Rövidebb út

Isztambulban az utak tiszta káosz. Pedig amióta feltalálták a városfejlesztést, azóta többen többször is megpróbáltak valami szervezett rendet összehozni. De inkább csak szervezett káosz lett belőle. Erre nagyon jó példák a lakóparkok, ahol lehetőség lenne valami átlátható rendszerre és belső utcákra, de inkább kacskaringósat építenek. Mert az olyan jól fog kinézni a műholdon, meg a reklámokban.

Tehát reménytelen, hogy könnyen átlátható város legyen Isztambul. Mindez nem jelenti azt, hogy nem átlátható. A helyi lakosok nagyon is átlátják. Pláne a sofőrök. Ők aztán mindig találnak rövidebb utat.

Egyes városrészekben (pl. Gültepe) egész buszhálózatok működnek úgy, hogy folyamatosan rövidebb utakat használják. Úgysincs kijelölt útvonal, csak ajánlott célállomás, amit végállomásnak hívnak. De ez is csak ajánlott. Az utasok összetételétől függ, hogy végül a busz hova fog kilukadni. Persze a tapasztaltabb sofőrök a rövidebb utakat is le tudják vágni, mégha ehhez át kell vágni a fürdőszobán…

Ezeken a helyeken mindez nem különlegesség. Sőt, nagyon is általános. Része a mindennapi életnek. Sőt! Sőt sőt sőt!

Isztambulban, meg úgy Törökországban általánosan a szabályok nem olyanok, ahogy mi megszoktuk. Itt elsősorban szokások vannak. És a szokásosokból lesznek a szabályok. Talán azért, hogy legyen munkájuk az adminisztrációban dolgozó embereknek is. A szabályokat úgysem olvassa el senki.

Azaz nem azért mennek a kocsik az út jobb oldalán, mert ott kell menni, hanem mert ott szokták meg. Ki tudja miért.. Jobb oldalt volt a simit árus, a fodrász vagy a szőke nő a kezdetben, aztán így maradt. Ki tudja, ha a simit árus bal oldalon lett volna, akkor a közlekedés ma angol mintára bal oldalon haladna…

Valami elkezd kialakulni, utána már szokás lesz. És akkor nem lehet kiirtani. Egyszerűbb, ha már minden arra a szokásra épül fel. Ez viszont sokat segít a történészeknek.

Például van egy városrész, amit úgy hívnak, hogy virágárus (çiçekçi). A történészeknek könnyű dolguk van, mert könnyű megállapítani, hogy valaha itt egy virágárus volt. Valószínűleg itt volt a környék virágárusa, így először csak a sarkot hívták így. Majd a megállót is. Hiszen ki tudja megjegyezni azt, hogy XY pasa utca? Sokkal egyszerűbb, hogyha a sofőrnek azt mondjuk, ott álljon meg aaaa…virágárusnál!

Így aztán szépen lassan a megállót is virágárusnak kezdték hívni. És mivel a virágárusnak esze ágában sem volt elmenni innen, így szépen lassan egyre népszerűbb lett. Míg végül mára egy egész városrést hívnak Virágárusnak. És tényleg, a város közepén ott találjuk a virágárust!

Mindenképpen elmondhatjuk róla, hogy talán ő a világ leghíresebb virágárusa. Sőt, őt az első, aki térképen is szerepel.

Mindez még érdekesebb a rövidebb útvonalakkal. Mint már láttuk, a rövidebb út egészen általános Törökországban. Ha pedig gyakran használják őket, akkor általánossá válnak, majd szokásokká, végül szabványokká.

Isztambulban több helyen is vannak olyan buszjáratok, amik a rövidebb úton járnak. Ez van ráírva a táblára a busz elején, és ezt találjuk a menetrendben is. Ami a legizgalmasabb, hogy az az út, amin járnak, annak is az a neve, hogy rövidebb út Ez az utcának a hivatalos neve (Koşuyolu).

– Hol laksz?
– Rövidebb út 27-ben
– Hogy mész haza?
– Van egy még rövidebb út, hátul…

Talán annak idején, amikor még csak zöldségesföld volt Üsküdar és Kadıköy között, akkor egy minibusz átvágott a káposztáson, hogy rövidítsen. Ez annyira jól bevált, hogy hamarosan lett egy földút. Innentől kezdve pedig már nem volt megállás. Nem sokára pedig megjelentek az első kebab árusok, autómosók és kisközértek. Ma pedig – ahol egykor csak káposzta volt – egy forgalmas főút található tele házakkal.