Eredetileg azt a címet akartam írni, hogy Macska Saga, amolyan jó kis vikinges hangulatnak. De aztán beleszagoltam a levegőbe… inkább kevésbé feltűnő cím legyen…
A történet valamikor a tél utolsó hónapjában kezdődött. Hideg volt, eső volt, a tv-ben pedig még havat is láttunk. Nem olyan idő volt, amikor szívesen kint lennénk az utcán.
Ekkor kéredzkedett be egy macska a lépcsőcsaládba. Minden jel szerint hamarosan kismacskái is lesznek. Őt pedig a házban lakók megsajnálták, és beengedték.
Ez eddig jó, mert persze beengedni könnyű. No de ki fog vele foglalkozni??
Ebből a szempontból jók a törökök, mert tényleg törődtek a macsekkal. Amolyan törökösen:
Megágyaztak a cicának, adtak neki enni, meg vizet. Meg persze teával is megvendégelték. Valaki még a kábelTV-t is be akarta kötni neki. De aztán mondtuk, hogy nem tenne jót a macska idegeinek, ha a híreket nézné…
Addig persze mindenki lelkesen segített, ameddig a takarításról szó nem esett. Akkor valahogy mindenki eltűnt. Pedig a macska aztán tényleg szultáni kényelemben élhetett. Hiszen mindenki adott neki enni és inni. Tényleg mindenki! Csakhogy éppen nem volt közös macskatál. Hanem mindenki kirakott egyet az ajtaja elé, vagy egy általa választott izgalmas helyre. Így a cicus legalább 40 macskányi adag ételt kapott minden nap. De inkább többet, mert pl. az egyik kedves szomszéd elfelejtette, hogy már 5 perce adott neki enni.
Elég volt egy hétnek eltelnie, és már bármerre jártunk a lépcsőházban (különösen a liftben), ropogott a cipő alatt a macskatáp. Ami egyébként mind ugyan az az egy fajta volt. És mind a szemközti kisállat kereskedésből származott (gyanús is nekem, hogy ő küldte ránk a macskát…). Lehet, hogy rengeteg étele volt a macskának, de az biztos, hogy nem táplálkozott valami változatosan..
Illetve de mégis! Hiszen az ajtó előtt kint felejtett cipőket és papucsokat valaki jó alaposan megrágta…
Így teltek-múltak a napok, hetek, miközben egyre csak nőtt a száraz macskatáp mennyisége a lépcsőházban. És a vele járó jellegzetes illat is. Csoda, hogy a sirályok, vagy valamelyik macska maffia banda nem támadta meg a házat!
Végül viszont megérkeztek a kiscicák is. 5 darab! Az egész ház oda jár fotózni. Ezt azért hamar megunta a macska anyuka, megfogta egyesével a gyerkőcöket, és lecipelte a sötét pincébe.
Ettől még persze a többség ugyan oda tette ki az ennivalót, ahol a macska korábban lakott (kivéve azokat, akik az ajtajuk elé pakolták).
Úgy tűnt, hogy a pincében sikeresen elbújtak a macskák a Facebook és az Instagram elől. Már messziről halhatták, ha jön valaki, így bőven volt idejük elbújni. És bizony a pincében rengeteg minden felhalmozódott amik nagyon jó búvóhelyeket alkottak. Egy alkalommal pl. az 5 kismacska egy teáskannába bújt el. Mind az 5 belefért!
De aztán a kiscicák elkezdtek felnőni, és egyre inkább kimerészkedtek a pincéből. És már elég nagyok lettek ahhoz, hogy a lépcsőház mozgásérzékelős lámpája is felfigyeljen rájuk. Ez egy érdekes időszak volt. Nemcsak hogy a lámpák össze-vissza fel-le kapcsoltak, ahogy a macskák rohangáltak. De még az ajtó előtt kint felejtett dolgos rendre lekerültek a pincébe. Elég volt pár pillanatra kint hagyni egy papucsot, hogy valamelyik macska máris haza vigye.
Mostanra viszont már egyértelműen elkezdődött a nyár Isztambulban. Így az anyamacska vezetésével az egész család szépen kiköltözött a ház előtti árnyékba..
Köszönjük a beszámolót, nagyon aranyosak 🙂