Isztambul – Kezdjük az elején

Lassan 7 éve lesz, hogy idekint vagyok Isztambulban. A blog azért még nincs 7 éves, de már nem vagyunk messze attól.

Azóta jóformán folyamatosan jelennek meg érdekességek (és kevésbé érdekességek).

Azért 7 év hosszú idő. Mondanám azt, hogy ennyi idő alatt még egy ekkora város is kifogy a témából. De ez nem igaz szerencsére.

Viszont eljutottunk egy olyan szintre, amikor már sokkal jobban el kell merülni a forrásanyagokban ahhoz, hogy egy bejegyzés össze lehessen rakni belőle. Persze ezek lesznek csak igazán érdekesek. Pl. az erdélyi magyar, aki Isztanbulban meghonosította a nyomdászatot.

Ezekhez viszont rengeteg idő kell, főleg a források felkutatására.

Mindemellett nagyon kevesen vannak, akik a blogot a kezdetek óta követik. Így rengeteg írás az idő homályába veszik Ezért úgy érzem, eljött az idő, hogy újra elővegyük a régi témákat. Így a következő napokban, hetekben visszatérünk az alapokhoz.

Isztambul a világ egyik legnagyobb városa (a világ 18. legnépesebb városa). Külön érdekessége – a mellett, hogy hatalmas (több, mint 200 km), meg sokan laknak benne (hivatalosan 14, nem hivatalosan akár 20 millióan is) és tele van kebab árussal – az, hogy két kontinens találkozásánál fekszik. És ilyen csak egy van a világon.

Persze ez a helyieket ez e legkevésbé sem izgatja. Ahogy Budapesten sem csinál senki abból nagy ügyet, hogy most Budán vagy Pesten van. Nem úgy azt a több, mint tízmillió turistát, aki évente érzik, hogy átnézzen az egyik kontinensről a másikra.

Érdemes tudni, hogy Európát Ázsiától a Boszporusz választja el. Ez úgy néz ki, mint egy kb. 1 km széles folyó. Van egy másik „folyó” is, az Aranyszarv-öböl. Ez csak 200-300 m széles és mindkét oldala Európa. Néha a taxisok, és a kevésbé képzett idegenvezetők eljátsszák, hogy ez az utóbbi a két kontinens határa. Pedig valójában nem.

Amennyiben a repülőgépünk a Sabiha Gökçen repülőtérre érkezik, akkor már eleve Ázsiában szállunk el, és a Boszporuszon keresztül tudunk majd eljutni Európába, a történelmi városrészbe.

Mégis, a két oldal között óriási a különbség. Bár az is igaz, hogy Isztambulban két szomszédos kerület, vagy akár utca között is óriási különbségek lehetnek és szoktak lenni. De van egy általános eltérés a két földrész között.

Az európai oldal a történelmi város. Annak ellenére, hogy az ázsiai oldalon sokkal régebbi települések vannak. Mégis a Bizánci és később az Oszmán birodalom központja az európai részen volt. Ez pedig még a mai napig alapjaiban határozza meg a város felépítését.

Ha nagyon röviden akarnánk összefoglalni, akkor az európai oldal a menőbb. Míg az ázsiai a hmmm. hát a nem igazán menő.

Ez azt jelenti, hogy a klasszikus cégek mind az európai oldalon vannak. És e miatt is (meg mert Európában lakni menőbb), a lakások is ezen az oldalon a drágábbak. Míg az ázsiai oldal az olcsóbb.

A XXI. századra azért ez a szemlélet rengeteget változott. Nagyon sok komoly cég központja található az ázsiai oldalon. Meg összességében mivel mindenki az európai részre próbál átköltözni, az ázsiai oldal sokkal levegősebb.

Mostanra az ázsiai oldalon is több olyan negyed van, ami eléggé menő. Sőt! Egyes részek nagyon is fejlettek és modernek. No nem mindegyik! Vannak nagyon is tradicionális kerületek. De ilyet az európai oldalon is találunk bőségesen. pl. mindjárt a történelmi belvárosban.

Tehát a különbségek az európai és az ázsiai oldal között fokozatosan elmosódnak. Az érdekesség, hogy lokálisan (pl. két szomszédos kerület között) viszont továbbra is megmaradnak. Sőt! Erősödnek.

A két oldal közötti átjutást jelenleg két híd, egy metróalagút (Marmaray) és számos hajó biztosítja. Naponta több millió ember megy át dolgozni az egyik kontinensről a másikra. Jellemzően Ázsiából Európába. Ez pedig hatalmas dugókat okoz. Főleg reggel. Meg este.

Utóirat:
Tudom, ez nem a legjobb indítás, de lesz ez majd jobb is 🙂