Ez egy igazán jópofa dolog Törökországban (és valószínűleg még a térségben is), ami nagyon barátságossá tudja tenni a vásárlást.
Európában, ha bemegyünk egy boltba, általában annak valami olyan fantázia neve van, amit garantáltan jó nehezen találtak ki, és tuti, hogy a dolgozóknak legalább a fele utál, mert szerintük béna. Ezen felül jó esetben még az is kiderül, hogy mit árulnak.
Itt viszont ez teljesen másképpen van. Egyik verzió az, amikor az étterem, kisbolt, stb… neve a környék nevét viseli. Pl. AyaSofia Étterem, AyaSofia Büfé, AyaSofia kisközért. A legjobb az ilyen nevekben, hogy könnyű megtaláni, hol is vannak.
A másik elterjedt szokás viszont sokkal barátságosabb, mégpedig az, amikor az illető nevét kapja a bolt. Nem vacakolnak vele, hogy hívják, hanem a Béla egyszerűen elnevezi Béla Büfének. Majd ha jól megy a bolt, akkor lesz Béla Kisközért vagy Béla Sarki Fűszeres. Ilyen egyébként tényleg van, hogy Sarki Fűszeres, csak nem Bélával, hanem Alival.
Majd ha a Béla ügyes, akkor ugye tartani akarja a brandet (ezt a helyesírás-ellenőrző mindig át akarja javítani brandy-ra) , nehogy a vásárlók összezavarodjanak, és a szupermarketet is úgy fogja elnevezni, hogy Béla Szupermarket. Így mindenki számára világos, hogy az a karácsonyfa-díszekkel szépen feldíszített ezerszínű doboz az egy olyan szupermarket, ahol a sajt és szalámin kívül a Bélát is jó eséllyel megtaláljuk. Bár valószínűleg ő nem eladó, vagy ha mégis, akkor biztosan nem kilóra.
– Csókolom, kérek másfél kiló Bélát.
– Egy hatvan lett, maradhat?
Mint látjuk, itt a személyneveket használják, nem a családi nevet (lásd Tóth Kocsma). Ennek valószínűleg történelmi okai vannak, mivel a csládnevek bevezetése kevesebb, mint 100 évvel ezelőtt történt. Gondolom Béla meg gondoskodik, hogy az utódnak is Béla legyen a neve, így nem kell se a cégtáblát, se a brandet lecserélni.
Na most éppen ezért az egész sokkal barátságosabb, sokkal személyesebb lesz.
Melyik hangzik jobban?
– Leugrottam a Tescoba/Auchanba (jaj, melyiket írjam előre, hogy biztosan mindkettő megsértődjön?) közértbe.
– Leugrottam a Bélához egy darab sajtért.
Persze, hogy a második. Sőt, ha a Bélát ott találjuk, akkor jó török szokás szerint órákig cseverészhetünk vele.
És ez nemcsak a közértekre vonatkozik, hanem minden boltra. Tele van a város Béla Autókereskedéssel, Béla Porcelánnal, Béla Vasművekkel, Béla Baltaszalonokkal, Béla Kozmetikumokkal, Béla Ékszerüzlet (ugye, nem a Klapkához megyünk, hanem a Bélához), stb…
Így ha vásárolni megyünk, akkor tényleg olyan, mintha valami régi baráthoz mennénk. És valóban úgy is fogadnak. De egy biztos, a tulajdonos nevét már azelőtt megtudjuk, hogy belépnénk az üzletbe.
—
* A Béla nevet azért használtam, hogy jobban érezzétek a szituációt. A Béláktól elnézést kérek, de javaslom, hogy érdemes lenne ilyen névvel büfét nyitni Magyarországon. Garantáltan ismert lenne.
* Sajnos a nyugati hatások miatt egyre több a fantázanevű bolt itt is, de remélhetőleg sose fogják kiszorítani ezt a jó szokást.