Ma, amikor már a Google Térképpel és Földdel kedvünkre nézegethetjük bolygónkat az űrből, vagy akár csak madártávlatból, akkor már nem is annyira izgalmasak a műholdképek.
Vagy esetleg mégis?
Isztambul volt olyan, és mindjárt két kontinensre feküdt ki élvezni a kozmikus sugárzást. Úgyhogy tud éjjel is, meg nappal is barnulni. Ez pedig érdekessé teszi a műholdas képeket is.
A Boszporusz, ami a Márvány-tengert köti össze a Fekete-tengerrel, valójában pont fordítva teszi ezt. Valaha itt egy apró törésvonal volt, ami megnőtt, így a víz szépen átcsordogált, majd később zubogott, még később pedig már ömlött a Fekete-tengerbe. Ennek számos nyoma van, mint pl. a Fekete-tenger különös, kétrétű összetétele, és az a néhány falu, amit a víz alatt találtak. Sokan az Özönvíz történetét is innen eredeztetik.
Ma már viszont inkább a másik irányba zajlik a vízmozgás. A Fekete-tengerbe számos folyó ömlik, köztük a Duna is. Sőt! Egy orosz oldal 550 000 km³-nek teszi a Fekete-tenger vízgyűjtő területét (ez azért jóval nagyobb, mint a fürdőszobánk). Ennek a sok víznek pedig valahova mennie kell, nem tud mind azonnal visszapárologni a légkörbe.
A víztömeg nagy része a Boszporuszon keresztül jut el a Márvány-tengerbe, ami a műholdképen is szépen látszik. Alul pedig, valahol a fenék táján (fiúk, ne gondoljatok mindig a lányokra!!) van egy visszafele áramlás is. A part mellett állva, erősen olyan érzésünk van, mintha nem is tenger, hanem folyó mellett állnánk.
Az Isztambulról készült leghíresebb NASA műholdképen nagyon jól látszik a víztömeg áramlása.
Érdemes megfigyelni a két kis szigetet, Siviriada-t és Yassıada-t, mennyire bent vannak a fő áramlatnak. Ennek a két kis szigetnek meglepően hosszú a története. Leginkább, mint ókori és középkori börtönsziget, ahova a cselszövőket lehetett berámolni. Rosszabb esetben a cselszövők rámolták be oda az uralkodót. A Yassıada ma az Isztambul Egyetem Tengerészeti (pontosabban Tengeri Élet és Tengeri Étel (terméke)) szakának tulajdona. Itt lehet pl. diplomamunkát készíteni, vagy büntetésből a mellék helységet takarítani. Míg a Sivriada magán kézben van. 1911-ben Isztambul önkormányzata összegyűjtötte a városban található kutyákat, és a szigetre vitte. Ott mindjárt kiugatták, a világon elsőként, a Független Kutya Monarchiát. De még a szabad választások előtt több földrengés is történt a környéken, mire az isztambuliak úgy érezték, a fentiek nem örülnek, hogy a kutyákkal kutyául bánnak. Így hamarosan visszakerültek a városba.
Hasonlót (mármint tengeráramlatot, nem pedig kutyát) láthatunk a Dardanelláknál is, ahol a Márvány-tenger találkozik az Égei-tengerrel. Mégpedig a NASA másik ismert képén (nagyobb méret itt).
Szóval érdekesen néz ki. 🙂
Ha szeretnénk még olyan fotókat nézni, ami érdekesen néz ki, akkor az űrben keringő asztronauták éjszaka készült felvételeit is érdemes átböngészni. Íme egy jólsikerült:
Ezt egy űrhajós készítette, 2012-ben. Én is ott integetek a képen, valahol a háromszázadok képpont környékén…
De ha már érdekeset szeretnénk nézni, akkor egy más jellegű, mondjuk úgy, tanulságos műhold kép a végére: Miként lett egyre több házikó Isztambulban (teljes méret itt):
Ehhez adalék, hogy 1975-ben 2,5 millióan laktak a két kontinensnyi városban, míg 1990-ben már 7,6, majd 2010-ben 13,3 millióan.
Az Atatürk reptértől jobbra, a tengerben látható egy csomó fénylő pontocska, azok mik lehetnek? Mozgó kebabárusok a tengeren? Kirándulóhajók? Vagy csak a kamera érzékelője viccelt?
Szerintem az ott lehorgonyzott hajók.