Személygépkocsival Törökországban
A törökországi gépkocsi használathoz nemzetközi vezetői engedéllyel kell rendelkezni. Alkohol fogyasztását követően Törökországban sem megengedett a gépjárművezetés. A rendőrség hat hónapra bevonhatja a vezető jogosítványát, és jelentős mértékű bírságot szabhat ki, amennyiben a közúti ellenőrzés során alkohol fogyasztását állapítja meg.
A magyar forgalmi rendszámú gépjárművek kötelező gépjármű-felelősség biztosításának területi hatálya Törökországra is kiterjed, tehát autóval történő utazás esetén kötelező a zöldkártya kiváltása. Személygépkocsival történő utazás előtt ajánlott nemzetközi biztosítást kötni a gépkocsira és tisztázni a biztosítási feltételeket.A török szabályok szerint a gépkocsival érkező külföldi útlevelébe bejegyzik a gépkocsi rendszámát és a gépkocsi külön igazoló lapot is kap, amelyet meg kell őrizni az országból történő kilépés időpontjáig, és kilépéskor le kell adni. Ennek hiánya a kilépéskor komoly várakozáshoz, illetve büntetés fizetéséhez vezet, ezért fontos figyelemmel lenni arra, hogy belépéskor a vezető ténylegesen megkapja azt. Annak az útlevélnek a tulajdonosa, akinek az úti okmányába a gépjárművet bejegyezték, csak a gépkocsival, vagy más esetben a vámhatóságok külön engedélyével hagyhatja el az ország területét.
Törökországban elterjedt és mindenhol kapható ólommentes benzin (törökül: kursunsuz). Ugyancsak elterjedt az LPG üzemanyag használata. A legtöbb töltőállomáson általában jó minőségű üzemanyagot lehet kapni és az országban megfelelő sűrűségű az üzemanyagtöltő állomások hálózta. A török határ és Isztambul között azonban az országos átlagnál alacsonyabb a töltőállomások sűrűsége, amire figyelemmel kell lenni az utazás tervezése során. A nyári hónapokban a Nyugat-Európában élő török származású vendégmunkások hazautaznak Törökországba, ezért ilyenkor rendkívül hosszú sorra lehet számítani a határátkelőhelyeken.
A gépkocsival érkezők az európaitól jelentősen eltérő helyi vezetési szokásokkal szembesülhetnek, amelyekhez az alkalmazkodás még a rutinos vezetők számára is több időt és óvatosságot igényel. A vezetők sokszor megszegik a közlekedési szabályokat. A közlekedés ritmusának felvétele ugyanakkor veszélyekkel is jár, mert a külföldiek szabálytalanságait a török hatóságok kevésbé tolerálják. Ugyancsak rendkívül veszély forrása lehet a motorkerékpár bérlése. Legyünk rendkívül elővigyázatosak és feltétlenül használjunk bukósisakot, akkor is, ha a kölcsönzőben erre nem hívják fel a figyelmünket és láthatóan a helyiek sem használják.
Külön felhívjuk a figyelmet, hogy rendkívüli veszélyt jelent a gyalogosok figyelmetlen és sokszor igen felelőtlen magatartása. Gyakran – akár autópályán is – előfordul, hogy az úttesten váratlan helyzetekben gyalogosok szaladnak át az úttesten.
Forrás: Magyar Köztársaság Főkonzulátusa, Isztambul. – Egyéb utazási tudnivalók
"A vezetők sokszor megszegik a közlekedési szabályokat." Sokszor helyett mindig. :)Engem megdöbbentett a közlekedés, főleg az autópályákon, hogy mindegyik kocsi mögött villantani és dudálni KELL, ha el akarsz mellettük menni a másik sávban, mivel semerre sem néznek. 160-nál ez azért igencsak veszélyes.Plusz, hogy akkor is dudálni kell a másikra, ha az alárendelt utcáról akar bekanyarodni, és pont eléd. Hihetetlen, hogy gyakorlatilag nem tudsz biztonságosan belemenni egy útkereszteződésbe.Az biztos, hogy ezt még egy rutinos vezetőnek is szokni kell. Én az vagyok, de kétszer meggondolnám, hogy török ember nélkül üljek kocsiba Törökországban.Másfelől magyar szemmel abszolút komikus a városi közlekedés. :)Zizzer
Bizony-bizony. Csak poén kedvéért még ne kezdjünk el vezetni. A városokon kívül még egészen jól közlekedni, de a városokban, főleg Isztambulban már sokkal nehezebb.A törökök szemében az útfelfestés lényege az, hogy az út ne unalmas fekete legyen, hanem feldobják néhány fehér csíkkal. Az autópálya lehajtókon jól látszik, amint 2-3 kocsi megy egymás mellett az egy sávban. :DLeggyakrabban a buszok szoktak szépen komótosan átcsusszanni a másik sávba. Viszont jó érzés, hogy még egy kisautóval is vissza lehet zavarni a hatalmas buszokat, kamionokat. A minibuszokat viszont érdemes messze elkerülni.Ami számomra nagy különbség, hogy MINDIG be tudok sorolni bármelyik sávba. Nem kell várni és könyörögni, mert az itteniek tudják, és fel vannak készülve, hogy valaki be fog pofátlankodni. Egy sima sávváltás tized annyi macerával sem jár, mint otthon.Ugyan így szeretem, hogy ha a várostervezők esetleg mókás kedvükben elfelejtettek balra fordulót tenni egy 5 km-es szakaszon, vagy esetleg csak egyik irányban vannak egyirányú utcák, akkor az még nem jelent másfél órás balettozást. Hanem az ember egyszerűen befordul és kész. Senki nem fog hülyének nézni, mert előtted meg utánad is legalább 3 kocsi van. 🙂
Ami még meglepő, és abszolút logikátlan: a körforgalom. Annak van elsőbbsége, aki belemegy, és nem annak aki már benne van. Ezt sosem tudtam ép ésszel felérni. :)A kedvencem az volt, amikor egy nagy sugárúton a belső sávban mentünk, ami még egyenesen ment, mellettünk a balra kanyarodó sáv. De kettő sávval jobbra a sofőr simán balra kanyarodott előttünk. 😀 Természetesen az út háromsávos volt, de valójában öt. :)És a legszebb, hogy ezt a káoszféleséget haláli nyugalommal viselik el viszonylag. Én már rég kiabáltam volna. Utasként csak nevettem, mert annyira abszurd az egész.Bírom ezt a vezetési "morált", ott működik is, csak sajnos akkor van a gond, amikor kimerészkednek az országból, és ott már nem ezek a szabályok érvényesek, így rengeteg a baleset is.Mikor hazajöttem, kellett egy-két nap, hogy levetkőzzem ezt a stílust, mert könnyen baj lehetett volna belőle.
Én még sose vettem észre ilyet a körforgalomban. Inkább annak van elsőbsége, aki erőszakosabb. Ez amolyan "bemegyünk nagy lendülettel, és majdcsak átjutunk valahogy" módszerrel műkődik. Közben pedig ott a duda. :DA jóhír, hogy a németek pontosan ugyan úgy gondolnak a magyar közlekedésre, mint mi a törökre. 😀
Na, akkor a németeknek el kellene menniük Törökországba, és csak utána Magyarországra. 🙂