Yörük

Bármennyire is úgy hangzik, ez nem egy viking néptánc elnevezése.

Hanem ők egy olyan anatóliai népcsoport, amelyek még ma is nomádul élnek.

A yörük vagy többesszámban yörükler egy török szó. A yürümek-ből ered, ami azt jelenti, hogy megy, mozog, sétál. Vagyis a yörük-öt fordíthatjuk úgy is, hogy vándor. Ők azok, akik megőrizték a hagyományokat abból a kórból, amikor még a törökök is vándor népek voltak.

Ez persze jobban hangzik, mint amennyire valóságos. Mert pl. egészen biztosan van tv-jük, és nem vetik meg a farmer nadrágot sem. Tehát sok tekintettben modernizálódtak azért. De sok mindent meg is hagytak. Ilyen pl. a szőnyegszövés. No és persze a teve.

A teve nagyon jó közlekedési eszköz. És hát.. akkor is jó, ha az ember megéhezik. Szemben mondjuk a BMW-vel. Ami lássuk be, bármennyire is jól néz ki, nem egy jó falat…

A nomádok, azaz a yörükök egy török törzs (törzscsoport), amelyik Irán felől érkezett Anatóliába a XI. században. Ekkor éppen megint a több évszázados háborús időszak uralkodott Kis-Ázsiában, a nomádok pedig látták, hogy a földhöz rögzített házakat milyen könnyű felgyújtani (talán többet éppen ők próbáltak lángra lobbantani, sikeresen). És azt is látták, hogy a lakosok nem igazán tudnak hova menekülni, ha a házaik, mezőik fix helyre vannak kötve.

Így inkább le sem telepedtek, folytatták a nomád életüket. Mindez pedig olyan képességgel ruházta fel őket, ami a letelepült emberekből hiányzott.

Hamar kiderült, hogy a nomádok nagyon jól bevethetőek a hódító háborúkban. Míg a városban elpuhult emberek a sátrak felállításával bajlódtak, a nomádok gyorsan menetkészek lettek. Nagyon könnyen lehetett őket mobilizálni. Értettek az állatokhoz is, és a folyamatosan mozgásban lévő állatokhoz is. Nem mellékesen kiváló katonák voltak. Ennek oka lehetett a sok fizikai munka, de az is, hogy esetleg gyakran összetűzésbe kerültek a szomszédokkal. No és a félig állattartó, félig vadászó életmódjuk.

Mind a szeldzsukok, mind a későbbi oszmán szultánok szemében nagyon értékes katonák voltak. Olyannyira, hogy még az adózást is elengedték nekik. Pontosabban adó címen katonai szolgálatot kellett nyújtaniuk. Sőt a nomádoknak később helyet is biztosítottak. Egy úgynevezett nyári legelőt, és egy télit.

Ez kezdetben Anatólia volt. Majd miután a törökök az európai területeket is elfoglalták, a nomádok oda is áttelepültek.

De nemcsak legelőket kaptak, hanem kikötőket, és bányákat is. Nagyon kiváltságos helyzetük volt, saját országuk a birodalom területén belül.

Az oszmán hódítások alatt a szultánok nagy hasznát vették a nomádoknak. Ismét a jól jött a mobilitásban szerzett évszázados tapasztalat. És továbbra is kiváló katonák voltak. Egész biztosan nem panaszkodtak, ha menetelni kellett, ha sátorban kellett aludni, vagy ha rossz volt az időjárás.

Minden szép és jó volt.

De. Végül csak eljött a De időszaka is. 1683-ban Bécs sikertelen ostrománál minden megfordult.

Megfordult a török sereg. És megfordult a keresztény sereg is. Megfordult még a török félhold is! Mert megfordult a törökök szerencséje. És megfordultak a nomádok is. Nekik végül is mindegy volt, hogy kit kaszabolnak. A keresztény sereg és a keresztény várak pedig minden jel szerint túl erősek voltak. Nem úgy, mint Anatólia belső vidéke, ami amúgy is tele volt lázadásokkal.

Az Oszmán Birodalom hivatalosan az 1683-as bécsi vereséggel kezdett hanyatlani. És ezt jól érezték a birodalomban lakók is. A későbbi évszázadokban a szultánok leginkább ezzel küzdöttek. Vagy csak simán bezárkóztak a hárembe. De volt olyan, aki reformokkal próbálta a birodalmat visszahozni a versenybe.

Ők azok, akik megpróbálták a nomádokat letelepíteni, akik addigra igencsak elkanászodtak. Ekkoriban még ezek az intézkedések legtöbbször kudarccal végződtek. Nem volt elég, hogy a nomádok házakat kaptak, mert a következő tavasszal otthagyták őket. Amikor pedig a szabályozással próbálkoztak, akkor pedig az isztambuli adminisztrációnak rá kellett jönnie, hogy a mozgásban levő népet nemcsak kordában nem tudják tartani, de még csak megszámolni sem. Így meg azért minden sokkal nehezebb volt.

A helyzet akkor kezdett rendeződni, amikor a birodalom mérete tovább csökkent, és a határok kezdtek közelebb húzódzkodni. Ekkor főleg a dél-keleti országrészt érte folyamatos támadás a szintén nomád sivatagi törzsek részéről. Így ismét jól jött, ha van egy könnyen mobilizálható és hadra fogható népcsoport.

Ez az időszak jól jött egy kibékülésre. Végre Isztambul sem simán rablóbandaként tekintett a nomádokra, így elindulhatott egy komolyabb folyamat a letelepítésükre.

A letelepedés nem volt kényszeres, hanem a törzsek maguk választhattak. E mellett rengeteg segítséget kaptak, mint pl. megtanították nekik a földművelést, stb..

Mára ténylegesen mozgó nomádok nem maradtak. De még mindig jelentős számban élnek azok, akik a kijelölt nyári és téli legelők között vándorolnak*. Legtöbbjük a dél-kelet-Törökországban, Antalya, a Toros-hegység térségében élnek. De megtaláljuk őket az ország nyugati felében is, és az európai részen. És még Irakban és a Balkánon is.

Továbbra is jurtában élnek, és sok tradíciót megtartottak. Ha valaki rájuk talál, és szépen megkéri őket, biztos be fogadják az illetőt néhány hétre, és megtanítják szőnyeget csomózni.

* Nemcsak a nomádok azok, akiknek külön téli és nyári lakó részük van. Pl. az északkeleti hegyekben is gyakori, hogy a nyári döglesztő 10 fok elől felmenekülnek az emberek a hegyekbe. Majd miután szeptemberben annyi hó esett, hogy nem találják a házukat, vissza lemennek a völgybe.