Még mindig nincs vége a Karácsonynak

Biztos ami biztos, megnéztem a naptáramat… Tényleg április van már.

Azt már megismertük, hogy a törököknél a Karácsony másképpen van. Leginkább azért, mert nincs, de mégis van. Jó egy ilyen ország, ahol mindenki olyan ünnepet tart, amilyet csak akar, és amikor csak akar. Ebből is a Karácsony különleges.

A törökök nagyon nagy többsége nem tartja Karácsonyt. Csak karácsonyfát. Mert az olyan jól néz ki. Oké, sok helyet foglal. Akkor legyen csak egy izzósor, vagy elég egy halom Mikulás, amit ki lehet lógatni az ablakon. A Mikulások, és főleg az égősorok nagyon népszerűek. Valamit mégis kellett velük kezdeni, így aztán az újévi ünneplés részei lettek. Azaz ha Mikulást látunk, azt jelenti, hogy nem a Karácsony jön, hanem az újév.

Azazhogy mégsem. Ugyanis a törökök imádják a látványos csili-vili dolgokat. Így aztán ha véget ér az ünnep, akkor mindenki szomorú szívvel válik meg a kedvenc csengettyűtől, angyalkájától, és leginkább a 72 cm-es hópehelytől. Ezért, van, aki halogatja, halogatja, ameddig csak bírja.

Február végéig azért el szoktak fogyni a karácsonyi díszek az utcáról. De most április van, és sikerült egyet találni.

Vajon hogy zajlott le a beszélgetés? Márciusban?

– Drágám, nem férek el a karácsonyfától. Igazán kidobhatnánk már!
– Najó, nembánom, a karácsonyfa mehet.
– Meg ezeket az izzósorokat itt!
– Na ne, azok olyan szépek!
– A fele nem is világít!
– De a másik fele igen!
– Nem érdekel, kifele velük!
– Naaaa.
– Kimennek, és a Mikulásokat sem akarom látni legalább decemberig!