Extrémkonyha mai főszereplője: a sós perec!
Isztambulban nincs sós perec. Meg olyan igazán sós dolgokat se találni egykönnyen. A perec helyi megfelelője a simit. Ezt is lehet falni rendesen, de azért mégse olyan, mint a sós perec.
Így aztán nekiálltunk, hogy majd mi megcsináljuk…házilag.
Csináljuk úgy, mint a nagyok: először egy sztárfotó a szakácsról. Meg a háttérben lévő konyháról. No és persze nem maradhat el a rózsaszín kötény sem.
Hozzávalók:
Ezt is úgy kezdjük, mint az összes többit. Ezek után rejtély, mégis miért lesz más, mint a többi.
Alap: 500 g liszt. Meg só, cukor, tej, élesztő és egy kis vaj. De ezek már inkább úgy, ahogy sikerülnek.
Mi ismét a joghurt-élesztő párossal kezdtük. Mert abból úgyis annyi van. Meg kezdett már kicsit régi lenni. Sema vegyvédelmi ruhában szedte elő a hűtő egy rejtett zugából. Ebbe kerül bele az élesztő.
Persze nem árt, ha az élesztő falja fel a joghurtot, nem pedig fordítva, így a joghurtra ráijesztettünk a mikróval.
Elvileg 20 ml joghurt/tej szükséges. Én azt jegyeztem meg, hogy a tálban a jelig lehet feltölteni úgy, hogy ne fusson ki. Elvileg 10 perc várakozás elég, de nálunk az időt az méri, hogy közben annyit elmosogassunk a konyhai csetresekből, hogy legyen hely hol folytatni a kotyvasztást. A sütés végére persze rend lesz a konyhában, mert mindig nagyobb hely kell, így minden várakozás közben a mosogatnivaló is csökken. Sema is örül, hogy süti is lesz, meg rend is a konyhában. 🙂
A megvadult élesztő. Bármelyik vulkanológus extázisban lenne a látványtól. Közben egy kis csoki reklám is… a háttérben…:) nyum nyum nyum.
Miután az élesztő felfalta a joghurtot, további tápot adunk neki: lisztet. Tudom, a képen nem az az ideális állapot van, ahogy a szakácskönyvekben szokott lenni „kovász” néven. De pk nem is agresszív joghurtot használtak. Mi csak hosszú kanállal merjük piszkálni.
Közben Tojás Bátyó is megérkezett. A tojássárgája a perec megkenésére szolgál majd. A fehérje így beköltözött a joghurt és az élesztő mellé a buliba.
A változatosság kedvéért az egészet (liszt-élesztő-joghurt-tojásfehérje-cukor-vaj) összekeverjük, és egy kemény tésztát gyúrunk belőle. Ez lehet a titok. Úgyhogy legyen csak kemény. 😉 Meglepő, hogy fél kiló lisztből milyen kicsi tészta lett.
Aztán meglepő, mekkora is lett a kelés után. Két epizód Dr. House után (2×41 perc) megtekintve a tésztát már sokkal nagyobb. És sokkal agresszívebb.
Nosza rajta, jöhet a só, és jól dolgozzuk meg.
Majd pedig jöhet a gyerekkori gyurmázás. Ki hinné, hogy az óvodai tanulmányok ennyire hasznosak is tudnak lenni. És ennyire fárasztóak, ha rengeteg tésztát kell hosszú kígyó alakba gyúrni.
Minél vékonyabb, annál jobb. És persze annál nehezebb. Az úgy nem ér, hogy elszakadnak.
Természetesen kötelező, hogy a szilikon nyújtódeszka is rózsaszín legyen. Különben nem lesz ám jó!
Persze arra ki emlékszik, hogyan is kell perec alakba hajtogatni? Harmincadik próbálkozásra azért sikerül. 🙂
Ha megvan, mehet is be a sütőbe. Előtte azért tojással meg lehet kenni, ha nem hagytuk el azt valahol… 😀
Na és akkor a titkos összetevő, amiért mindig irigyeltük a sósperec árusokat: a sós massza!
Ezt úgy tudjuk összekavarni, hogy tejbe rakunk lisztet és sót. Majd addig kutyuljuk, míg tejföl sűrűségű (helyesen viszkozitású) lesz. Isztambulban csak a joghurttal lehet összehasonlítani, így mi joghurt sűrűségűt gyártottunk. Meglepő módon a sütés után fele annyira sem lett sós, mint amikor még csak hideg szósz volt.
Az ajánlott az, hogy a perec-tésztát berakjuk a sütőbe, és amikor elkezd barnulni, akkor a szósszal jól meglocsoljuk. Majd sütjük még pár percig.
És íme! Kész is a perecünk. És pont olyan, mint amit az utcán árulnak. Itt mindenkinek nagyon ízlett. Alig lett kész, máris elfogyott mind a fél kiló… Kellene venni egy nagyobb kotyvasztó edényt.
Tipp 1)
Az eredeti recept szerint a perecet, mielőtt berakjuk a sütőbe, szódabikarbónás vízben kell forralni 15-20 percig. Mi ezt nem csináltuk meg, mert eddigre már mindenki perecet akart enni. Nem tudom, mennyi különbséget jelent…
Tipp 2)
Vettünk teflonos sütőt. Nagyon jó, hogy kedvünkre összepancsolhatjuk, felgyújthatjuk a tepsit, majd utána fél perc alatt meg lehet tisztítani, és máris újra be lehet vetni. Ajánlom minden extrém szakácsnak. 🙂
Nekem változatlanul a gastro bejegyzéseid tetszenek a legjobban 🙂 Micsoda sós perec, lassan verhetetlen vagy a konyhában, azért megnézném a főzős reality show-dat(sóódat):)
Egyszer utánna jártam én is ennek a pereces dolognak. A bajor sörperecet nátronlúgba (innen a lúgos perec)mártják, és ettől szép barna színe lesz. Mivel nálunk nem lehet kapni ilyen célra nátron lúgot így a szódabikarbónás bulit találták ki, de a hatás nagyon nem olyan.
Mc: Köszönöm. :)Kicsit féltem, hogy az ilyen kevésbé isztambulos dolgok nem lesznek népszerűek. :)Igazándiból az egész onnan indult ki, hogy vannak halvány emlékeim bizonyos amerikai filmekről, ahol az apa egyedül marad a gyerekekkel, majd megpróbál főzni, de végül a sarki étterembe jutnak. Viszont a legközelebbi sarki magyar étterem legalább 800 km-e van innen. Így kénytelen vagyok megtanulni. :DAnnyiban talán mégis extra, hogy a török eszközökkel hogyan lehet magyar dolgokat csinálni. 🙂 Így ha esetleg turistaként hoznál magaddal tepsit és kemencét, vagy és bekérezkedsz a hotel konyhájába, akkor tudni fogod az itteni dolgokat. :)Melinda: Wow! Szóval az a titok. Annyit azért nem ér a 20 perc pancsolás. Itt a simitet kenik be valamivel (állítólag szőlőlével), amitől szintén jó barna lesz, és a szezámmag is jól megpirul. Próbáltam, hogy esetleg tovább sütöm, de annak más lett az eredménye. 😀