Úgy tűnik, mégis sikerült valami Húsvétfélét összehozni.
És még Isztambulban is körbenéztünk, miként zajlik a Húsvétolás.
Persze, mint már említettük, a Húsvét még mindig tart Törökországban, és jó darabig tartani is fog. Úgyhogy mi egyenlőre csak az elejébe kóstoltunk bele.
Lássuk, milyen „Húsvéti” programokat is találtunk ki, sonka és locsolás helyett (Bár Árpi örült volna ha beállít egy tűzoltóautó a lakásba):
- Tojásfestés
- Húsvétbazár felkutatása
- Magyarországtól eltérő templomokba bekukkantás, miként zajlik náluk.
Lássuk az 1-es pontot!
A tavalyi évektől eltérően ez tűnik a legegyszerűbbnek. Mégpedig azért, mert pontosan tudjuk, hol lehet festéket találni.
De most az egyszerűség kedvéért még jobban leegyszerűsítettük (különben hogy lett volna egyszerű?), és csak zsírkrétával pingáltuk tele a tojásokat.
Persze a rokonságot sem kellett félteni! Az olyan dolgok, mint virág, napocska, pillangó csak nekem jutottak eszembe. A helyiek másképpen élték ki a művészi hajlamaikat, és mindjárt foci-színekbe pingálták a tojásokat.
Végül pedig Árpi is kapott egy autós tojást.
Úgyhogy ezzel az 1-es pontot, a tojásfestést kipipálhattuk.
A második pont, a Húsvétbazár felkutatása már izgalmasabb feladatnak bizonyult: Azt már tudjuk, hogy Karácsony előtt a papírbazár átalakul Karácsoybazárrá. De vajon most Nyúlbazár lett?
Úgyhogy nagy lelkesedéssel vágtunk bele Eminönü bazár labirintusába, megnézzük, mit találunk ott.
Mindjárt a „kapuban”, a szőnyegárusok és a kebabosok mellett nyulat is találtunk. Ezzel csak az volt a probléma, hogy ez nem Húsvéti nyúl volt, hanem csak „sima” szerencsenyúlt.
A szerencsenyúl egy olyan török játék, mint a szerencsesüti. Csak éppen süti nincs, nyúl van. És nem mi fogunk jóllakni, hanem a nyúl. Ő ugyanis egy kis zöld rágcsálnivalóért cserébe húz egy szerencsekártyát neked a kosárból. Persze a rágcsálnivalót a gazdi adja neki, akinek pedig mi adjuk a pénzt. Sehol semmi pirostojás, vagy locsolkodás.
Úgyhogy megyünk beljebb, és tovább.
Belül pedig minden a szokásos. Bár Karácsony előtt minden tele volt mindenszínű fenyőfával, úgy reméltük, hogy találunk mindenszínű nyuszit. De egyetlen egyet se találtunk. Minden pontosan olyan volt, mint egy átlagos bazáros napon: megpróbáltak nekünk eladni 400 szőnyeget, 200 Aladdin lámpást és 1 db. csengettyűs papucsot. De nyúl, tojás, vagy festék sehol.
Persze rendes festéket azért találtunk. Kérdezte is az eladó, hogy hány négyzetméter falat akarunk bevakolni. Míg más felajánlotta, hogy metál-pirosra lefújja őket az autófestő szalonjában, és még időtálló védőréteggel is ellátja őket. De jobb lenne, ha ehhez legalább tízezer darabbal állítanánk be hozzá.
Pedig mi átfésültük az egész bazárt (sűrű fésűvel – hehe, ki emlékszik még erre a viccre? :), de semmi olyat nem találtunk, ami akárcsak Húsvétra hasonlítana. Úgy tűnik, hogy ennek az ünnepnek nincs akkora sikere, mint a Karácsonynak. Vagy talán csak még nem jött meg a szezonja? Még van egy hónapunk az Ortodox Húsvét befejezésig… Ha lesz egy kis időnk, akkor még egyszer visszanézünk ide.
Mindezzel szembe, a sarki péknél (szembe) több szerencsénk volt. Itt megint előkerült a speciális Húsvéti kalács, aminek a közepében ott ücsörög a piros tojás.
