Amikor megérkezett az étel, megerősítette magában: Tényleg nem vacakolok, hogy kitaláljam, mi is ez... Valami húst kapott valami kenyérhez meg valami fehér italt. Megette és megitta mindet. Egész jó volt! Megkérte a túraprogramot, hogy jegyezze fel. Ilyet máskor is szeretne enni.
Na jó! Estig még van idő. Addig fog egyet aludni, döntötte el magában Péter. De előtte még szeretne egy kicsit mászkálni. A túraprogram a Fedett Bazárt javasolta. Péter leokézta az ötletet. Járt már ott, a 21. századi másolatnál, Isztambul 6.0/A-nál. Kíváncsi volt, milyen lehetett ez 500 évvel korábban. Vajon akkor is szőnyegeket, lámpákat, dobozokat, ékszereket árultak? Vajon akkoriban milyen ajándéktárgyak lehettek?
Nos. A bazár teljesen mást mutatott, mit amire Péter számított. A túraprogram érzékelte Péter meglepetését. Valószínűleg a többi turista is hasonlóan reagált, így mindjárt egy rövid magyarázattal kezdte:
Innen a dombtetőtől egészen az Aranyszarv-öbölig egy raktárakból álló labirintus volt már a bizánci időkben is. Sőt, az előtt is, meg az előtt is, meg még az előtt is. De igazándiból a római-bizánci korban kezdett fejlődni, hiszen akkor valósult meg a teljes Földközi-tengert behálózó kereskedelem. A törökök ezt vitték tovább, majd kezdtek egyre több utcát befedni. Előtte még csak ponyvákkal védték a vásárlókat az időjárás viszontagságaitól, hidegtől, melegtől, esőtől egyaránt. A túraprogram mindjárt bekapcsolta a virtuálist, hogy Péter maga is lássa.
Az állandóan fedett utcák kialakítása nagyon megnövelte a vásárlók kedvét. Így egyre több, és több utca lett a központi fedett épülethez csatlakoztatta. Persze semmi konkrét ötlet, koncepció, vagy központi instrukciók. Ahogy éppen alakult, úgy építették. Ennek köszönhetően minden utcának megvolt a saját hangulata. És minden utcában más-más termékfajtát árultak. Péter most ezeket láthatja.
Jobbra voltak az ékszerészek, balra a bútorosok. Ez utóbbiból éppen 3 ember (pontosabban android) tartott Péter felé, hogy valami csili-vili széket adjanak el neki. Péter ijedten nézett körbe, hogy hova tudna elmenekülni. De egy másik irányból egy gyanúsan szőnyegárus kinézetű bajszos ember közeledett, míg egy harmadik irányból egy olyan, aki egészen biztosan fazekas. Nyakig agyagos volt, mintha direkt kenték volna be vele, mintha e nélkül azt hinnék az emberek, hogy ő fogorvos…
Ebben a pillanatban egy csapat virtuális macska rohant el Péter mellett, amit két virtuális kutya kergetett. Bár egyetlen darabja sem volt valóságos, Péternél be volt kapcsolva a Háziállatok program. Így az androidok kénytelenek voltak úgy tenni, mintha valóban állatok futnának át a bazáron.
Pillanatok alatt hatalmas felfordulás lett! A virtuális macskák felugráltak a kipakolt árukra, mire a robot eladok megpróbáltak úgy viselkedni, ahogyan a valódi eladók is tennék. Szitkozódtak, az állatokat hessegették, próbálták elkergetni őket. De inkább csak a felfordulást növelték vele. A dolog kezdett valóságos lenni, ahogy a robot árusok egyre több mindent borítottak fel. E miatt még több árus kezdett káromkodni, és összevissza hadonászni. Már nem lehetett tudni, hogy az állatokat, vagy egymást akarják elkergetni.
A felfordulás egyre fokozódott. Nemsokára elért oda, ahol más turisták is tartózkodnak. A mesterséges intelligencia kénytelen volt folytatni az elkezdett műsort, hogy ne omoljon össze az illúzió. Minden turistánál, aki csak a bazárban tartózkodott, bekapcsolódott a Háziállatok program. Sokan megdöbbentek, amikor egy szamár, vagy egy teve hitelen ott termett előttük. Ráadásul minden fizikai tulajdonságuk szimulálásával: hangokkal, illatokkal, és… hát igen.. a teve ha ideges, akkor előfordul, hogy köp…
Péter az egyik sarokba húzódott be, onnan nézte az eseményeket. Volt egy megérzése… Úgyhogy ki is mondta.
-Kösz Géza!
-Semmiség! Jó móka volt! – hallotta a választ.
-Fiúk! Örülök, hogy jól érzitek magatokat! – csatlakozott Portakal is beszélgetésbe – Viszont ha már sikerült egy okkersárga riasztást előállítani, akkor használjuk is ki! Péter! A Szulejmán dzsámi itt van mindjárt a bazár mögött. Gyere oda, bemegyünk most az épületbe. Küldöm a térképet. Ott találkozunk!
-Okkersárga riasztás?? – csodálkozott Péter – meg sötétlila gombok… Normális színeket nem is használtok?
-Ez egy hosszú történet…. – válaszolta Portakal. Indulj el lefele! Mindjárt érkezik a térkép!
