Áldozati Ünnep – 2012.

Ma kezdődik az Áldozati Ünnep. A muszlinok legfontosabb ünnepe a Ramazán (Ramadán) után.
Ez az a nap, amikor Ábrahámra emlékeznek, hogy hajlandó lett volna feláldozni a fiát.
Ez az a nap, amikor erre emlékezve állatot áldoznak.
És ez a nap, amikor mindenki meglátogatja a rokonait.

Az Áldozati Ünnep kb. 70 nappal a Ramazán (Ramadán) után van. Mivel az Iszlám naptárt a Hold járásához számolják, minden évben máskor van. Kb. 10 nappal jön előbb. Magyarra lefordítva, a Karácsonyért nem 365 napot, hanem csak 355 napot kell várni. 🙂

Az áldozás hivatalos helyeken zajlik, és megvan a megfelelő ceremónia: amikor vágják az állatot, imát mondanak egészen addig, amíg kifolyik a vére. Tulajdonképpen ezeken a helyeken az év többi részén is ugyan ezt a ceremóniát hajtják végbe. Természetesen, az ünnep miatt, extra áldozati helyeket is üzemeltetnek.

Az áldozatot olyan emberek végzik, akik erre képzettek. A „vevők” befizetik a pénzt, amivel megvásárolják az állatot, majd pedig részt vehetnek a ceremóniában, és imádkozhatnak. Majd pedig, egy későbbi időpontban, átvehetik az előkészített húst.

Ezt a húst öt részre kell osztani: Egy azé a családé, aki az áldozatot végezte (pontosabban végeztette), egy a rokonoknak, egy a szomszédoknak, egy az ismerősöknek, és egy az ismeretleneknek, azaz a szegényeknek. Ezt leadhatjuk az áldozati helyen.

Az áldozatot nagytestű állatokon hajtják végbe. Azért is érdemes, mert akkor jobban el lehet osztani a húst. Leggyakoribb a marha és a birka. Az állatoknak magas minőségnek kel megfelelniük. Ez érezhető is a pörkölten.

Az áldozatot csak hivatalos helyen, és csak szakképzettek hajthatják végre. Ezt a rendőrök szúrópróba-szerűen ellenőrzik is. Mégis minden évben az esti híradóban láthatjuk azokat (háttérben a kórházzal) akik mégis úgy döntenek, hogy otthon próbálkoznak. Leggyakrabban Apu megmutatja, hogyan kell ezt állapottal találkozhatunk. Ezt úgy lehet felismerni, hogy apuka közelében van néhány csalódott gyerek…

Az áldozat után kezdődik a csendes időszak. Ekkor mindenki otthon van, és készül a vendégek áradatára.

A szokás az, hogy mindenki a fiatalabb megy az idősebbhez. Ez különösen izgalmas a törökök kusza rokoni hálózatában. Ehhez van egy bonyolult matematikai formula, mikor melyik családi ágat kell figyelembe venni. Ha nem így tennének, az egész ország egy emberhez utazna.

Nálunk szokás szerint a Nagymama a patkómágnes, ahova az egész rokonság összegyűlik. A Nagymama viszont egy világvégi kis faluban lakik, ahova senkinek semmi kedve kimenni. Így a Nagymamát pár hónapja valaki becsempészte Isztambulba. Nem tudjuk, hogy ki, meg ahogy azt se, hogy hol van. Szerintem a Nagymama se tudja… De majd délután 2-ig kiderül…

Ugyanis nem elég azt tudni, hogy ki játszotta el a Zorrót! Mert a Nagymama nem marad meg sokáig egy helyen. Ő nem szereti, ha a 12fős falu hirtelen 12-milliósra cserélődik. Nem is beszélve, hogy éjszaka nem a farkasok ordítanak, hanem a minibusz sofőrök. Ezért a Nagymama pár hét után átkerül egy másik rokonhoz.

Legutóbb még a Ramazánkor (Ramadánkor) láttuk a saját falujában. De utána pár nappal már biztosan Isztambulba érkezett. Azóta viszont ki tudja, hogy hol van…

Na mindegy, majd előkerül. És akkor mi pedig majd oda megyünk, hogy együtt ünnepeljen a család. És természetesen megegyük az áldozati ünnepi ebédet. Ez pedig pörkölt rizzsel. Fontos, hogy semmilyen fűszert nem használnak, hiszen a friss, és jó minőségű hús ízét nem illik elrontani.

Ez az ebéd nagyon finom. Az első helyen. Meg a másodikon is. Meg a harmadikon is. A negyediken kezd már kicsit unalmas lenni. De a huszonnyolcadikon már igencsak unalmas. Pedig a napnak még nincs vége! Sőt! Ez még csak az első nap!

