A törökök imádják a zenét. Minél többen gyűlnek össze, annál biztosabb, hogy nagy dalolászások és táncolások lesznek. A legtöbb ember pedig Isztambulban van.
Sokszor tárgyaljuk, hogy Anatólia történelme mennyire színes, és milyen sok nép, kultúra találkozott itt az elmúlt 10.000 évben. Márpedig ha ők éppen nem egymást csépelték, akkor együtt ittak és mulatoztak. Így az anatóliai zene egyidős a történelemmel.
A törökök pedig annyira imádják a zenét és a táncot, hogyha valami kis muzsikát meghallanak, akkor mindjárt elkezdenek ritmusra mozogni, és énekelni. Legyen ez ismert dal, amit akár hamisan is énekelhetnek, mert nem az számít. De lehet egy sima mosószer reklám is.
Erre egyébként rá is játszanak a reklám szakértők. Nemritkán valamelyik híres török énekes készít olyan dalt az egyébként nem túl szimpatikus termék mellé (pl. wc-illatosító), amit utána az utcán mindenki énekel. Így lesz pl. az Eurovision dalból pelenka reklám:
[iframe width=”420″ height=”315″ src=”https://www.youtube.com/embed/MDFdxCEa-Wk” frameborder=”0″ allowfullscreen]
De nemcsak ők. A kedvelt showműsorok is az idejének is jelentős részét a zene és a tánc teszi ki. Teljesen mindegy, hogy miről is szól a műsor, biztosan lesz benne több olyan rész, ahol valami kedvelt dalt játszik a zenekar. Ilyenkor pedig a nézőközönség feláll, és táncol. Sőt! Még a süket-némáknak jelbeszédet mutogató nő is átvált „koncert módba”, és ő is a „énekli” a dalt.
Egy olyan környezetben, ahol a zene ennyire a központban van, óhatatlanul is oda fog koncentrálódni, ahol sok ember van: Isztambulba. A két kontinensen elterülő óriásvárosban mindenkét földrészen megtaláljuk a zene központot. Elsősorban természetesen a történelmi városrészben, Beyoğlu-ban, ahol egyúttal a zene bazárban is bolyonghatunk.
Ne gondoljuk azt, hogy itt mindenféle gagyi tucat terméket találunk, bár kétségkívül olyan is van. De a boltok többsége világmárkát, egyedi készítésű hangszereket árul. Nem ritkán híres nemzetközi sztárok eredeti zenei eszközeit is megvehetjük.
Ez az egész kerület (Beyoğlu) a zenéről szól. A zene bazár után találjuk az İstiklâl Caddesi-t, ahol kb. 20 méterenként van egy zenész, együttes. Sokan közülük külföldről érkezett.
Az İstiklâl Caddesi környéke pedig tele van zenész éjszakai szórakoztató helyekkel. A különböző stílusok, és vérmérsékletek nagyjából egy kupacba csoportosulnak. Így könnyen lehet válogatni.
Természetesen a zene nemcsak erre a kerületre vonatkozik, még ha ide is koncentrál. Hanem egész Isztambulra. Erről készült is egy film még 2005-ben (érdekes látni, mennyit változott a város azóta..)
Istanbul Hatırası (Crossing the Bridge) – 2005
[iframe width=”420″ height=”315″ src=”https://www.youtube.com/embed/21Cmo6spm_Y” frameborder=”0″ allowfullscreen]
És ugyan úgy, nemcsak Isztambulban találunk aktív zenei életet, hanem egész Anatóliában. Erről pedig 2010-ben készült egy film. Ez pedig igazán jól sikerült!
Anadolu’nun kayip sarkilari – 2010
[iframe width=”500″ height=”281″ src=”https://www.youtube.com/embed/zsuDqUf7eaU?rel=0″ frameborder=”0″ allowfullscreen]
És mint tudjuk, Bartok Béla is járt Anatóliában (1936). Előadásokat és hangversenyeket tartott, majd pedig zenei kutatásokba kezdett. Erről itt található részletes leírás. Bartok Béla felismerte, hogy a magyar és a török népdalok nagyon hasonlóak.
2010-ben pedig Osmaniye városában Bartok Béla múzeum nyílt.