Hé te szakállas, te ott abba a piros ruhában!

Keveset tudják, hogy a Mikulás valójában a mai Törökország helyén, Anatóliában született….

….áh, micsoda béna szöveg! Ezt ma már mindenki tudja.

De azt már kevesebben, hogy a Mikulás nem disszidált az Északi-sarkra. Oda csak telelni, pontosabban síelni jár. Nyáron hazaugrik meglátogatni a rokonait. Olyankor szokott vízisíelni is, meg homok rénszarvasokat is építeni. És a csokiosztogatási legenda is onnan ered, hogy amikor hazamegy külföldről, a kiterjedt rokonságának visz haza ajándékot. A kevésbé kedvelt rokonainak pedig (érthető okokból ilyenből van több) virgácsot visz, ami eredetileg seprű volt, utalásként, hogy erre tessék ráülni, majd pedig elrepülni, de jó messzire.

Hol volt, hol nem volt, a kebabáruson túl, ahol a mozaikból kirakott kurtafarkú malac túrt. Ott élt, éldegélt Miklós, aki Supermanhez hasonlóan álnevet használt. De nem jutott jobb az eszébe, és a Clark helyett a Claust választotta.

Ekkortájt éppen a Bizánci Birodalom volt divatban dél-Anatóliában. Vagyis hát, akkor éppen eléggé zavaros idők voltak, és maguk sem tudták, hova is tartoznak. Majd ez az állapot fent is maradt néhány száz évig. De ez végül is nem zavarta a helyieket, hiszen a turisták mellett időnként a katonák is megjelentek, akiknek mindig hiányzott valami a sátrukból. Így kézicsomózású szőnyegek is jó megélhetést biztosítottak.

Miklós mégsem a szőnyegiparban dolgozott. Ő a turizmusban, főleg az utaztatásban volt járatos. A hét-tevés hintóján hozta el a turistákat a kikötőből, vagy vitte el őket hosszabb-rövidebb körutakra. Akinek pedig még ez sem volt elég, azoknak tanácsot osztogatott, hogyan tudnak jó messzire, elsősorban egy Fene nevű városba, minél gyorsabban eljutni.

Ahogy az üzlet egyre jobban haladt, úgy fejlődött Miklós és a cége is. Először még csak egy kis boltot nyitott és piros ruhába öltözött. Majd pedig, a nagyobb látványosság kedvéért északról rénszarvasokat is beszervezett. Igaz, a hasuk alá hűtőrendszert kellett beépíteni, hogy meg ne süljenek a nagy melegben. Az ehhez szükséges energiát pedig a hintó tetejére felszerelt napelem biztosította.

Amikor külföldön járt, hogy turisták kedvéért rénszarvasokkal lással el a transzportot, akkor ismerkedett meg a Nyúllal. A kapcsolatuk később is megmaradt. Állítólag Miklós ekkor vágott bele az illegális festékcsempészetbe. És ebből származott az a bevétele, amiből később az Északi-sarkon felállította a palotáját, majd a csokoládé gyárát. Azért választotta a jéggel teli világot, hogy az adóellenőrök ne találják meg.

Miklós az üzleti vállalkozásának először a Miklós Trans nevet akarta adni. De aztán gondolta, ez túl béna, és inkább a Claus Transt választotta. De mindenki egyszerűen csak Claus-nak hívta a céget. Mígnem egy nap Miklós a sziklaugráskor beverte a lábát, és lesántult. Azóta a céget Sánta Claus-nak hívja mindenki a kisvárosba. Ennek persze Miklós nem szokott örülni. Olyankor importált hógolyóval dobálja meg a felszólalókat.

Teltek-múltak az évek és Miklós megházasodott (Miklósnéval), amiből lett egy halom gyerek. Majd még több, és még több. Meg még több, és még több. Mígnem elérték azt a létszámot, amit úgy hívunk: sok. Ami pedig Miklóst érte, azt pedig úgy hívjuk: sokk.

Pirosruhás hősünk el is döntötte, hogy inkább visszavonul a turizmusból. Azt ráhagyta a gyerekeire. Ők jobban kedvelték a zöld ruhát, Miklós pedig az egyszerűséget. Így ahelyett, hogy megtanulta volna mindegyiknek a nevét, mindet Manónak szólította.

Szóval a boltot ráhagyta a családra. Ők úgyis olyan sokan lettek, hogy egy egész hálózatot is kiépítettek. A szállítási profilt bővítették ajándéktárgyak és élelmiszerek (elsősorban szőnyeg és kebab) árusításával. Miklós pedig állandóak külföldön tartózkodik Nyuszival közösen, akinek ismeretlen okokból ugyancsak feldúsult a családja. Ők ketten az északi-sarki téli palotából irányítják az üzleti ügyeiket (fedőnéven síelésnek hívják, ez olyan, mint a füvezés, meg a havazás, csak síléccel kell csinálni), és csak néha-néha, nyáron ugranak haza egyet tengerpartozni.