Ezúttal a mese főszereplője Mehemed, a halász. Lám, micsoda változás! A szereplőnek neve is van!*
Forrásunk ismét az eredeti Kúnos Ignác 1923-as törökországi gyűjteménye (Boszporuszi tündérvilág).
Élt, éldegélt egy halász a tengerparton (a sivatag közepén mégsem éldegélhet), kinek neve Mehemed volt. Szegényen élt ez a Mehemed, de azért amikor eladta a kifogott halakat, kapott értük annyi pénzt, amiből eléldegélt. Felesége is volt, fia is.
De egy napon eljutott oda, hogy ez az éldegélés nem megy már jól. Megbetegedett, és hamarosan meg is hallt. (*puff neked, ennyi ideig tartott). De még előtte a halálos ágyán meghagyta a feleségének, hogy a fiának azért ne mondja el, mi is a mestersége.
Ezek után a fiú keres magának munkát. Talál is ilyet meg olyat, de valahogy egyik sem az igazi. Éppen hogy csak keresnek annyi pénzt, ami mindkettőjüknek elég. Hamarosan viszont az asszony is meghalt, így az ifi egyedül marad.
Búsan járkál is a kunyhóban, hogy hátha talál valamit, ami legalább eladhat, hogy legyen egy kis kenyérrevaló. Ekkor találja meg az apja halászhálóját. Nocsak! – kiált fel. – Az apám halász lett volna?
Ki is megy a tengerre, hogy kipróbálja magát, és fog is elegendő halat. Megörül neki, és ezentúl minden nap halászik.
Egyik nap viszont egy olyan szép hal került a hálójába, hogy se megenni, se eladni nincs kedve a fiúnak. Hazaviszi inkább, és ás egy nagy gödröt a kertben. Azt feltölti vízzel, és oda teszi bele a halat. Annyira megkedvelte, hogy egész este azt nézegeti. Megtehetni, mert enni viszont nem tud, hiszen nincs miből.
Másnap elköszön a haltól a fiú, és megy halászni. Este amikor hazaér, akkor látja, hogy valaki bizony szépen kitakarította a házat. Minden tiszta, és csillog. Na de ki lehetett az? De nincs ötlete..
Másnap ismét elmegy halászni. Előtte azért elköszön a haltól. Mikor pedig este hazajön, most már az udvar is szép tiszta. Még a fűszálak is egyenletesre le lettek vágva, és egyirányba vannak fésülve!
No, de ki tehette ezt? Talán a szomszédok megsajnálták őt? Vagy mi lehetett?
Nagyon gondolkozik rajta a fiú, de nem sikerül rájönnie. Már a barátai is látják, hogy púposodik a feje a sok gondolkodástól. Meg is kérdezik tőle, hogy mi lelte.
Erre elmondja a fiú, hogy valaki az ő házát és kertjét kitakarította. De nem találja az illetőt. Ráadásul ajtót-ablakot jól bezárta. A barátai azt tanácsolják, hogy másnap tegyen úgy, mintha elmenne. De közben bújjon el, és lesse meg, hogy ki lehet az illető.
Így is tesz a fiú. Másnap elbúcsúzik a halltól, majd kinyitja a kertkaput, és jó hangosan becsapja. De közben elbújik az egyik bokor mögött.
Nemsokára látja, hogy a hal kimászik a vízből, leveszi a halruháját, mire egy csodaszép lány lesz belőle. A fiú gyorsan kiugrik a bokorból, megfogja a halruhát, és tűzbe dobja **. A lány nem jut szóhoz a meglepetéstől, így a fiú gyorsan össze is házasodik vele.
** Ebből is látható, hogy milyen fontos is a mesék ismerete! És ebből ti is megértitek, hogy miért van ennyi mese a blogon mostanában. Most már tudni fogjátok, hogyha hirtelen előttetek terem egy csodaszép lány, vagy egy csodaszép legény; akkor akár fel van öltözve, akár nem, ne őt nézegessétek! Hanem futás a ruhájához, és azt dobjuk a tűzre! ***
*** Persze úgy nem ér, hogy szándékosan bemegyünk a fiú/lány focicsapata/röplabda csapat öltözőjébe, majd azt felgyújtjuk!