És ehhez nem kell a bazárig elmenni!
1-es pont teljesítve, 2-es pont viszont nem sikerült. Jöhet a látszólag legegyszerűbb, a 3-as pont: felkeresni egy örmény, vagy görög templomot, megnézni, milyen is ott a Húsvét.
Elvileg ez tényleg könnyű, hiszen a közelben mindkét templom megtalálható. A görögökhöz viszont még nem érkezett meg a Nyúl, így inkább az örménnyel próbálkozunk.
Érdemes tudni, hogy Isztambul valóban a kultúrák keveréke. Rengeteg, különféle keresztény templommal találkozhatunk, kezdve az itáliai katolikussal, a bolgár és görög ortodoxokon keresztül az örményig minden megtalálható. És ezek még csak a „fő ágak” voltak! Hiszen találtunk már krimi anglikán templomot is. Meg olyan angolt is, ami nem anglikán, viszont a nap második felében a szírek miséznek benne. Az Arab Dzsámi nevű épületet pedig nem tudom, melyik kategóriába rakjam, mert az eredetileg genovai templom volt, majd lett török dzsámi, de ki tudja hogyan és mikor, mára már Arab Dzsámi a neve, holott benne még mindig a törökök imádkoznak. Nem is beszélve a Szent Benedek Templomról, ahol tényleg minden keresztény megfordult, még Rákóczi és Zrínyi Ilona is.
E mellett a másik fontos információ Isztambul topográfiájáról szól: Ha úgy döntünk, hogy belevágunk egy körmenetbe, akkor mindenképpen vigyünk magukkal szendvicset és sátrat. Mert még egy kisebb templom megkerülése is órákba telhet, pikáns hegymászásokkal fűszerezve.
A fentiek alapján tehát mindenképpen jó alaposan utána kell nézni, hogy hol, melyik templomban is szeretnénk ünnepelni. Különben még a legrosszabb is előfordulhat velünk: a templom aznap éppen zárva van.
Mi természetesen nem jártunk utána, nem készültünk fel, és a legrosszabb is megtörtént: az ajtó zárva volt. Sőt! Még a csengőt is kikötötték… Hiába, van aki az ünnepek alatt pihenni akar, nem pedig turistákat vezetni mindenhova. Még jó, hogy csak 100 m-t kellet menni hozzá. Igaz, azt mind felfele.
Egyébként is kezd gyanús lenni ez a sarki örmény templom, hogy sose lehet hozzá bejutni. Nem úgy, mint a szemben levő görög templomba! Oda bezzeg be lehet jutni! Egészen addig a tábláig, amire az van írva: zárva.
Mi viszont nem adjuk fel! Irány Beyoğlu, ahol ha templomról van szó, tényleg minden megtalálható. Csak tudni kell, hogy keressük. Ugyanis nem ritka, hogy a halárus mögött kell bemenni egy titkos ajtón, hogy a templomkertbe jussunk. Vagy pedig más rejtett járaton tudunk lejutni…. hmm.. most hogy belegondolok, gyanúsan sok templom van halárusok mögé elrejtve… és a Bibliában is van néhány halász… egy új Da Vinci-kód filmet lehetne forgatni Isztambul közepén.
Nekünk viszont bejárásunk van önkormányzat térképeihez. Ezen minden telek rajta. Ezek alapján próbáltuk a Genovai falat is megkeresni. Így a templomokat is könnyebbel megleltük (a hozzá vezető titkos bejáratot persze nem).
Innentől kezdve pedig már könnyű dolgunk volt: csak végig kellett járni a templomokat. Szerencsére a többség nyitva volt. Nem tudom, hogy az ünnepi alkalom miatt, vagy pedig Beyoğlu-ban egyébként is nyitva tartják a templomokat. De ennek ellenére ott se találtunk más különleges, ünnepi alkalomhoz kapcsolható dolgot. Így a 3-as pont sem mondható teljesnek.
Viszont láttunk egy csomó templomot, ami hasznos lesz még a Wiki-hez 🙂 És még nem értek véget az ünnepek… 😉
