A hivatalos rövidebb út a temetőn át vezet

Amikor megszokást leaszfaltozzák.

A törökök híresek arról, hogy szeretik a rövidebb utakat (és persze a rövidebb megoldásokat). Még akkor is, ha erre tulajdonképpen nincs is lehetőség. Valószínűleg Isztambul mai térképe is úgy alakult ki, hogy az emberek próbáltak A pontból B pontba eljutni.

Persze aki matematikából egy kicsit is jártasabb, tudja, hogy A és B pont között csak egyetlen egy legrövidebb út van. Csakhogy a törököknek egy kölcsönös egyezségük van a matematikával: ők nem zavarnak bele a matematikai dolgaiba (nem mondják meg az egyenesnek, hogy kell görbülnie), a matematika pedig nem kavar bele a mindennapi életükbe. Ezért fordulhat elő pl. a bazárban, hogy a lealkudott áruért kétszer annyit fizetünk, mintha teljes áron vásároltuk volna meg.

Ezen okokból kifolyólag lehetséges az, hogy nincs olyan, mint A Legrövidebb Út. Az igazi török mindig talál egy rövidebbet. Természetesen az állampolgársági tesztbe is benne van, hogy kell egy rövidebb utat találni az ellenőrök és az ajtó között.

Tehát amikor a török elindul az A pontból, nem lehet tudni, milyen úton fog eljutni a B pontba. Mint ahogy azt sem, hogy mikor. De azért vannak úgynevezett járt ösvények, ahol azért végül csak kialakul egy állandó forgalom. Még ha a közönség nem is.

Az ilyen állandósult hátsó utakból aztán a végén rendes utak lesznek, amelyek már csak a nevükben viselik az egykori különleges funkciójukat. Ilyen pl. a Rövidebb út is.

Aztán vannak az extrém esetek. Persze csak az első néhány alkalommal lesz extrém. Később megszokás, majd szokás, végül pedig jöhet az aszfaltozó gép is. Egy ilyen kezdődhet olyannal, amikor is a taxi talál egy rövidebb utat, át a temetőt. Amit néhány hét múlva már mások is követnek. Mígnem pár év múlva eljutunk oda, hogy itt megy a főút.

Ha pedig ránézünk Isztambul térképére, sok ilyet találhatunk.