El is ámulnak az emberek, hogy micsoda lányt talált ez a szegény halászfiú! Olyan szép, hogy inkább lenne helye a palotában a padisa mellett.
Híre is megy hamar, még a padisa is meghallja. Be is hívja a lányt kávézni (akkoriban még nem volt bélyeggyűjtés). És megállapítja a padisa, hogy bizony igazak a hírek. A lány tényleg szép, és tényleg jobb helyen lenne, ha vele maradna. Nem pedig mindenféle halász fiúval hálózgatna.
Úgyhogy cselhez folyamodik a padisa. Nem valami nagy cselhez, de hát neki palotára tellett, nem pedig észre..
Hazaküldi a lányt, és mellé egy üzenetet a fiúnak: Ha 40 nap alatt felépít egy arany-gyémánt palotát, mégpedig a tengerre, akkor megtarthatja a lányt. Máskülönben szultáni adóként be lesz hajtva…a szultán ágyába.
Búsul is a fiú, hogy ez így nem igazság. De a lány segít neki. Azt mondja, hogy menjen el a tengeren oda, ahol őt kifogta. Ott dobjon be egy nagy követ a vízbe, mire kijön majd egy arab. Az a nagyszájú fajta. Ő majd kérdezi, hogy mit parancsolsz. Te csak mond azt, hogy a lány-asszony a fürdőbatyuját kéri. Ha ezt elhozza, akkor azt vigye oda, ahova a padisa a palotát szeretné, és dobja be a tengerbe.
El is megy a halászfiú a tengerhez, oda, ahol kifogta a lányt. Be is hajít egy jókora követ, mire kijön egy nagyszájú arab, egy nagy púppal a fején. Kérdezi is, hogy mit kívánsz kisgazdám? Mire a fiú kéri a lány-asszony fürdőbatyuját.
Az arab hozza is mindjárt, de olyan nehéz, hogy a fiú alig bírja el. Hiszen tele van samponnal, fésűvel, szappannal, körömlakkal, körömlak lemosóval (banán és málna illatúval is), alapozóval meg mindenféle kihúzóval. De a fiú csak elcipeli oda, hogy a szultán a palotát szeretné, és jóerővel behajítja a vízbe. És lám! Mindjárt ott terem egy arany-gyémát szeráj!
Hívják is az emberek a padisát azonnal, aki meg is jelenik, azonnal. És mondja is, azonnal:
– Szép, meg jó. Na de hát! Hol a híd? Hogy fogok én oda bejutni?
– Te kérted, hogy a tengerben legyen. Hát ott van. Mondtad, hogy híd is kell? Nem mondtad…
– Most mondom… szultán vagyok, nem mérnök… szóval 40 nap múlva legyen itt híd is. De kristályból! Nem ám holmi nádból, libatollból, netán aranyból…
És ezzel a szultán el… a fiú pedig búsul ismét. De a hallány ismét csak segít neki.
– Menj el megint az arabhoz, és kérd a lány-asszony párnáját! Majd azt dobd be a tengerbe, a palota elé.
El is megy a fiú oda, ahol a lányt kifogta. Ismét bedob egy hatalmas követ a vízbe. Jön is arab immár két púppal a fején, meg kérdezi a kisgazdámos dolgot. Mire a fiú kéri a lány-asszony párnáját. Hamarosan meg is kapja.
Elviszi a fiú, és bedobja a tengerbe, pont a palota elé. Mire lám, azonnal csillogó kristályhíddá válik!
Az álmélkodó tömeg hozza is a szultánt fürdőkádastól (mert éppen fürödni akart..). Nézi a padisa, nézegeti. Majd azt mondja, hogy most azt szeretné, ha a halászfiú annyi ételt készítsen, amivel az egész világ jóllakhat.
A fiú bánatosan megy a hallányhoz megint. De ismét segítséget kap. A lány azt mondja, hogy megint hívja az arabot, és ezúttal a kávédarálót kérje, ez hozza haza. De aztán nehogy útközben darálgasson vele!
Megint elmegy a fiú a lányfogó helyre, és megint bedob egy hatalmas követ. Jön is az arab három púppal a fején, hogy meghallgassa a kérést. A fiú elmondja, hogy most a kávédarálóra lenne szükség. Hozza is az arab mindjárt, és egy mindentudó kacsintással odaadja a fiúnak.
