Síelés Törökországban

Ilyen is van ám! 🙂

A legtöbbször Törökországot így képzeljük el:

Vagy így:

De legritkább esetben így:

Pedig Törökország nagy része hegyekből, és felföldekből áll. Egyes tartományok (pl. Artvin) olyan kacskaringós hegyi utakkal büszkélkedhetnek, hogy náluk külön egzotikum, ha 100 m-t egyenesen haladhatnak. Az ő részükre Isztambulban külön kurzust tartanak, ahol az egyenes vezetést tudják gyakorolni.

Aztán ott van Artvin, a keleti, Kaukázus menti tartomány. Ott az iskolakezdést azt jelzi, hogy szeptemberben 3-4 falu eltűnik a hó alatt.

Tehát Törökországban hó van. Hegy is van, bőven. Mégis, a síkultúra csak lassan-lassan alakulgat.

A legnépszerűbb hely természetesen az Isztambultól légvonalban 100 km-e fekvő Bursa melletti Uludağ. Ez a hegy 2543 m magas, így a tetejét örök hó borítja.

Mivel nagyon-nagyon közel van Isztambulhoz, a téli kéthetes szünetben pár millió ember lepi el a hegyen. És csak az a meglepő, hogy nem horpad be alattuk. Természetesen ezen síelők között mindig akad jónéhány amolyan apu majd megmutatja hogy kell típusúak, akik lecsúszás közben a YouTube-on nézik meg, hogyan is kell balra fordulni. Mindeközben rendet vágnak a szabályosan síelők között.

Szerencsére szépen-lassan újabb és újabb síelő helyek jelennek meg Törökország belső területein. Így más alternatívák is nyílnak.

A mi választásunk a Bolu melletti Kartalkaya (Feketesiklós). Ez a kisváros az Isztambul-Ankara autópálya mellett helyezkedik el. És bár az út csak 860 m magasan halad a tengerszínttől, itt bármikor jöhet egy kis hóvihar. No meg van egy majdnem 3 km hosszú alagút. És mint ilyen, könnyű észrevenni vezetés közben. Ami jelzi, hogy nagyjából fél úton vagyunk Ankara és Isztambul között.

A sí központba innen egy órányi kicsit kacskaringós úton juthatunk el. A felvonók alsó része 1850 m, míg a felső részük 2255 m-e vannak a tengerszinttől. A leírás szerint a síszezon évente 120 napon keresztül zajlik. A helyiek legnagyobb örömére persze.

Ők azok, akik szerint a hólánc eladása jobb üzlet, mint az út letakarítása. Így ahogy megyünk felfele a helyek közé, már az első tenyérnyi hófolt mellett mindjárt 2 bácsi árulja a láncokat. Mellettük egy hóláncos traktor is van, amolyan elrettentésként: ezzel fogunk kivontatni, ha nem veszel láncot!!!

Ennek ellenére még kilométerekig nincs semmilyen hó, és később is csak elenyésző mennyiségben találkozunk vele. És persze az út végén, a szállodások is tudják, hogy az a jó fizetős vendég, aki fel is jut odáig. Így naponta többször is végigmennek, és letakarítják az utakat. Közben azért megállnak, és a hólánc-árusokkal isznak egy teát.

Érdekes módon viszont útközben kebab-árussal nem futottunk össze…

A leírás szerint a hegyen 14 sípálya található, 3 nagy felvonó, és 7 kicsi. E mellett persze ott vannak az oktató pályák. Hiszen a Facebookon mégse mutatna jól, ha a selfie-n sikoltozva lennénk, pláne egy fa tetején. Így a törökök lelkesen járnak a sítanfolyamokra.

A hotelben tényleg található egy ember, akinek a feladata, hogy minél előnyösebb pozícióban fotózza a sípálya ördögeit. Van előre elkészített háttér, ahol lehet pózolni. És persze a fotósnál van egy kis tükör, aminek a segítségével beállíthatjuk a sapkánk bojtját meg a fogunk csillogását is.

És persze valódi síoktatókat is találunk.