Ramazán szimbólumai

A Ramazán (Ramadán), mint minden komoly ünnepnek, neki is megvannak a maga szimbólumai.

Így ha meglátjuk a TV-reklámban (amelyek jó török szokás hónapokkal előbb elkezdődnek, hiszen eladni sose lehet eléggé korán, mi viszont időben értesülünk az eseményről), mindjárt felismerjük, és tudjuk, hogy most speciális ünnepi akció/reklám van. Így mindjárt el tudunk rohanni a legközelebbi boltba.

Dehogy kell elrohanni! Hiszen már majdnem minden bolt kihozza a terméket. Még a Migros-nak is (mint otthon a CBA, mondjuk) van weboldala, ahol lehet vajat, tojást, vagy bármi mást is venni.

Bár a törökök inkább azt preferálják, ha személyesen tudnak elmenni egy jó kis bevásárlásra. 🙂

No tehát a szimbólumok.

A Ramazán (Ramadán) az eredeti célok és tartalmak mellett (emlékeztetés a szegényekre, takarékosság, böjt, vallás, stb…) mégiscsak egy társadalmi ünnep. Így a legtöbb szimbólum a reggellel (pontosabban a hajnallal), és a naplementével meg az az utáni időszakkal foglalkozik. Napközben ugyanis nincs sok társadalmi élet. Főleg, hogy még az a bizonyos, úgymond társadalom generáló – általában két ellentétes nemű személyből álló élet sincsen. Úgyhogy a napközbenről nincs szimbólum.

A hajnalról sincs túl sok, hiszen akkor még mindenki kókadt. No de hogy mégis mindenki felébredjen, és ne magát, hanem a rántottát süsse meg, vannak a dobosok.

Ezek olyan emberkék, akik nem restek még hajnal előtt végigjárni a várost, és jó nagy zajjal jó nagyokat ütögetnek a dobokra. Közben még jó nagyokat kiáltanak is. Persze ha valaki ledob nekik pár lírát, akkor mindjárt elcsendesednek. Bár pár méter múlva, a sikeren fellelkesedve, még jobban rázendítenek.

Őket egyébként nem illik vízipisztollyal lespriccelni. Nem úgy, mint a macskákat, akik ki tudja miért, a Ramazán kezdete óta egész éjjel és nappal énekelnek.

Velük ellentétben (mármint a dobosokkal, nem pedig a macskákkal), naplementekor igazi nagyágyuk gondoskodnak a hangzavarról.

Mégpedig valóban egy ágyút dörrentenek el (mégse lehet ágyúsütésről-főzésről beszélni). Egy emberke feladata, hogy az ágyút éppen akkor süsse el, amikor a nap éppen lement. Így azok is értesülnek az este kezdetéről, akik valamilyen okból nem hallják az ezant.

Erre persze lehetne jó kis történeteket kitalálni, miért használ az egyik fél ágyút, másik pedig minaretet, de inkább nem bolygatjuk a hagyományokat. A lényeg az, hogy hála az Oszmán birodalomnak, ágyúból aztán tényleg nincs hiány Törökország szerte. Sőt! Egyesek úgy vélik, hogy még sok is van belőlük. Főleg azokból, amiket különböző városok elé cipeltek, mint pl. Eger, vagy Szigetvár

Mint láttuk, az ágyúdörrenés is fontos esemény, és így fontos szimbólum. Ha nem hajnali dob, akkor szürkületi ágyú a Ramazán képviselője egy reklámban. Érdekes viszont, hogy pl. az ezan soha nem szerepel a reklámokban. Ami jó is, mert mégiscsak egy szekuláris államról van szó, nem jó a vallást mindenféle reklámokba belekeverni.

Van helyette más: Ilyenkor (és más fontos vallási ünnepeknél is), a minaretek közé kis lámpákból álló hálót feszítenek ki, amire amolyan mátrix-nyomtatós megoldással rövid jókívánságot írnak ki. Ez pl. szerepelhet egy reklámban, mint háttér. Bár ezek eléggé ritkák. Sokkal gyakoribbak viszont a politikai hirdetésekben. Pl. az X önkormányzat kíván békés Ramazánt egy ilyen feliratú plakáton. Szerencsére még ebben az esetekben is csak jókívánságokkal találkozunk. Nincs olyan, mint „na ugye, hogy megépítettem a metrót!”. Na majd ősszel, amikor lesznek az önkormányzati választások. Már gyűlnek a metrós történetek. Ebből lesz majd egy összeállítás, amit érdemes lenne az otthoniaknak is elolvasni, miként lehet egy üres alagutat választási kampányban eladni, és még nyerni is vele! 😀

Lássuk mi van még, ami egyértelműen a Ramazánhoz (Ramadánhoz) kapcsolható… Pl. a bőséges étkezés. A CocaCola kedvenc reklámja. Ezen egyébként lehetne vitatkozni. A muszlimok szerint ugyanis a Ramazán (Ramadán) teljes időtartalma alatt tilos az alkohol fogyasztás. Merthogy az ember mégiscsak őrizze meg az ítélőképességét, ne használjon tudatmódosító szert. Persze a dohányt később hozták be Európába, mint a Koránt, így ott ez a probléma megkerülhető. Meg lehet arról is vitatkozni, hogy a cigaretta csak élményt nyújt-e, vagy tudatot is módosít. Sokak szerint csak jó, ezért csak nappal van betiltva, este pedig be lehet hozni a lemaradást.

És hol jön ide a CocaCola? Sokak szerint alkohol van a CocaColaban (miért is ne lenne, hisz Amerikából jött). És bár rá van írva a dobozra nagybetűkkel, hogy sem alkohol, sem disznóhús nincs benne (biztos, ami biztos), az összeesküvés-elméletesek szerint ez csak igazolja a feltevéseket. Éppen ezért ki is találták a ColaTurka-t, azaz a török kólát (aki emlékszik, Magyarországon is voltak különféle próbálkozások), ami garantáltan alkoholmentes. Egyesek szerint éppen a ColaTurka találta ki a CocaCola alkoholos meséjét, hogy jobb pozícióba kerüljön. Nekem viszont úgy rémlik, hogy mind a kettőt ugyan az a cég gyártja…

Szóval jól elvagyunk! 🙂

De ez is a lényeg. Este, a böjt után megy a buli. Hihetetten élet van az erkélyen. Isztambul pedig egy tömött város, így már első este lett vagy 70 új ismerősünk (mert mi is kint teázunk az erkélyen). Amolyan tea-társak lettünk. Bízhatunk benne, hogy holnap is együtt ülünk kint, mint ahogy a következő huszonakárhány estén is. 🙂