A Nagymama meglátogatásával ugyanis nem ér véget az ünnep. Még sok ismerőshöz kell eljutni… Azt hiszem, mire a nap véget ér, én már csak salátát fogok enni…

8 Replies to “Áldozati Ünnep – 2012.

      1. Ez remekül hangzik, de azért lássunk pár dolgot, mielőtt örülnénk:
        1) A közleményt a Wizz Air adta ki. Ami lehet igaz is. De ha arra gondolok, hogy a Malév csődje után a Wizz weboldalán lekhetett venni jegyeket Isztambulba, holott akkor még biztosan nem tudott oda repüli, így én simán el tudom képzelni, hogy ezt a közleményt csak a Wizz találta ki reklámfogásnak.
        De mondjuk fogadjuk el, hogy tényleg így van.
        2) Még akkor is kell, hogy a török oldal engedélyezze. Márpedig a korábbi Bp-Isztambul járatot pont a Török Légitársaság fúrta meg. Márpedig ők sem állnak most túl jól annyira, hogy simán maguk mellé engednénk a Wizz-t. No nem mintha egy Mo-Töo útvonal kihívás lenne a THY-nak…
        3) A Budapest-Isztambul járat általában üres. Leszámítva persze 1-2 kiemelt alkalmat. „A cég azt ígéri, hogy áraival megtöri az ezeken az útvonalakon tapasztalható ármonopóliumot, és jelentős mértékű forgalomnövekedést segít elő.” A Bp-Iszt útvonalon nem igazán van mit megtörni. Az persze tény, hogy a THY jóval drágább, de az csak azért, mert a THY egyébként is drágább. Nem pedig a monopolhelyzet miatt. A forgalomnövekedés már érdekesebb kérdés. Bármikor repültem, a gép leginkább a transzfer utasokkal volt tele. Ők vajon fogják majd a Wizz-t választani?
        +1) Mi lett a Wizz antalyai útjaival? Nem olyan régen még megvolt…

  1. Valamit nem értek! A pörkölt a (sok) hagymától és a paprikától lesz pörkölt. Kell még bele némi só és bors , de ez esetleg elhagyható, ha tényleg friss vágás.
    Viszont ha a kockázott húst olajon – hagyma és paprika nélkül – megpirítod, majd felöntöd vízzel és puhára főzöd, akkor az nem pörkölt, hanem főtt-sült hús 🙂

    A jelenség egyébként hasonló a karácsonyi rokonlátogatásokhoz, amikor mindenhol töltött káposztával kínálnak, ami nagyon fínom, de nem annyiszor 🙂 (pedig nem is olyan nagy a rokonság)

    1. Persze ez így igaz. Meg azért is sántít a hasonlat, mert ha jól tudom, a pörköltet nem éppen a legjobb marhákból szokták készíteni. Hanem pont fordítva, az öregebbekből.
      Én inkább a szemléltetés miatt hívom pörköltnek, mert kb. ugyan azon a helyen szerepel a török konyhában.

  2. OK, így már stimm. Az igazán finom (magyar) pörkölt a cupákos lábszárhúsból készül. Ha öregebb az állat, akkor tovább kell főzni, ha fiatalabb, hamarabb lehet enni. Persze mindkettőnek jót tesz, ha elkészülte után 1 napot pihen a hűvösben, sokkal finomabb lesz. Magyarországon a fiatal marha (nevezzük borjúnak) elég ritkaság, inkább a már nem tejelő vén marhákat ( 🙂 ) szokták kiárusítani. Talán épp ezért nem igazán marha evő nép a magyar. Persze lehet kapni jó minőségű húst is, csak éppen arany áron.
    A török „dana” viszont eddig mindig kiváló minőség volt, bárhol is vettem, és biztosan fiatal állatok, mert olyan gyorsan megpuhulnak, mint otthon a disznóhús.

    Bocs a közbe vau-vau-ért, de a pörkölt az egyik kedvencem, és előjött belőlem a szakács 🙂

    1. Inkább mi köszönjük a felvilágosítást! 🙂

      Én úgy tudom, hogy nem is lehet öreg marhát levágni. Náluk nincs olyan „sima” vágás, mint Magyarországon. Minden esetben formális áldozásról van szó. Így nem illik öreg marhát levágni.
      Persze az más dolog, hogy a kolbászba mit illik beletölteni. De az a népnek megy, nem pedig az Égbenlakónak.

      Tyúk esetében pedig a felgyorsított nevelés miatt nem lehet idősebbet találni. Húsleveshez szoktam keresni érettebb verziót, de eddig nem találtam…

      „Magyarországon (…) inkább a már nem tejelő vén marhákat ( 🙂 ) szokták kiárusítani.” – hogy ez mennyire igaz! 😀 És nem csak az állatoknál! 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük