Lakás keresés

Feltett szándékunk volt, hogy esküvő után valahol lakni fogunk. Ugye milyen meglepő? 🙂

De hát Istanbul nagy, tényleg nagy, az esküvő pedig nagyon közeledett…

Istanbulban nem olyan az albérlet, mint Magyarországon. Először is a legmeglepőbb, hogy teljesen üresen adják. Nincs benne bútor.Az esetek többségében még újra is kell meszelni, meg parkettázni. Tehát nem lehet kibérelni és másnap beköltözni. Itt úgy szokás, hogy a bótorokat mindig viszok magukkal az emberek, ha új helyre mennek. Persze ügyelnek, hogy az új hely nagyobb legyen. 🙂

Másik meglepő, hogy az ár sokkal inkább függ a helytől, mint a lakás méretétől vagy állapotától. Láttunk 8 szobás lakást, ami fent volt az 5. emeleten és a fél Bosphorust látni lehetet onnan, miközben egy akkora tetőterasza volt, hogy akár focizni is lehetett volna rajta. Hmm… nem rossz, mivel a lakás a terasz közepén helyezkedik el, körben minden szobából ki lehetett menni a teraszra, vagyis mindenhova besütött a nap. Kár, hogy 4x kell átszállni, ha a központba be akarunk menni busszal. Meg az 5. emelet nem mókás minden nap…

De a rekordot mégse ez vitte el. Van egy Sariyer nevű városrés, amiről én sokáig azt hittem, hogy már másik város. Mondjuk, mint Szentendre és Budapest, csak a táv 40 km-el több, vagy 60-al, de mindegy. Na, ott volt egy ingatlanos, aki ajánlott egy tuti helyet. Onnan mentünk még kifele, meg felfele a hegyre. Mindezt este vad száguldozással. Végül felértünk a lakóparkba, ahol mentünk feljebb, majd a hházsor legvégére (és legfelső házához), majd ott a legfelső emeletre (itt volt lift). Oh, az a kilátás… Az egész Bosphorust láttuk. A másik irányba meg szerintem Moszkva fényei villágítottak, olyan baromira messze voltunk. Persze mi kértük, hogy lássuk a tengert a szobából, na de nem műholdról azért….
A hely javára legyen írva, hogy volt uszoda, fitnesz klubb, meg minne extra. Sőt, annyira a világ végén volt, hogy a „sarki” közérbe ha letelefonál az ember, akkor érte jönnek kocsival. Nagy családok esetén pedig busszal…

További kalandok, az ingatlan irodákkal voltak. Ott sok érdekes emberrel lehet találkozni (persze sok normális is volt, de abban semmi poén nincs). Az a „lehet látni a tenger” kifejezés egészen érdekes eredményeket tud szülni. A közel szó jelentése pedig minden volt, csak az nem.

Leginkább viccesek azok a képek voltak, amiket a lakásról tudtak készíteni. Pl. éjszaka, lámpa nélkül. Vagy szakadó esőben, amikor úszik a kert (asszem a rózsabokorban egy cápa lapult meg…), vagy reflektorral szembe… jajnekem. Persze az se semmi, amikor az első kép azt a falat mutatja, amiken hullik a vakolat…

További érdekes lakások:

• Ki tudja miért a tetőt tartó oszlop a sarokban van. Nem nem, nem sarokoszlop, hanem a sarokban van, a faltol 10 cm-re.
• Az építész egy érdekes ötlettől vezérelve a ház egyik felét 15 cm-el lejebb építette, így van egy baromi hosszú küszöb a lakás és a kert a közepén.
• A hálószoba, mint mellékes helyiség legbelül volt. Ablak nélkül persze. Azért csak gondoltak egyet, hogy kellene oda természetes fény is, így a mellette levő két szobának üveg falat csináltak, így a nap mégis besütött, ha éppen nem volt buli és 200 ember a másik két szobában.
• Egyik helyen az ágyból lehetett látni a tenger, és ott volt egészen közel. Kb. 50m-e. Oh, az dejó volt, csak az is messze volt, és rémesen rozoga állapotban volt, miközben rengeteget kértek érte.
• Tetőtéri lakás. A ház egy völgy alján volt, mégis lehet látni a tengert onnan. Azt hiszem a 8. emelet és nincs lift. Viszont az erkélyen volt egy hatalmas grillsütő. Azt nemtudom, hogy a húst hogy lehet felvinni… csörlővel, vagy inkább fent nevelik fel a marhát.

Nade végül találtunk egy házat, ami szép volt, nagy volt, és nem is volt nagyon rossz helyen. A falak szép hangulatos rózsaszínűek voltak, dehát úgyis újra kell meszelni. Már majdnem beköltüztünk, amikor a tulaj mondta, hogy itt aztán nincs alkohol ivászat… Mivan???? Na húzás el innen…

Olyannyira leléptünk, hogy inkább az ásziai oldalon kezdtünk lakást keresni.

Istanbulnak egyik érdekessége, hogy két kontinensen fekszik: Európában és Ázsiában. A két rész nagyon különböző. Sőt! Maguk a városrészek is nagyon különbözőek. Általában a munkahelyek Európában vannak. Ázsiában alig van néhány (persze az a néhány is millió feletti darabszám, de lényegesen kevesebb, mint az európai oldalon). Éppen ezért az emberek nem szeretnek Ásziában lakást venni. Ezért az árak alacsonyobbak és könnyebb is lakást találni. De mindez nem jelenti azt, hogy ott rossz élni. Sőt!

Mindenki azt ajánlotta, hogy Európábann keressünk lakást, így mi átnéztünk Ázsiában. Több olyan hely is van, ahol van kikötő (hajózni imádunk). Egyik helyen nagyon vallásos emberek laknak, oda nem akartunk menni. Másik helyen kevésbé vallásosak, és tojnak egymás fejére. Ott nagyon nagy a nyugalom, olyannyira, sok író ott élt. A nyugalom nekünk túl nagy volt, ugyanis jó lakást nem találtunk, a hajó meg ritkán jár arra. Végül a Moda nevű helyet is megnéztük. Na ez már valami.

Tiszta nyüzsgés, de mégis csendes környék. Egy félsziget, ami tele van mozival, piaccal, rendes nagy üzletekkel (nem kertvárosi kis boltokkal), meg kisközérttel, ahol azért van alkohol bőségesen… hehehe 😀 De komolyan, egyik ásikban olyan gyűjemény van, amit Pesten is ritkán látni…

Eme remek helyen sok kiadó és eladó lakást látni. A mienk végülis a kikötől 10 percre van, a tengertől pedig 1 percre. Hát látni lehet a szobából a tengert! 🙂 Najó, ehhez kell egy kis akrobatika, hogy az  erkély ablakban úgy álljak meg, hogy közben a fal ne legyen útban, de az erkélyre már ki lehet ülni és látni az európai óvárost 🙂

Így most itt élünk. Minden reggel veszek friss kenyeret a sarki péknél (olyan 30 fajta van, még nem értünk a  végére), majd utána átringatózunk a munkahelyre. A teljes út pont 1 óra hajóval, gyaloglással, macskaetetéssel együtt.

Legjobb, hogy hazafele bevásárolunk ahogy jövünk a kikötőtől. Micsoda könyvesboltok vannak… És amikor már meg vagyunk pakolva rendesen, akkor nem kell utána tömött buszon hazacipekedni, hanem csak 5 perc gyalog 🙂