Bár már volt egy ilyen témánk, és lassan a Ramazán (Ramadán) is véget ér, de….ööööö…hát jó lesz majd jövőre! 🙂
Eléggé sok kérdést kapok arról, hogy vajon Isztambulba (meg úgy egyébként Törökországba) érdemes Ramazánkor (Ramadánkor) menni, vagy pont fordítva, inkább kerüljük el ezt az időszakot?
Ha szeretnél egy rossz hasonlatot, akkor azt mondanám, olyan mint Róma Karácsonykor. Csak kár, hogy nem olyan. 🙂 Mert míg Rómában mindenki bent ünnepel a meleg lakásban a karácsonyfa mellett, mi addig a hidegben kint sétálhatunk az utcán, és nézhetjük a bezárt boltokat.
A Ramazán (Ramadán) egyáltalán nem ilyen!
Először is semmi sincs zárva! Az éttermek ugyan úgy nyitva vannak, mint egyébként, még akkor is, ha kevesebb a vendég. De még az egész Isztambult átfogó kebab illat sem kevesebb ebben az időszakban. És még vizet is ugyan úgy lehet kapni bármelyik sarkon.
Tehát semmi olyan nincs, ami máskor van. Ööööö.. vagyis ami máskor van, az most is van. 🙂 Nincs olyan meglepetés, hogy valami zárva van, nem működik, stb…
Egyetlen olyan jellegű visszajelzésünk van csak, hogy kevesebb a repülő, a busz, és minden olyan közlekedési eszköz, ami nagyobb utakra való. Ugyanis a Ramazán (Ramadán) alatt az emberek csak végső esetben utaznak, és egyáltalán nem nyaralnak.
Éppen ezért a törökök által kedvelt nyaralóhelyek üresebbek, és olcsóbbak lehetnek, mint egyébkén! 😉
Másodszor a Ramazán (Ramadán) egy igencsak közösségi ünnep. Az emberek nemhogy nem szűk családi körben vacsorázgatnak, hanem sokak nem érik be a pár százas rokonsággal, és mindjárt egész Isztambullal szeretnének együtt enni. Ők azok, akik megtöltik a parkokat, tereket.
Ezeken a helyeken hatalmas utcabál van, kirakodóvásárral, büfékkel, zenékkel és műsorokkal. Nem véletlen, hogy a török Ramazán (Ramadán) egyik szimbóluma pont a híres árnyjáték, a Karagöz, amit ilyenkor mutogatnak a gyerekeknek és az érdeklődőknek.
A reklámokban is olyan társaságokat mutatnak be, ahol barátok, ismerősök és családtagok együtt esznek.
Tehát mindenképpen egy hatalmas buli. 🙂
Ez alól a kivétel a Ramazán (Ramadán) vége, amikor a Cukor Ünnep van. Na akkor tényleg minden be van zárva, üresek az utcák, és csak a taxi dudál, de nem álmában egy kicsit, hanem megszokásból.
Lássunk azért néhány negatívumot is.
Ramazán (Ramadán) estén hatalmas tömeg van. Az éttermek pukkadásik tele vannak. Előtte pedig mindenki rohan haza, vagy enni. Aki nem szereti a tömeget, vagy nem akar részt venni a forgalmi dugó világrekord kísérletében, ő inkább egy másik alkalommal látogasson Isztambulba. 😉
Szerintem aki nem volt még metropoliszban, vagy tudja magáról, hogy nem bírja a túl nagy tömeget, semmiképp ne ramadánkor menjen. Mi az utolsó 10 napjára érkeztünk oda, és az emberek már nagyban intézték a bevásárlásokat a cukorünnepre. Nagyon nehezen viseltük a tömeget. Amikor egyébként is új minden, jót tesz az embernek, ha nem csak a hömpölygő tömeget látja. Az embereket is előbb meg lehet tanulni kiszámítani, meg a turistalátványosságok is jobban látszanak. 😀 Isztambul zsúfolt egyébként is, de megközelítőleg sem annyira, mint ramadánkor. Kész felüdülés volt utána az átlagos hétköznap. 😀