Bursa nem egy híres város, holott talán Törökország legfontosabb központja (Isztambul és Ankara után.) Talán mert nincs tengerpartja. Igaz, Ankarának sincs (éppen azért lett főváros), de az egyébként is egy vicces hely. De azt majd máskor…mindenesetre ha eltévedtünk, ha nem, ne kérjünk útbaigazítást, hanem üljünk be valahova enni és próbáljuk megérteni a térképet…

Na de vissza Bursa városára, és egyúttal tartományára is!

Bursa több szempontból is fontos. Sőt, majdnem minden szempontból, és nemcsak most, hanem a történelem során is. Szinte nincs olyan élelmiszer Isztambulban, amelyik ne Bursából érkezne. Majdnem minden csomagoláson, dobozon, címként ott láthatjuk a feliratot, hogy Bursa.
De nemcsak élelemmel látja el a fél országot, hanem az ország egyik legnagyobb ipari központja is itt található. Fontos az autógyártás és a textilipar is. A város annyira fejlődik, hogy kiemelet státusza is van: Anatólia Tigrise. Csak néhány város kapta meg ezt a rangot: Denizli, Gaziantep, Kayseri, Bursa, Kocaeli és Kahramanmaraş.

Ágyuk a kicsit sem csöndes történelemből

A város története a szokásos anatóliai forgatókönyv szerint kezdődött: kb. 6000 éve már egymást csépelték az emberek akik vagy az Égei, vagy a Fekete, vagy a Földközi-tenger felől mentek befele, vagy keletről kifele, vagy egyszerűség kedvéért középről mindenfele. Aztán ki kit talált, azt kaszabolta.
Bursa a többi anatóliai várossal ellentétben ráadásul nagyon értékes helyen volt, és még kézre is esett mindenkinek, hogy szombat délután az árnyékszínház helyett oda járjanak el fegyvert próbálni.
Erről az időszakról keveset tudunk. Valószínűleg a történészeknek elfogyott a sziklafaluk, ahova jegyzetelhetnek.

Az első komolyabb feljegyzés már arról szól, hogy a makedónok veszekedtek rajta, majd másik városon, amikor V. Philipposz makedón király odaadta I. Prusziasznak, Bithünia királyának, amiért segített a Pergamon elleni csatában. (na ugye, hogy nem egyszerű?). Akkor a várost még úgy hívták, hogy Cius (magyarosan Kiosz, de a slangben elterjedt a Cicus is). Viszont Prusziasz annyira megörült az ajándéknak, hogy azonnal átnevezte Pruszára, és ezzel jól megmutatta az egóját az akkor ismert nagyvilágnak.
Cserébe viszont egy darabig béke volt. Arról sajnos nincs hír, hogy ez évtizedekig, vagy csak pár hétvégit tartott. De ez mindenképpen elég volt, hogy Bursa fontosabb város legyen. Ennek oka pedig a Selyemút volt. A karavánok ide érkeztek, mint egy hatalmas elosztóközpontba, és a selyem innen jutott tovább egész Anatóliába, és persze a tengerpartra is. Nagyon jó kis útvonal volt, amikor éppen a Boszporuszon ment a csatározás és ezért arrafelé szünetelt a hajóforgalom.

Természetesen a hírességnek is meglett az eredménye: ismét mindenki kihegyezte a piszkavasát, és ismét megkezdődött a vetélkedés, kié is legyen ez a fontos város.
Ne feledjük, hogy sem Anatóliában, sem a Hellászban, sem a Kaukázusban, de még a Balkánon, Észak-Afrikában, és más környékbeli helyeken nincs igazán jól termő terület. Az élelmiszer mellett pedig ott volt a selyem és a város központi fekvése is. Na persze, hogy mindenki magának akarta!

A folyamatos csatározást végül a rómaiak oldották meg a szokásos módon: mindenkit leütöttek és a Birodalomhoz csatoltak. Ekkor végre béke lett. És még az is sokat segített a fejlődésnek, hogy a közelben volt Nicea, mai nevén Iznik.

