Mi van a piknikes csomagban?

A mese úgy kezdődik (tényleg, van ilyen mese??), hogy török család bepakol a piknikes kosárba, majd kivonul az erdőbe.

Persze ez csak mese….. [legyintés ikon]

A valóságban a török család bepakol a többszemélyes kisteherautóba mindent: grillrácsot, teafőzőt, fél fürdőszobát, majd beáll a forgalmi dugóba

 Most, hogy az ünnepek alatt meglepően jó idő lett Isztambulban, aki még a városban maradt, az is kimegy a zöldbe.

A zöldet természetesen szó szerint kell érteni. El lehet menni a környékbeli falvakba, ahol külön piknikező kertekbe ülhetünk le és gyújthatjuk fel az ebédünket. De sokan csak a legközelebbi zöldig mennek. Ami persze nem lehet közlekedési lámpa, hiszen az állandóan változtatja a színeit. Viszont a sarki körforgalom már alkalmas hely egy jó kis köfte füstölésre.

A pikniket a törökök komolyan veszik. Ez amolyan vonulós dolog. A madaraknál, ha megjön a tél, akkor levonulnak Afrikába. Isztambulban ha megjön a jóidő, akkor kivonulnak a zöldbe.

Persze attól még, hogy zöld, nem jelenti azt, hogy minden komfortot nélkülözni kell.

Az „A-típusú”, vagy egyszerűbb pikniknél, ahol csak egy szál farmer nadrágban (meg persze póló, alsó ruházat, cipő, stb…) mennek ki a zöldbe, még ott is van rádió. De a modernebbek, és a romantikusabbak, akik a leányzót is visznek magukkal, már mobil telefonról bömböltetik az adzseszkút (I just called to say…). Ezzel dobogtatva meg az ifjúság, és a kerület galambjainak a szívét.

Természetesen egy ilyen zenés romantikus időzés közben előbb utóbb megkondul a gyomor harangja, mire előjön a kérdés: nem eszünk valamit? Ez mondjuk úgy az első 3 perc elején fordul elő leggyakrabban…

Az ilyen kijelentésre pedig mindjárt ott terem a helyi szotyolaárus, a teaárus, no és persze a kebabárus. Van sütemény és más édesség árus is a népszerűbb helyeken. De már láttunk pótkerék árust is.

Ezek azok a helyek, ahova a török ember 1+1 maga megy el.

A „B-típusú”, azaz családos piknikezésre viszont 1+300 személy látogat el, ha csak a szűk rokonság mozdul ki. Nagypapa persze otthon marad, hogy végre nézhesse a focit. A nagymamát azért viszik magukkal, mint fő gyülekezési pont. Ő ugyanis nem fog elszaladni, így könnyű megtalálni.

Ebben az esetben viszont már komolyabban kell készülni. Nem elég, ha az utcai teaárust lecövekeljük a nagymama mellé. Jobb egy egész teafőzőt vinni. Mert hát tea nélkül mégsem piknik a piknik.

Ilyenkor a szotyola sem elég. Mégsem lehet az egész családot csak magokkal ellátni. Előkerül a grillrács is. Ez a kettő (teafőző és grillsütő) minden háztartás alapja. Sőt! Lehet, hogy a háznak se teteje, se alapja, de a teafőző már ott van. És a grillen is sül a hús a jellegzetes füsttel.

Mert ugye a hússütést nem lehet a tv-ből megtanulni! Sőt! Az a legjobban sült hús, amibe legalább 20 ember beleszól, és 12 másik pedig egymást váltva sütöget. Így ha nem is kap lángra az ebéd, de a közeli utcákban a ködlámpát mindenképpen fel kell kapcsolni.

Mindez akkor a legizgalmasabb, amikor nemcsak pár ember megy ki a zöldbe sütögetni, hanem a város nagy része. Olyankor komoly köd szokott a város felett gomolyogni.