Bár az utóbbi néhány napban az esőt átvette a napsütés, a tél mégis kegyetlenül közeledik.
Mindez azt jelenti, hogy a légkondi reklámok lecserélődtek az infralámpásokra.
A hó, és a hideg idő Törökországban egyáltalán nem ritka, sőt, egyes helyeken nagyon is gyakori. A keleti Fekete-tenger régióban akár több az eső, mint a napsütés. Mégis, mintha a hideg idő nem tartozna abba a kategóriába, amivel komolyan kellene foglalkozni.
Végülis, azért mert szakad a hó, és vízszintesen repkednek a jégdarabok, miért is kellene a tetőteraszon teázást beszüntetni? Olyan szép a kilátás…
Néha pedig a házakon is olyan a szigetelés, hogy azon nemcsak a huzat, hanem a macskák is bejönnek.
Úgyhogy a fűtés egy olyan dolog, ami jó lenne, ha mindenhol lenne. A törökök pedig szeretik a meleget.
Nade mindenhova mégse lehet a fűtést bevezetni. Ezért találták ki a hordozható gázos fűtő dolgokat. Csak azok meg nehezek, és gáz is kell bele.
Így születtek meg az infralámpák, aminek csak konnektor kell. Az pedig van mindenhol, mert teát azért kell valahol főzni.
Az infralámpák olyan lábon álló készülékek, melyen kettő, vagy több neoncső van. Ahova ez világít ott lesz meleg. Ez leggyakrabban egy török háta, aki kint ül a teraszon, teázik, és nézi a hóesést. Vagy bármi mást is csinál, de az biztos, hogy nem fázik.