Belföldi repülések

Törökország hatalmas. Kelet-nyugati irányban 1600 km, míg észak-déli irányban csak 800 km.

Egy ekkora országban, ami ráadásul jóformán csak hegyekből áll, jó megoldás a városokat légi közlekedéssel összekötni.

Ezt mi sem mutatja jobban, minthogy Törökorszában 57 reptér található!

Ilyet rendszert sok más nagy országban láthatunk. Főleg olyanokban, ahol szintén egyerűbb a légi folyosót kiépíteni, mint egy rendes utat.

Valaha a repülést csak a kiváltságosak élvezhették. A jegy ára bőven meghaladta az átlagemberek fizetést. És akkoriban az emberek komolyan készültek a repülős utazásra. Jobban, mint egy ünnepre.

Mára viszont nagyon lementek a repülőjegyek árai. E mellett pedig megjelentek a fapados légitársaságok is. Így az emberek tömegének a számára lett elérhető a repülő.

Míg ez egyes országokban azt eredményezte, hogy bárki repülővel mehet nyaralni, olyan helyekre is, amelyek másképpen nehézkesen, vagy hosszadalmasan lehetséges.

Máshol pedig, ahol hatalmasok a távolságok, ott pedig a repülés teljesen a hétköznapi közlekedés részévé vállt. Ilyen Törökország is.

Persze ezt is olyan törökösen.

Repülővel 2-3 óra alatt megtehető az a táv, ami egyébként 2 napig tartana autóval. Ezzel pedig nagyon közel kerültek egymáshoz a török városok. Pontosabban a vidék, és a nagyváros.

Ma már a repülés tényleg nem egy kihívás. Isztambulból naponta több repülő jár a nagyobb török városokba. A kisebb megyeszékhelyekre is naponta legalább 1 gép indul. Az olyan fontosabb helyekre pedig, mint pl. Ankara, Izmir, stb.. óránként indulnak a gépek.

Ráadásul ezt kipótolja még Isztambul második reptere (Sabiha Gökçen) néhány extra géppel.

Ez pedig nagyon is beleillik a törökök mindennapjaiba, amikor is hírtelen valakinek az ország másik végében lesz dolga.

Ilyenkor az illetőnek nincs más dolga, mint mindjárt kimenni a reptérre, ahonnan jó eséllyel hamarosan indul is egy gép az adott városba. És még aznapra fok találni egy vissza jövő járatot is.

Márpedig akkor nincs szükség szállásra, váltó ruhára, stb… Nincs szükség nagy csomagra. Elég a kézi táska. Így a jegy ára is jóval kedvezőbb (100 TL alatt), és a check-in-el sem kell vacakolni (online check-in = elég a kapuban a személyit megmutatni).

Tekintve, hogy a gép is belföldre megy, nincs szükség útlevélre sem. Tényleg elég csak a személyit megmutatni. Az összes reptéri macera fél óránál kevesebb lehet.

Így tehát a törökök nagyon sűrűn használják a légi közlekedést. Főképpen üzleti ügyekben. Ami persze jót tesz az olyan városoknak, amelyek egyébként nehezen lennének elérhetőek.

De nemcsak a városok lettek összekötve Isztambullal, Ankarával, Izmirrel, stb… A reptereknél mindig találunk menetrendszerű transzfert, ami ellátja a környéket. Törökül pedig a környék akár 200+ km-t is jelenthet. 

Magyarország viszonylatában ezt úgy képzeljük el, hogy a Budapestre érkező gépekhez csatlakozva naponta 6-8 kisbusz vinné a légi utasokat a nagyobb városokba, mint pl. Szeged, Miskolc, Pécs, stb..

Ezzel a transzfer hálózattal pedig sikeresen elérték, hogy a vidéket is bekössék a légi hálózatba.

Mint pedig fent már láttuk, hogy egy belföldi repülőjegy megvásárlása sem árban, sem bonyolultságában nem egy nagy kaland; azt is láthatjuk, hogy Mari néni bárikor dönthet úgy, hogy otthagyja a teheneit egy fél napra, és felugrik Isztambulba megnézni az unokákat.

És ha a Mari néni megteheti, akkor Mari néni meg is fogja tenni. Hasonlóan a többi néhány millió Mari nénivel, aki Anatóliában él.

Így pedig egy általános török belföldi repülő úgy szokott kinézni, hogy kb. félig van tele azokkal, akik üzleti úton vannak (és végig az iphone-okat nyomogatják), és félig tele van Mari nénikkel (Aranyoskám! Az az izé ott az ablak túloldalán már vagy 20 perce nem fogor. Kiküldjem a Ferit, hogy megcsinálja?)