Nagy lelkesen megy haza a halász de erősen gondolkozik, mit tudhat ez a kávédaráló. Hát gondol egyet, és megtekeri. Lám! Annyi étel hullik ki belőle, hogy ellepik a fiút!
Másnap megy is a padisa palotájába, majd forgatja a darálót és csak forgatja. Aki ott van, mind jóllakik. De még közeli és távoli városokból is jönnek az emberek enni!
Erre azt mondja a szultán, hogy most hozzon olyan tojást, amiből csikó bújik ki!
Nagy búsan megy a fiú megint a lányhoz, aki küldi megint az arabhoz. Érkezik is a nagyszájú ember négy púppal a fején. Azt kérik tőle, hogy 3 tojást hozzon. Érkeznek is hamarosan.
A lány megmondta a fiúnak, hogy 3 tojás legyen, ne 4, ne 2, pláne ne 1 vagy 4864896! És útközben nehogy feltörje! De a fiú annyira kíváncsi, hogy az egyiket csak feltöri. És lám! Egy csikó ugrik ki belőle, ami oly sebesen elfut a tengerhez, hogy lángol az út utána. És mintha valami bibipp! is lett volna a levegőben…
Mikor hazaér a fiú, kérdezi a lány, hogy hol a harmadik. A halász bevallja, hogy ő bizony mégis megnézte, mi van benne.
– Na jó, ezt akkor lealkudtunk – mondja a lány – Most ezt vidd el a padisának. És amint odaadod, mássz fel a legközelebbi szekrény tetejére!
Elmegy a legény a palotába. És amint odaadja a tojásokat, husss, gyorsan felmászik a legközelebbi szekrényre. De nem vesz róla tudomást senki. Mindenki azt nézi, ahogy a szultán a tojásokat töri fel. De amint feltöri mindkettőt, két kis csikó ugrik ki belőle, és hussss, szaladnak árkon-bokron át. Meg mindenki máson át, aki csak az útban volt, köztük a szultán is. Csak a legény ússza meg patanyomok nélkül
Ezek után a padisa egy olyan újszülött csecsemőt kér, amelyik járni és beszélni is tud.
A legény megint a lányhoz megy búsan, aki ismét csak az arabhoz küldi. A nagy kő viszont elfogyott, így a halászfiú Tolditól kér egy malomkövet, azt dobja a tengerbe. Jön is az arab öt púppal a fején. Látszik, hogy ő is unja már a dolgokat. De azért kérdezi a kisgazdáját, mi a kívánsága. A fiú mondja, ahogy a lány tanította, hogy a húga gyerekét hozza. Már ha megszületett…
Megnézi az arab a húg Facebook oldalát, és látja, hogy 2 perce lett frissítve, és ott vigyorog egy újszülött gyerek meg az anyja. Gyorsan dob rá egy like-ot, majd elmegy elhozni. Ahogy partot érnek, már fut is a gyerek a palotába. Ott benyit a szultánhoz, és se szó, se beszéd, akkora pofont lekever, hogy még azoknak is fáj, akik csak látták!
– Igen? Gyémánt palota? Nesze neked! De nem volt elég? Még kristály-híd is kellett? Nesze itt van az is! Egy egész világot akarsz megetetni? Nesze, ezt edd meg! Tojásból csikó? Itt a csikód neked! Olyan újszülött, aki beszélni és járni is tud? Nesze nézd! Még pofozni is tud!! És még a haltündér is kellene, mi?! Semmi sem elég?? Akkor a pofonból se legyen elég!
Érzi a szultán, hogy ez így nem jó… Hát hogy ne érezné! Sőt! Úgy érzi, hogyha ez így megy tovább, akkor a feje nemsokára Csinimácsin országát is megkerüli. Visszavonja inkább a kéréseit. Nem kell neki már a lány. Sőt! Odaadja nekik az új palotáját. Meg a régit is. Ő pedig inkább beköltözik egy szekrénybe
Boldogan költözött be a tengeri palotába a fiú és a lány is. És ha már így alakult, rendeztek is egy hatalmas, 40 napig tartó lakodalmat. Még az arabot is meghívták rá! Mert valakinek azért csak kell ott is dolgoznia…
