Hol volt, hol nem volt… volt egyszer egy felföld, mely fent volt a magasban. Különben nem lett volna felföld.
És éppen arra járt két ősember. Mire az egyik azt mondja: kara (ami egy ősi török szó, és feketét jelent, de egyébként a jelentésének semmi köze a város nevéhez). Mire a másik kicsit gondolkozik… hogy ez a név túl hosszú. És ő azt mondja, hogy an.
De mivel ketten voltak, és nem tudtak megállapodni. Az egyik folyamatosan azt mondta, hogy an, míg a másik, hogy kara. Így ketten végül megalapították Ankarat
Ez a mese mondjuk nem olyan, mint a Romulus és Rémus, de ebben a történetben nem volt testvérgyilkosság, meg kerítésátugrás, sem pedig farkas. Csak birka. Nagyon sok birka
Ankara története, mint minden anatóliai városé, a történelem homályába és kuszaságába vezet. És persze a bárányok, mint mindig, most is csak hallgatnak…
Bár barlangrajzot nem találtak, de az egyik kőbe karcolt rajzon felismerhető egy ősi kebab, az úgynevezett elő-kebab, vagy ahogy gyakran emlegetik: pattintott kebab. A rajz természetesen eredetiben ma is megvásárolható bármelyik bazárban.
De igazándiból erről a korról túl sokat nem tudunk.
Nem úgy, mint amikor megérkeztek a hettiták. De most nem lovas szekerekkel és nyilakkal, mint az egyiptomi kirándulásaik alkalmával, hanem birkákkal. De hogy ezekből az évszázadok során hogyan alakult ki a híres ankarai kecske, az angórakecske, az rejtély. És ha jobban megnézzük a birkára hasonlító gyapjújukat (mely tiftik néven a régi Ankara gazdaságának fő forrása volt), akkor azt hiszem, legjobb, ha a pásztorokat nem kérdezzük erről a kínos kérdésről…
Viszont a hettiták hoztak mást is: egy saját gyártmányú csodaszarvast, és egy tüskés-rácsos szimbólumot is. Mindkettő az Ankarai Régészeti Múzeumban látható. Ankarában ezért a múzeumért egyébként is érdemes felmászni a hegyre.
A hettiták után viszont jön a szokásos anatólia történelmi kavarás, ami pontosan ugyan annyira átlátható, mint a török közlekedés. De valahogy mégis mindig a végére jutunk.
Ugyanis jöttek a phrügök (nekik volt az a bizonyos Midasz királyuk, aki mindenből aranyat tudott csinálni, mely a török értelmezés szerint azt jelenti, hogy bármit el tudott adni), őket követte Lüdia (itt pedig az első pénzt találták), majd pedig a perzsák. I. Dareiosz még kereskedelmi központot is létesített. Ha megfigyeltétek, mind-mind csupa bazáros dolog. 🙂 De aztán jött Nagy Sándor, majd a kelták és végül a rómaiak.
A város nevét többször is megváltoztatták. Először Anküra volt, ami állítólag hajóelsüllyedést jelent. A rómaiak ezt latinosították, így lett Ancyra. De Augusztus császárnak ez nem tetszett, ezért ő Szebaszteiára változtatta. Ugye, hogy mennyivel könnyebb kiejteni? 🙂
A bizánci korban fontos központi város volt. Mind kereskedelem, mind pedig vallási okokból. És ekkor már békésen legeltek az angórakecskék is. Nem törődve azzal, hogy a 6. század után az arabok rendszeresen városfoglalósdit játszottak.
A szeldzsuk időkben természetesen Ankara (akkori nevén megint Anküra) már nem tartozott a Bizánci birodalomhoz. De a szeldzsukokhoz sem, mert a mongolok hamar elfoglalták. Hiába épített egy hatalmas citadellát II. Gijász ad-Dín Kajhuszró szultán miután a mongolokat kirakta a városból. Azok mégis visszajöttek, és elfoglalták a várat is.
Hogy, hogy nem, Ankara (ekkor már leginkább Angóra, de volt Engürü is) valahogy mégis az Oszmán családhoz került. Így amikor Timur Lenk serege Anatóliában járt, itt játszódott a döntő csata. A vesztes I. Beyazit szultánt Timur kalitkába rakta, és hazavitte magával. (Apu! Mit vettél nekem Anatóliában? Hát fiam, hoztam neked egy szultánt!)
Miután a mongolok visszavonultak, Ankarát visszafoglalták az oszmánok. És ezzel véget is ért Ankara zajos történelme. Újra egy csendes, nyugodt anatóliai kisvárossá változott…
Azaz dehogy is!
Az Oszmán birodalom időszakában számos felkelés központja volt. A leghíresebb ezek közül az I. Világháború utolsó felkelése, amikor is Atatürk Ankarát választotta a Török Függetlenségi Háború központjának. Itt kora reggel felkeltek, megitták a jó erős török kávét, majd kihajították a görögöket kis-Ázsiából, a szultánt mellékesen elkergették, míg az angolokkal és a franciákkal megállapodtak, hogy ők is húzzanak ahova csak akarnak.
Így, hogy csend és nyugalom lett, mindjárt kikiáltották a köztársaságot.
Atatürknek tetszett Ankara, és úgy döntött, hogyha már úgyis ott táboroznak, és már úgyis ott van mindenki a jövőbeli parlamentből, akkor legyen ott a főváros is.
Persze Ankara attól még továbbra is egy csendes kisváros maradt. Holott egy főváros igenis legyen nagy, és tele élettel, és a hozzá tartozó zenével és mulatsággal. Így hatalmas projektbe kezdtek. Magyarokat és más külföldieket hívtak meg, hogy tervezzék meg és építsék fel az új fővárost. Sőt! Még magyar táncoslányokat is szereztek valahonnan. De hát úgyis arról volt szó, hogy lesz mulatság!
Így épült fel Törökország fővárosa, magyar segítséggel.
One Reply to “Ankara rövid története”