Egy kis brummogás hétvégére
A héten nagy kaland zajlott Tunceli-ben, Törökország közép-keleti közepében. Ez a tartomány arról ismert, hogy itt nem szokott semmi se történni(*). Még a történelme is leírható pár mondatban. Szemben a többi anatóliai várossal, melynek a történelme egyenként kitöltene egy-egy könyvtárat. Mégis, valahogy mindenki ismeri Tunceli-t, és mindenkinek van valami jó sztorija onnan.
Tehát itt nem szokott történni semmi. Most mégis felbolydult mindenki. Történt ugyanis az, hogy az emberek békésen ültek az egyik kávéházban (ahelyett, hogy stresszesen ültek volna valamelyik irodában). Mikor valaki felkiáltott!
– Kérek egy feketét!
És kapott egyet! Csak nem onnan, ahonnan várta, a pincér felől. Hanem az ablak felől. Ugyanis egy fekete medvebocs érkezett az asztalára. Majd kisebb felfordulást okozva az erkélyen keresztül távozott.
A videót beágyazni nem tudom, kattintsatok ide a megtekintéséért.
A videón még az is látszik, hogy volt egy társa, aki valószínűleg a szomszédban emelte a hangulatot az asztalterítő fölé.
A felvételen az is látszik, hogy míg a XXI. század hőseinek a fele az asztalon próbál menedéket találni a fenenagy fenevad elől, a többiek minden bátorságukat latba véve videózzák. Majd cserélnek: aki eddig videózott, most az van az asztalon. És fordítva.
Tunceli-ben jó lehet kávé, mert nem ez az első (és akkor nem is az utolsó). Ahogy az eseményre kerestem, a Google további találatokat adott, 2013-ból, 2012-ből, stb… Ami azt jelenti, hogy a tartomány medve állományában elterjedt a hír (talán a BearBook-on), hogy érdemes betérni kávézni.
Az érdekes, hogy minden esetben a kávézó a helyszín. Sohasem a sarki kebabárus, valamelyik étterem, vagy szupermarket. De még csak nem is teázó. Csak és kizárólag a kávézók. Úgyhogy valamit tudhatnak a tunceli-ek. Ha valaki arra jár, mindenképpen próbálja ki a kávéjukat!
Azért bármennyire is megható a fenti videó (főleg ahogy ezek az erős és bátor férfiak sikoltoznak), és bármennyire is az embernek kedve lenne egy ilyen medvebocsot a hóna alá csapni és hazavinni (aztán ha megnő, se betörő, se szomszéd, se villanyszámlás nem mer majd a közelbe jönni, pláne milyen jól mutatnánk vele a Facebookon!), azért a medve nem játék!
Álljon mindenki előtt példának az az eset, amikor a srác selfie-t akart készíteni a medvével, hát bement az erdőbe. Onnan viszont már csak a medve jött ki. De legalább a kép sikerült! Még ha megosztani már nem is maradt ideje a magas intelligenciával megáldott színészjelöltnek.
Szinte mindenben jobb, mint az ember: súlyban, gyorsaságban, erőben, fogak számában, de még matekban is (legalábbis sokaknál). És még igazmondásban is! Úgyhogy jobb nem packázni vele! A legjobb megoldás, ha egyáltalán nem találkozunk vele. Még Tunceli-ben is (ahol mint láthattuk, nem számít ritkaságnak), az egyik évben a medve egy kis desszertet is elfogyasztott a kávé mellé. Úgyhogy mi városiak (Facebook állampolgárok) jobb, ha nem is próbálkozunk vele.
A világ nagyot változott az elmúlt 100 évben. Főleg Törökország.
Régebben a lakosság nagy része vidéken élt, és itt művelte a földeket. A búza pedig például rengeteg kisállatot vonz. Ők pedig a nagyobbakat. A sor végén pedig ott a medve. Így régen a művelt földek nemcsak az embereknek nyújtottak megélhetést, hanem az állatoknak is.
Mostanra viszont az emberek bevonultak a városokba. Vidékre csak látogatni, hobbiból mennek. Törökországban sok helyen már nem művelik a földeket. Így az ellustult állatok egyre inkább bejárnak a falvakba, ahol bőségesen találnak táplálékot.
Éppen ezért manapság ha Törökországban járunk és szeretnénk az erdőbe egyedül bemenni, vagy egy kisebb faluban bolyongani, előtte mindig kérdezzük meg a helyieket, hogy számíthatunk-e valamiféle nagyobb állatra.
De ne úgy kérdezzük, hogy Ayı var mı (van medve)? Mert ez inkább úgy hangzik, mintha venni akarnánk egyet. Abból meg tudjuk, hogy mi szokott történni…
Megjegyzés:
* Sajnos a nem történik semmi dolog ma már nagyon nem igaz. Túl sokszor vannak benne a hírekben, és nem azért, mert matek versenyt nyertek volna.
Kedves István! Véletlenül találtam az oldaladra, nagyon érdekes, hasznos, és nagyon élvezem a stílusod, a humorod. A témáról már nem is beszélve. Többször jártam Törökországban, még készülök is. Mind az ország, mind az emberek nagyon kedvesek számomra. És persze irigyellek is, hogy ott élsz. Munkádban sok sikert és családodban sok örömöt kívánok.
Köszönjük! 🙂