Szurkolói esküvő

– Kedves Mari! Akarsz-é az itt megjelent Józsihoz feleségül menni?
– Igen, akarok!
– Kedves Józsi! Akarod-é az itt megjelent Marit feleségül venni?
– Igen, akarom!
– Ezen házasok vagyok. A házasság megpecsételésére pedig arra kérem az egybegyűlteket, hogy énekeljük el a Beşiktaş indulót!

Egy közeli ismerősünk (egy rokonunk barátjának rokonának húgának az osztálytársnőjének a szomszédjának a barátja) házasodott nemrégiben, így minket is elhívott.

A modern városi török házasság, ami nem 7 napig tart, de azért van tánc és mulatság bőven, egy külön bejegyzésben fog szerepelni.

Szóval van ez az esküvő. Az ifjú pár kivételesen nem focimeccsen jött össze. Pedig a fanatikus rajongásuk alapján ez könnyen elképzelhető lenne (sőt! Könnyebben, mint egy sima összejövetel). De azért ha már így összejöttek, és kiderült, hogy mindkét félnek ugyan az a kedvenc csapata (ezért is lett esküvő, nem pedig temetés), akkor miért is ne lehetne az egyébként unalmas szokványos esküvőt egy kicsit feldobni.

Azaz rendeztek egy szurkolói, Beşiktaş esküvőt.

Itt most ne olyanra gondoljunk, mint az USA-ban sok helyen, hogy az Enteprise űrhajón, vagy Elvis bárjában, esetleg ejtőernyőzés vagy búvárkodás közben történik meg a nagy IGEN kimondása. Bár ilyenre is lehetőség van Törökországban, kevesen élnek vele. Itt ugyanis központban a rokonok vannak. És nem lenne jó, ha a nagypapa az ejtőernyős ugrástól megemelkedett vérmérsékletével és egy jól megtermett baltával kezdene el táncolni.

Ez csak amolyan szolid szurkolós buli.

Persze azért a díszítés híven tükrözi a csapatszíneket. Jelen esetünk a Beşiktaş fekete-fehér mintázatát. Könnyű dolguk is volt, mert ugye a menyasszony fehér, míg a vőlegény fekete. Egy Trabzonspor szurkolópárnak azért már nehezebb dolga lenne a sötétké-bordó színekkel…

Ezek után a termet sem volt nagy kunszt fekete-fehérre dekorálni. Így a násznép nem is igazán sejtette, hogy itt pillanatokon belül akkora ordítás lesz, mint egy bajnoki liga sikeresen bevitt góljánál.

A dolgok mentek a megszokott úton..Összejött a násznép, leült vagy elfoglalta a ropis pultot, majd várt. Aztán megjött a menyasszony és a vőlegény, majd odafáradtak az anyakönyvishez. Eddig a szokásos forgatókönyv.

Csakhogy, mikor már mindenki készítette a zsebkendőjét az IGEN után felcsendülő Celine Dion-hoz, helyette egy teljesen más dal került elő maximális hangerővel: a Beşiktaş csapat indulója.

A meccsre gyakran járók természetesen 0 másodperc alatt reagáltak, és egy emberként csatlakoztak a hangfalhoz, és teli torokból énekeltek. Még az utcán is megállt két autó – nyilván Beşiktaş szurkolókkal – hogy ők is csatlakozzanak a nótához.

Mit ne mondjak, ez rövid idő alatt igazán közel hozta az eddigi távol álló rokonokat.

Héj bátyám! Hát te is Beşiktaş-os vagy? Gyere! Igyunk meg egy teát együtt!

Természetesen ennyivel azért nem ért véget a focis hangulat. Habár focilabda nem került elő (ha mégis, akkor titokban az asztal alatt, de azt nem láttuk a játék-nyilakkal rohangáló gyerekektől), de azért a DJ nem hagyta a hangulatot veszni. Bizonyos időnként bedobott 1-2 csapatdalt két lassú szám után, ezzel garantálva, hogy senki ne aludjon el.