A yufka-t lehetne rétes tésztának is fordítani. Végül is, miért is ne.?
Meg lehet simán csak le-vékony-tésztázni is. Mert miért is ne..?
Lehetne gumicsizmának is hívni, de… inkább ne!
A yufka, az az a tészta, ami olyan vékony, hogy az alatta levő újságot vidáman el lehet olvasni rajta keresztül. Persze ha az újságban szomorú hírek vannak, akkor már nem lehet vidáman olvasni.
Ennek a nagyon-nagyon vékony tésztának pedig számtalan előnye van: mindenre jó! De tényleg!
Mármint sütés-főzésre. Villanykörte cserélésre, meg útlevélnek meg hátúszásra nem jó. De viszont a konyhában tényleg szinte az összes ételhez jó.
A törökök leginkább börek készítéséhez használják. De csinálhatunk lasagne-t. Vagy csak egyszerűen ebbe tekerjük bele a kész húst, és akkor máris megkaptuk a dürüm-öt. Ha viszont hússal együtt sütjük, akkor lényegében börek-et kapunk.
Tehát kétféle módon használhatjuk:
- Egyik verzió a réteges (ez a rétes, törökül a börek), amikor egymásra pakoljuk a vékony tésztát. Közép pedig azt rakunk, amit csak akarunk, pl. hús, sajt, zöldek, pirosak, kékek, fekete-fehérek, stb. Majd bedobjuk a sütőbe.
- Vagy pedig megsütjük a húst, meg ami még szeretnénk, majd az átmelegített (átsütött) tésztába csavarjuk.
- Vagy csak simán nyersen megesszük.
Viszont yufka készítése, bár nem nehéz, nagy gyakorlatot igényel. Különben olyan vastag lesz, mint a tégla (és leginkább arra lesz jó, mint a tégla: építkezni és verekedni). Így a legtöbben nem is próbálkoznak az otthoni elkészítéssel, hanem megveszik a sarkon, készen.
Ez is olyan tulajdonképpen, mint a simit. Otthon is el lehet készíteni, de jobban járunk ha a profikra hagyjuk ezt a munkát.
Főleg, mivel Isztambulban eléggé könnyű találni olyan boltot, ahol nagy mennyiségben lehet yufka-t venni.
Itt egy néni (vagy bácsi) egész nap a speciális yufka-nyújtóval gyártja a papírnál is vékonyabb tésztákat, hogy utána ilyen szép halomban árulják őket. Majd arra jár a vásárló (mi), és vesz belőle pár darabot sütni. És kb. ugyan annyit, hogy nyersen megegye.
De mivel nincs mindenki közelében yufka-árus (van olvasóink Óceániából is), így leírom a receptet, miként lehet otthon is elkészíteni.
De persze, amire leginkább szükség van, az valójában a sok hely, és a még több türelem.
Valójában ez egy sima tészta, kenyér tészta. A lényeg abban rejlik, hogy rengeteg lisztet (és türelmet) használva jó vékonyra nyújtjuk. Ebben segít a speciális yufka-nyújtó. Amire él először azt hittem, hogy függönytartó. Volt is meglepetés, amikor felragasztottam az ablakra, és rátettem a függönyt…
Három receptet szedtem össze, ami jó lehet kiindulási alap lehet, attól függően, ki mely összetevőket preferálja:
Recept 1:
- 2 pohár teljes kiőrlésű liszt
- 4 pohár fehér liszt
- 1 édességes kanál só
Recept 2:
- 1 kg liszt
- 10 g só
- 450 ml víz
- 50 ml olíva olaj
Recept 3:
- 2,5 pohár langyos víz
- 1 pohár langyos tej
- fél török teás pohárnál kicsit kevesebb olíva olaj
- 1 darab tojás
- 1 evőkanál só
- meg annyi liszt, amennyit a tészta felvesz (vagyis jó sok)
Aztán az egészet összekeverjük, majd pedig jó sok liszttel nyújtjuk. Majd pedig nyújtjuk. És még nyújtjuk, meg nyújtjuk, meg nyújtjuk. Valahogy így:
[iframe width=”560″ height=”315″ src=”https://www.youtube.com/embed/NFMOl72zIkQ” frameborder=”0″ allowfullscreen]
Az „édességes kanál” elnevezés nagyon aranyos! Mifelénk teás- és kávés kanál méret dívik.
Ez tényleg jó tészta lehet réteshez. Próbáltátok már a „klasszikus” túrós rétes, almás rétes, káposztás rétes verziókat?
Ha a török teáskanalat nézzük, akkor tényleg inkább édességes kanál a jó mértékegység.
De azt a kenyér tészta dolgot nem értem. Az a világon majdnem mindenhol kelesztett. Ez meg nem. Bár végül is a macesz se kelesztett, és az is kenyér… 🙂
Itt azért nagyon más. A kenyér szó nemcsak azt jelenti, amit otthon. Rengeteg ilyen só-liszt-víz kreálmány van, amit egyszerűen csak kenyérnek hívnak. És ezekben nincs élesztő.
Akár hiszed, akár nem, húsz percet gondolkodtam, mi lehet az édességes kanál magyar megfelelője. Kb fele akkora, mint az evő kanál. A teás kanál jóval kisebb.
Nálunk sajtos, krumplis és húsos rétesek szoktak lenni. A törökök szerint a krumplis a legjobb. Szerintem meg a sajtos. És utálom, hogy mindenki mindig krumplisat csinál, nem pedig sajtosat..