Ramazán (Ramadán) 2011 – véget ért

Véget ért a Ramazán (Ramadán) 2011-ben. Vagyis ma van az utolsó nap, míg holnap, kedden, már megkezdődik a Cukor Ünnep.

Elérkeztünk a 30 napos böjt végére. Ez az utolsó nap. Éppen ezért különleges. Utolsó alkalom, hogy az ünnepi vacsorát együtt töltsünk valamelyik ismerősünkkel, barátunkkal, rokonukkal, vagy ellenségünkkel.

De nemcsak az utolsó nap fontos. Az utolsó harmad, vagyis az utolsó 10 nap is különleges. A hívők ekkor jobban elmélyülnek a vallásban és magukban. Többek járnak dzsámiba is. Főleg az utolsó pénteken, hiszen a péntek az Iszlám szent napja (vasárnapja).

Mivel véget ért a böjt, ismét magunkba nézhetünk, hogy honnan indultunk, és hova érkeztünk. Megtanultuk-e megint, hogy mennyit is ér az a bizonyos csepp víz, vagy az a falat kenyér?

Mi az idén kimaradtunk belőle, mert Árpi baba miatt már így sem tudunk rendesen aludni, enni. Ezért mi kiváltjuk.

A kiváltást úgy kell számolni, hogy minden egyes nappal, amikor nem tartjuk a ramazáni (ramadáni) böjtöt, egy szegényt egy napig el kell látni (élelemmel). Az idén ez 7 lírát jelent naponként, összesen 210 TL. Közelünkben van egy vak ember, aki kulcstartókat árul. Én neki adom a tartozásomat.

Holnap, kedden pedig kezdődik az igazi mulatság, a török karácsony, a Cukor Ünnep.

Azért hívják Cukor Ünnepnek, mert a gyerekeket ilyenkor elhalmozzák cukorkákkal. Nekik persze ez nem elég, ezért átmennek a szomszédba is. Ott megígérik, hogy nem éneklik el Celine Dion My heart go on c. dalát, ha kapnak cukorkát.

A Cukor Ünnep sok más szempontból is nagyon hasonlít a Karácsonyra. Az üzletek tele vannak akciós árukkal, kampányokkal. Árpinak mi is vettünk egy olyan játékot, amit kedvére ütögethet (a fejem helyett).

A másik hasonlóság viszont a család. A törököknél egyébként is nagyon fontos a család. De ünnepekkor még inkább. Az emberek ellátogatnak a rokonokhoz. De nem ám össze-vissza. A szabály az, hogy a fiatalabb megy az idősebbhez. A mi esetünkben ez mindig a nagymama.

Nagymam háza (a farkas még nem érkezett meg)
Nagymam háza (a farkas még nem érkezett meg)

Csakhogy a nagymama, még mindig, Kastamonu tartomány Salmanköy nevű 24 lakosú falujában él. Érthetetlen okokból nem élvezi Isztambul 17 milliós városát, sem a dudálást, sem a bazárt, sem pedig a levegőt. Csak a TV irányítóval van kibékülve. De mivel senki nem meri a nagymamát hosszabb időre a faházban hagyni, ahol mindenféle piroskák és farkasok járhatnak (nem is beszélve a vadászokról), így valamelyik rokon időnként beviszi Isztambulba. De a nagymama ott nem tud sokáig megmaradni, így pár hét múlva átköltözik egy másik rokonhoz. Még szerencse, hogy ennyi unokája van!

Az ünnepek alkalmával viszont meg kell keresni. Ilyenkor kezdődik a detektíves játék, hogy ki hol látta utoljára… Most már nagyon a nyakunkon van az ünnep, és még mindig nem tudjuk, éppen merre jár…

Az idén egyébként különleges az ünnep, mert a Ramazán (Ramadán) utáni Cukor Ünnep pont a hét közepére esik. A hétfő és a péntek automatikusan szünnap (és nem kell ledolgozni!!!). Így nagyon sokan már előző pénteken megszöktek a városból, élve az utazás közbeni böjt alól felmentéssel. Isztambul jól ki is ürült. Az utcánkba úgy parkolunk le, ahogy csak akarunk. 🙂

Mi is elmegyünk ám. Mégpedig Salmanköybe (Szalma Falva), a nagymama házához. Kihajigáljuk az ágyban megbúvó farkasokat, és Árpit összeismertetjük az erdővel. No és persze a faluval is. Árpi hivatalosan Salmanköy lakosa lett.