A Római Birodalom után a Bizánci birodalom része lett. A bizánciak szépen lassan elvesztették a területeiket, így Bursa határváros lett. De azért jobban megúszta, mint sok környező város.

Bursában a történelem folyamán egyedül a macskák nem változtak.
Talán azért, mert átaludták az egészet.

Ekkor már Anatólia nagy részét a szeldzsukok uralták. Ők egy egészen jó kis birodalmat tudtak volna összehozni, ha nem egymás torkát szorongatják állandóan. Így viszont egy kis török törzsnek sikerült világhíressé lennie.

Nem messze Bursától, egy Söğüt nevű faluban élt éldegélt egy Oszmán nevű törzsfő. Kedvelt hétvégi programjaként a szeldzsukokat segítette a bizánciak elleni csatákban, ahogyan ezt jóformán mindenki tette Anatóliában. Csakhogy Oszmán megunta, hogy az elfoglalt területeket a szeldzsukoknak kell adni, akik egyébként is mindent csak összekavartak. Így aztán saját szakállára kezdett dolgozni. És volt neki szakálla bőven.

Először Eskişehir városát foglalta el (törökül Régi Várost jelent), majd pedig Yenişehirt (ez meg Új Város). Ez már elég is volt arra, hogy fellelkesedjenek, és így elfoglalták Bursát, Izniket majd pedig a fél világot. Persze azért szépen lassan.

Bursa annyira megtetszett nekik, hogy mindjárt megtették fővárosukká, így ez lett az Oszmán Birodalom első fővárosa. Később Edirne majd Isztambul lett a szultáni város, de Bursa mindig is megmaradt fontos központnak.

Bursa éppen ezért, mivel már a birodalom születésének idejében török kézre került, egészen egyedi és régi oszmán épületeket találhatunk itt. Teljesen más a hangulata, mint a későbbi török városoknak. Mindenképpen érdemes ellátogatni. A törökök is szívesen járnak benéznek.


Turistáskodjunk!

Bursába belföldi repülővel hamar odaérhetünk, és jóval olcsóbb, mint a nemzetközi jegy. De mehetünk busszal is, ha bírjuk Ali bácsi vezetési stílusát (a repülőt is az Ali család vezeti, de ott ez annyira nem érződik).

Ha bejutunk a központba, akkor keressük meg a várat. Fent lesz egy jó nagy dombon. De ne azt keressük, aminek hó van a tetején. Az egy másik, az Uludağ, ahol télen-nyáron hó van, és oda járnak az isztambuliak síelni, mivel elég közel van. Tiszta időben a Boszporuszon hajózva látható.

A várdomba feljutva megnézhetjük a vár maradványait. De menjünk ott tovább, ahol van egy remek kilátás. Igen, ameddig a szem ellát, csak házak és házak és házak. Majdnem annyian laknak itt, mint Budapesten.
Itt a kilátónál megtekinthetjük az első oszmán szultánok türbéit. Mondhatjuk, hogy itt kezdődött minden. Aztán Buda visszafoglalásával fejeződött be. Vagyis akkor kezdődött a vége.

A Yeşil Türbe bejárata

Következő látnivaló a Yeşil Türbe, azaz a Zöld Türbe. Itt fekszik I. Mehmed (a második volt az, aki elfoglalta Isztambult). Maga az épület is nagyon érdekes a sok faragott mintájával.

Ez pedig a Yeşil Cami kapuja. Hétvégi szorgalmi feladat: 3D-ben leprogramozni. 😀

Mellette található a Yeşil Cami, a Zöld Dzsámi. Mert hát a türbék és a mecsetek együtt járnak. Színtén nagyon érdekes. Sok szép háromdimenziós faragások.

Itt a közelben van egy kisebb bazár is, és néhány bolt, ahol biztosan megpróbálnak megpakolni minket. De aki Isztambulban edzett, annak mindez fel se fog tűnni.

Ha már erre jártunk, akkor nézzünk be a Yeşil Medreset, ami egy kis múzeum. Bár nem nagy, de láthatunk benne érdekességeket.

Ulu Cami
 Ulu Cami

Mindezek után irány a belváros!
Központban egy hatalmas mecsetet találhatunk, ez az Ulu Cami. Az Oszmán Birodalom nagyon korai szakaszában készült, éppen ezért teljesen más a stílusa, mint amiket Isztambulban, vagy más nagyvárosokban találhatunk. Az épület olyan nagy, hogy belül még egy szökőkút is kényelmesen elfér.

Nagybazár török módra 🙂

A mecset után pedig jöhet a vásárlás. 🙂
Bursa leghíresebb termékei a selyemáruk. Az Ulu Cami közelében van a Nagybazár (Fedett Bazár, Kapalı Çarşı), de még ne engedjünk a csábításnak! Oda majd később ;). A bazár mellett van a Koza han. Ide érkeztek be régen a selymet szállító karavánok. Így ez a hely ma is a selyem központja. Ide azért érdemes vastag pénztárcával bemenni. Még az angol királynő is itt hagyta a fél birodalmát, mert annyi selyemsálat, selyemkendőt, selyemruhát, selyem-ingyom-bingyomot vett. Bár talán ha tudott volna aludni, és inkább szegény földművesnek álcázza magát (aki persze 400 feketeruhás napszemüveges “turistával” jár együtt), akkor talán olcsóbban megússza.

De ne ijedjünk meg, az áram még így is a felébe kerülnek, mint Isztambulba. És most már egészen olcsóak. Az oszmán szultánok kedvenc feleségeiknek aranyszállal font selyemszálból készült ruhákat ajándékoztak ha meg akarták úszni a sodrófát.

Koza han, a selyembazár

Bursa a selyem mellett még a mezőgazdasági dolgairól híres. Itt nagyon finom olívabogyókkal és olívaolajjal pakolhatjuk meg táskánkat. És ha még maradt hely, akkor a helyi specialitásból is vehetünk pár dobozzal: Kestane şekeri, azaz gesztenyecukor.

Iskender Bácsi kebab szobábja

Ha pedig megéheztünk, akkor irány Iskender bácsi kebab kertje. Ez sajnos kicsit távol van a belvárostól, de nagyon jó a hangulata. Ha mégse tudnánk oda kimenni, akkor a belvárosban, és a plázákban is megtaláljuk. Lényeg, hogy a Yavuz İskenderoğlu-t keressük. Bár a többi kebabos is biztosan finom, de ez az eredeti. Ezt nem szabad kihagyni.

Mond utánam: Yavuz İskenderoğlu istiyorum – ilyen kebabot akarok!
Címek és telefonszámok a képen, ha mégse sikerülne megtalálni. 🙂

Láthatjuk tehát, hogy Bursa tényleg egy nagyon jó kisváros (akkora, mint Budapest), ahol remekül lehet turistáskodni. Így ha van egy-két nap szabadidőnk, mindenképpen látogassunk el oda!

Linkek:

Zizzer ajánlása:
Az iskenderhez hozzászólva: van egy étterem az ágyúknál, én ott ettem (Iskender Iskenderoglu Kebabci). Ha gyalogosan mész felfelé az úton akkor a balkanyar előtt jobbkézen van. Nagyon finom ott is, és a város szívében van, közel mindenhez.

Ha ajánlhatok valamit még: van egy 600-700 éves platánfa (C,inar agaci) az Uludagon felfelé vezető úton, azt hiszem. Érdemes meglátogatni, gyönyörű.

 
Foto by: Meksel T. DUMAN
Eredeti kép, és térkép: Panoramio
    VN:F [1.9.22_1171]
    Rating: 9.0/10 (1 vote cast)
    Bursa, 9.0 out of 10 based on 1 rating