Hol volt, hol nem, volt egyszer egy nagy palack. Üresen.
Márpedig a palack nagyon unta, hogy üresen csak áll a polcon, ezért lemászott onnan. Le egészen a piacig. Majd amikor visszajött, már tele volt sajttal!
Magyarországon is szépen lassan egyre terjednek a házi készítésű sajtok. Törökországban viszont az ételkultúra fontos része. Márpedig a török nem igazi török, ha egy jóízű evés nincs kilátásban, ezért a sajt mindenképpen központi szerepet tölt be. Mint sok egyéb más étel is. Ez már csak olyan, hogy mind étel a központba igyekszik, aztán ott tülekedik, hogy mihamarabb bejusson valamelyik éhes szájba…
Törökországban a sajtok területén az az érdekes, hogy csak néhány nagy gyár van. Ezek azok, amiket általában a közértekben, szupermarketekben láthatunk. A sajtok többsége viszont kis üzemekben készül.
Mármint török szemmel nézve kicsi. A képen látható Muratbey (Murat Bácsi) úgy néz ki, mint egy sima piaci sajtárus. Miközben a „kis” üzemük 12.000 m²-es, a napi 700 tonna tejet 300 alkalmazott dolgozza fel 250 különféle termékké (ebben a gépek is segítenek), és több, mint 7000 eladási pontjuk van. Ezen kívül ISO-HACCP-TSE-BRC meg más rövidítéseket is begyűjtöttek, és olyan országokba exportálnak, mint USA, Japán, Azerbajdzsán, Egyiptom, stb..
Ez tipikusan a Törökországban jellemző látszat csal. Amikor bemegyünk egy kicsi boltocskába a bazár egyik hátsó sikátorában, majd kiderül róla, hogy egy világmárka központja…
A látszat azért is csal, mert a közelben levő Intimat bolt sokkal előkelőbb helyen van, és sokkal profibbak néz ki. Mégis ők „csak” 250 tonna tejet dolgoznak fel naponta. Bár ilyen nagybetűs rövidítésekből ők is összegyűjtöttek néhányat. Köztük egy olyat is, amit Halal igazolásnak hívnak. Ez hasonlít a kóser igazoláshoz, ami megnyugtat minden aggódó muszlint, hogy biztonsággal eheti a sajtot, mert az minden szempontból megfelel a vallási előírásokkal (szemben az ISO-val, ami pl. nem mondja ki, hogy a sajtnak tisztának és egészségesnek kell lennie, csak mindent úgy kell csinálni, mint tegnap is).
Ha már itt tartunk, megnézünk egy igazán nagyot is. Mondjuk a Sütaş-t (érdemes a weboldalt megnézni, mert aranyosak a tehenek. De munkahelyen vigyázat, mert múúúúznak is néha! 🙂 ). Ők naponta már 2500 tonna tejet dolgoznak fel.
No de vissza a házi sajtokra!
Törökországszerte rengetegen készítenek sajtot. Elég csak megnézni a Fűszer bazár melletti sort, ahol sajt és halárusok kínálják a portékáikat (illatosok egy helyen). És ezek az úgynevezett nagyobbak. Isztambulban szinte minden központban, és központ jellegű helyen találunk sajtárust.
A sajtoknak nincs túl sok fajtájuk, de minden árus másképpen készíti, így azt se lehet mondani, hogy mind egyforma. Óriási különbségek vannak a fehér és fehér sajtok között (ez az, amit Magyarországon feta néven ismernek, a görög közvetítés miatt). Ha valaki bírja lelkesedéssel, akkor érdemes végigkóstolnia a piacot (meg úgy Isztambult is). Garantáltan nem fog éhen maradni! 😛 🙂
De nemcsak a piacon lehet házi készítésű sajtot venni, hanem a sarki kisközétben.
Ezek a kis, pár négyzetméteres éjjel-nappaliak azért nagyon érdekesek, mert roppant erős konkurencia között kell megélniük. Nem elég, hogy ott vannak a szupermarketek pár száz méterre tőlük (nyilvánvalóan jobb árakkal, és nagyobb választékokkal), de a 2-300 m-es körzetben legalább 4-5 hasonló kisbolt is biztosan található. Így az alap, hogy felviszik a lakásra a megvásárolt árut (nincs is annál jobb egy hideg esős vasárnap reggel, amikor elég csak letelefonálni a kisboltba, hogy kérünk friss kenyeret, sajtot, tejet, tojást, újságot, stb… és 5 perc múlva már fent is van. Még csak felöltözni sem kell!!!).
E mellett a termékek minőségével is versenyeznek. Mindegyik boltnak van valami különlegessége, ami csak nála kapható. És a sajtok sem csak a nagyüzemi, szupermarketekben kaphatóak, hanem házi készítésűeket is találunk. Amik jó eséllyel nagyon finomak. 🙂
Az ételek közül a sajtról (kivéve a penészes sajtokat) és a kávéról nem tudok lemondani. Így számomra bejegyzésed a mennyországot idézi. Köszönöm!