***
Portakal és Péter a Szulejmán dzsámi mögött álltak. Mármint Péter szerint ennek kellett a hátuljának lennie, mert ez az egyetlen oldal, ahol nincs ajtó. Amikor Portakal azt mondta, hogy térképet küld, akkor Péter arra a sima navigációs ábrára gondolt, amit a túraprogram is adott mindig.
E helyett Portakal egy olyan részletes térképet adott, ami inkább hasonlított egy 3D építészeti tervrajzhoz. Nemcsak, hogy minden tégla minden karcolata, letört sarka rajta volt, de még a titkos folyosók pókhálói is be voltak jelölve!
-Tényleg, Portakal – mutatott Péter az egyik pókhálóra. – Ez most mesterséges? Vagy valódi pókok készítették?
-A városépítő mesterséges intelligencia úgy döntött, hogy nem érdemes a modern pókokra bízni a dolgot. Megváltozott az éghajlat, de leginkább a higiénia. Már a rómaiak és a bizánciak is odafigyeltek a csatornázásra, és az oszmán időkben sem volt rossz a helyzet. De ezt akkor sem lehet összehasonlítani a 22. századi állapotokkal. Lehet, hogy az Isztambul 6.0 köré felépített mikrobiológiai védőháló a pókokat is távol tartja. Vagy az ő élelmiszerforrásukat. Nem tudom, ez nem az én területem… De mindenképpen más a környezet. Így mások a pókok szokásai, mások lesznek a pókhálók. A mesterséges intelligencia inkább nem bízott semmit a véletlenre, saját pókhálókat gyártott úgy, ahogy szerinte azok a 16. században voltak.
Közben Géza is bejelentkezett.
-Oké! Néhány sarokkal odébb ismét előidéztem egy okkersárga riasztást. Ugyan azzal a módszerrel: betereltem egy marék virtuális macskát néhány turista elé… Ez most lefoglalja egy kicsit a mesterséges intelligenciát. De nem sokáig. Legközelebb már mást kell kitalálni.. Nem hiszem, hogy harmadszorra is sikerülne..
-Rendben – mondta Portalak – Itt van Szulejmán türbéje, azaz a mauzóleuma. Persze ő nincs benne…hiszen ő a palotában van. Este is lesz egy megjelenése az északi erkélyen… szóval ez egy kicsit bonyolult.. A lényeg, hogy van egy titkos átjáró a dzsámiba.
-Minek van titkos átjáró a dzsámiba?
-A törökök sok titkos dolgot szerettek. Mivel egyébként is nagyon kíváncsiak, mikor mit csinál a szomszéd, így saját magukat szerették elrejteni. Sok dzsámiban a szultánnak, meg más fontos embernek saját bejárata és saját fülkéje volt. Oda nem lehetett belátni, hogy ne tudják, mikor van bent valaki. Azt mondják azért, hogy aki imádkozik, ne kelljen merénylőktől aggódnia. Lehet, hogy ez a titkos átjáró is ilyen… Nem tudjuk.. Nagyon sok titokról most is alig tudunk valamit, pedig sokkal részletesebben ismerjük a múltat, mint bármikor előtte…
Bementek a türbébe, ami üres volt. Portakal elmondta, hogy ugye a szultán él és virul, amennyire ez egy androidtól elvárható… De persze be lehet kapcsolni a virtuálist, és meg lehet nézni, milyen is lesz a hely 100 év múlva.. Vagy éppen milyen volt 100 éve! De majd máskor…
Portalak odament az egyik falhoz, majd egy török kiszámolós mondóka alapján elkezdte a szimbólumokat nyomkodni. Egyszercsak megnyílt egy ajtó. Egy titkos ajtó.
Péter bekukkantott…és felszisszent. Tele volt pókhálóval. Portakal is benézett..
-Géza, intézkedj!
-Oké!
Ebben a pillanatban az egyik sötét folt – Péter árnyéknak gondolta – megmozdult. Kiderült, hogy sok-sok robot pók. Ezek most mind elindultak, és kitisztították a földalatti folyosót.
-Géza, kérek fényt is! – mondta Portakal.
-Pillanat!
A robotpókok rendezett alakzatba fejlődtek, majd mindegyiken kigyulladt egy apró lámpa. Elég fényt adtak ahhoz, hogy a folyosón kényelmesen lehessen végigmenni.
Nem mentek sokáig. Mégiscsak a dzsámi mellett indultak el a föld alá. Hamarosan egy kis helységbe értek. Egy ember éppen csak elfért benne. Innen egy csigalépcső vezetett felfelé. Portakal gondolkodás nélkül elindult rajta. Péter sejtette, hogy Géza instrukcióit követi. Talán még a virtuálisan megjelölte az útvonalat is. Péter jobb ötlet híján követte őket.
-Oké, megérkeztünk. – mondta Portakal.
-Hol vagyunk? – kérdezte Péter.
-Közvetlenül a kupola alatt. Itt van egy kis folyosó, ezen tudunk menni.
-Ööö… oké… de hova megyünk?
-Itt van egy titkos rekesz…
-Mennyi titkos dolog van itt! És mi van benne?
-Nem tudjuk… Ha tudnánk, nem lennénk itt!
-Jah, tényleg…
-Itt is van! – mutatott egy papírlapot Portakal.
-Öööö… egy csomó hullámos vonal…
-Kapcsold be a fordítót, te! Ez oszmánul van!
-Ó…. tényleg… de… még most sem értem…
-Mindegy.. Majd később megvizsgáljuk. Most tűnjünk el innen!