Ez úgy történt, hogy Apuka Salmanköyből származik. Ez be is van írva a személyijébe. Ezt a gyerekek is öröklik, ezért Sema is salmanköyi. Annak ellenére, hogy soha nem aludt ott még egyetlen éjszakát sem. Normál esetben a házasság után Sema megkapja az én származásomat (nézne is otthon a bevándorlásügy, ha Sema hirtelen budapesti lenne), de mivel nekem semmilyen hivatalos iratomban nincsen ilyen rublika (nem keverendő össze a születési hellyel), ezért nem tudta az enyémet átvenni. Árpi pedig szintén csak a Semától tudta örökölni. Így aztán Salma Falva lakosa már nem 24, hanem 25! Fognak ám ott nekünk örülni! 🙂

És ha már ott járunk, átugrunk Taşköprü-be (Kőhíd), ahol Nemzetközi Fokhagyma Fesztivál lesz a hétvégén! 🙂

Még egy érdekesség: a Cukor Ünnep kezdetén, augusztus 30-án lesz a Győzelmi Nap. Erről bővebben fogok írni holnap, csak kértétek, hogy szóljak előre. 🙂 Ígérem, lehetőleg még hamarabb szólok. 🙂 Mindenképpen érdekes lesz, hogy egy vallási ünnep, és egy állami ünnep egy napra esik.

Mindenkinek Kellemes Ünnepeket! és Jó Zászlólobogtatást! 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 8.7/10 (7 votes cast)
Ramazán (Ramadán) 2011 - véget ért, 8.7 out of 10 based on 7 ratings
 

16 Replies to “Ramazán (Ramadán) 2011 – véget ért

    1. Egy ekkora faluban simán. 🙂 Így is a feléről biztosan tudni, hogy a mi családunkhoz tartozik.
      Ha valaki másik családba akarja adni a lányát, akkor át kell küldeni a hegy másik oldalára. 🙂

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    1. Még nem tudom, mert mire megkaphatom az állampolgárságot, még rengeteg minden változhat. Lehet, hogy simán beírnak isztambulinak… De ha lehet választani, akkor én is leszek szalmafalvai. 🙂

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  1. Nekem ez nagyon tetszik, mármint hogy megkülönböztetik a születési és a származási helyet. Én is mindig mondom, hogy nádorvárosi vagyok. 🙂
    Nyugodtan nyithanál egy szalmafalvi “vendégblogot”. 🙂

    Ne izgulj, ha 10 év múlva még lesz EU, akkor a törökök is tagok lesznek és automatikusan megkapod te a törököt, a Sema meg már gondolom már régen magyar.

    Elnézve a Nagyi házát, így “Karira” vehetnél egy tűzoltókészüléket.

    Holnap süssél beiglit!!:) (Az István Napról nem is írtál!!! 🙁 )

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    1. Az a blog nem szólna sok mindenről, csak a hagymák növekedéséről, meg az esőről. 🙂

      Tavaly meg előtte volt mákos kalács (kék és sárga mákkal), de az idén nem maradt idő ilyesmire. Az István napot pedig elfejeltettem… 🙁

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  2. Beigli, jo ötlet, de itt baklavat sütnek itthon.
    Csak hat ha az ember privat helyen dolgozik, akkor nincs ünnepnap, vagy max. 1, ami nekem a csütörtök lett. Meg a péntek, de az csak azért, mert az ovi zarva van és nem tudjuk mashova rakni a gyerköcöket. De azt is le kell dolgozni szombaton.
    P.S.: szeptember közepén jövünk esküvöre Isztanbulba kocsival – az is egy jo ut lesz Alanyabol, ha sikerül összehozni egy ifju HunTürk talalkozot, tök jo lenne.

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    1. En İstanbulban elek mar egy eve.Egyetlen egyszer talalkoztam Magyar emberrel a konzulatuson.
      Nagyon szeretenem,ha lenne egy Magyar Türky ntalalkozo.Sajnos meg nem sokat beszelek törökül.Csak a teveböl tanulgatok.Nagyon tetszenek a kepek amit fel tetel az oldoaladra.
      A nagymama lakhely biztos nagyon szep es csendes.
      Üdvözöllek bennetek judit

      VA:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  3. Közben szóltak, hogy nem napi 7, hanem 10 TL az, amit illik adni (ebből azért már tényleg jól meg lehet ebédelni, ennyit ad egyébként a Sodexho is), mások szerint pedig csak 5-t.
    De a lényeg az illik-en van. Azaz mindenki annyit ad, amennyit szíve szerint érez.

    VN:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .