Tavaszünnep (Húsvét) Törökországban

A Húsvét, ahogy Magyarországon van, és amennyire ez különbözik Törökországban, azt már láttuk párszor a Húsvét címke alatt.

Most viszont megnézzük, milyen is az anatóliai tavaszünnep.

Eddigi Húsvéteink a tojásfesték (meg a Nyúl) kereséséből álltak. No meg abból, hogy valahogy az itteni görög és örmény Húsvétek között valahogy meghúzódjunk egy kis magyar tojásfestéssel.

De mióta tudjuk, hol lehet festéket találni (a sarki papírboltban pedig szép színes filctollak várnak), azóta már nem olyan nagy kaland a tojásfestés. Így inkább megpróbáltunk utánajárni a török tavaszi ünnepnek.

Mer itt is van ilyen. Az öregek még tojásfestésre is emlékeznek. Igaz, ők hagymával végezték ezt a dekoratív műveletet. De a lényeg valahol ott volt, mint otthon is: tojás = termékenység. Tavasz = termékenység.

De az, hogy mi lett tojással, meg a tavasszal, azt még nem sikerült kideríteni. Az öregek ilyenkor inkább kacsintottak egyet.

Van viszont egy másik, mindenképpen sokkal látványosabb hagyomány, még az Iszlám előtti időszakból. Ezt pedig a Nowruz (IPA2 szerint), vagy a Nevruz (a török helyesírás szerint), vagy a Nevrow (a kurdok szerint).

Az ünnep eredetileg a Perzsa Új évet jelentené, ami pont egybeesik a tavaszi napéjegyenlőséggel. De hogy ne kelljen számolni, sokan inkább stabilan március 21-én tartják. Míg a matek tagozatosak a nap állástól függően március 20-22-én.

Az első biztosan megemlített ünnep a 2. századól való (i. sz.), és már akkor is azt mondták, hogy 15000 éve midig megtartották a tavaszi bulit. Ma is 15000 évet mondanak, meg 6000 évvel ezelőtt is. Úgy látszik, a matekos csoport, csak nemrég alakult…

Az ünnep eredete elég egyszerű: az első perzsa király uralkodásának kezdete. Míg a modernebb (értsd: csak pár ezer éves) tradíciók sokat színesítettek az eseményen.

Kelet-Anatóliában elsősorban kurd ünnep (a kurdok is ebből a történetből származtatták magukat), de a helyi törökök is átvették.

A történet főszereplője Zahak, aki egy gonosz király volt (tél). Az egyensúly megtartása érdekében mindkét vállán 1-1 kígyó lakott. Őket kellett ellátni friss agyvelővel. A megszokottól eltérően, most nem szűz lányokat kellett feláldozni, hanem erős férfiakat. És mindjárt kettőt. Márpedig ez a Zahak nagyon kitartó volt, mert már ezer éve uralkodott, a kígyói pedig már ezer éve fogyasztották az ifjúságot. Ennek pedig nem örült a nép. Leginkább egy kovács, akinek már 6 fiát elvitték.
Igen ám, de a szakács, megsajnálta a fiúkat, és mindig csak egyet áldozott fel, a másikat pedig elbújtatta. A hiányt pedig egy bárány aggyal pótolta. Idővel az elbújtatott fiúk megerősödtek, hiszen állandóan a bosszúra készültek és gyakoroltak (nem pedig egész nap facebookoztak, mint a mai ifjúság). Majd pedig összeálltak a kováccsal, és kitört a lázadás, ami sikerrel zárult. A kovács találkozott Zahakkal. Zahak meg a kovács kalapácsával. Lett egy nagy reccsenés, majd csend, majd éljenzés. Este pedig tűzön átugrálás. Másnap pedig eljött a tavasz. De az lehet, hogy másik történet…

Ennek emlékére, ezen a napon Törökországban több helyen is megrendezik a nagy tavaszi tűzónátugrálást. Sok sok önkéntessel, és tűzoltóval. Nagy buli! Természetesen nem hiányozhatnak a finom falatok sem.