Törökország tele van magyarokkal.
Persze mindnyájan tudjuk, hogy ősapáink előszerettel vették az irányt Anatóliába, ha már elegük volt az osztrákokból. Legismertebbek Rákóczi, és Kossuth. Az előbbi itt is maradt a kebabok országájában, míg az utóbbi inkább tovább ment a pizzák hazájába.
E mellett pedig legalább 5 (néha 7) olyan faluról tudunk, aminek a neve is Magyarfalva (Macarköy).
Nemrég viszont (2007. augusztusában, vagyis még ebben az évszázadban) a Zaman újság is hírt adott a Madrid tartomány beli nusaybini magyarokról, akik valószínűleg Bem Apóval érkeztek, és áttértek a muszlim hitre.
Ebben a faluban (Nusaybin) 4 családról biztosan tudni, hogy magyar származásúak. Kettőt egészen könnyű volt kitalálni, lévén az egyiket Magyarnak, míg a másikat Magyarfiának (Macar és Macaroğlu) hívják. A harmadik család viszont már a Soyubey-nek, azaz Családfa Uraság nevet viseli, míg a negyedik a Yıldızoğlu, vagyis Csillagfia. Ez utóbbi megintcsak gyanús lehet az amatör családfakutatóknak, hogy nem török név, hiszen akkor Ayoğlu, azaz Holdfia lenne. Méginkább Félholdfia.
Nusabiy dél-kelet-Törökország határán, Mardin tartományban fekszik. Olyannyira a határon van, hogy az utca végén már Szíria található. Sőt! Ha jobban megnézzük a térképen, akkor láthatjuk, amint a határ egy kis kerülőt tesz, hogy a falucska még éppen Törökországhoz tartozzon.
A történet szerint amikor a 48-49-es Szabadságharc elveszett, Bem és Kossuth, kb. 1300 magyar, az Oszmán Birodalomba érkezett. Itt mindenféle diplomácia bonyodalmakba botlottak, ahol is a térség három nagy birodalma, a 3O (oszmánok, osztrákok és oroszok) éppen kavarta a politika nagy főzelékét. Ebben pedig minden jel szerint a magyarok és a lengyelek voltak a fűszerek.
Az eredmény végül az lett, hogy aki maradni akart, annak fel kellett vennie a muszlim hitet. Ezt Bem Apó mellett 300 magyar vállalta. A többiek viszont Kossuthal együtt mentek tovább.
Az itt maradtakról a törökök nagy büszkeséggel emlékeznek meg. És büszkék arra is, hogy a soron következő krimi török-orosz háborúban ezek a magyarok az oroszokat lőtték, és nem a törököket.
Annak ellenére, hogy Nusaybin falucska igencsak a világ végének számít, nem is olyan kicsi (88 ezer fő), és nagyon ősi történelemre néz vissza (i. e. 901-re)l. Természetesen a szokásos anatóliai történelemre: örmények, perzsák, Nagy Sándor, rómaiak, stb… E mellett pedig a modern kor két ismertebb, politikai személyisége is innen származik: Ahmet Yıldızoğlu, aki a vezető kormánypárt egyik vezetője (látjátok, a „magyarok” még ott is benne vannak a politikában), és Moammer Macaroğlu, aki a Hús és Hal Terméktanács egykori igazgatója.
Ez utóbbi úri-magyar-ember döntött úgy, hogy nyugdíjba vonulása után valami vidámabb dologgal foglalkozik, mint a halak és a hús: családkutatás. Ő találta meg, hogy az ősei magyarok voltak. És mivel a halak vonulásában jártas volt, hamar megfejtette a magyarok járásait is. Innen pedig könnyen összeállt a kép, hogy ők azok, akik Bem Apóval együtt érkeztek Törökországba.
A kutatásban sokat segített a régi szomszédja is, Ahmet Yıldızoğlu, aki aktívan benne van a politikában, így ketten együtt sok kaput és dossziét tudtak kinyitni. Sőt! A kutatás „mellékhatásaként” megtalálták az elveszett nagymamát is, Metin Soyubey-t, Egyiptomban.
Úgyhogy végül mindenki örült, és még a nagymama is megígérte, hogy süt igazi magyar pogácsát minden unokájának.