Jön a Ramadán (Ramazan)

Még el sem kezdődött a nyár, de már itt van. Itt van újra!

Alig pár nap múlva megkezdődik az év legérdekesebb, és egyben legnagyobb kihívással rendelkező ünnep: a Ramadán (törökül: Ramazan).

A Ramadán, mint minden Iszlám ünnep, a Hold mozgása alapján lett számolva. Ez érthető is, hiszen a vallás kiinduló pontja egy sivatag, ahol nincsenek évszakok, kiáradó folyók, vagy bármi egyéb olyan dolog, ami alkalmas az évek követéséhez. Csak a Hold. A holdnaptár (holdtár) viszont kb. 10-11 nappal rövidebb, mint a Nap mozgása (valójában a Föld mozgása) alapján számított naptár.

Átfordítva ezt a magyarországi ünnepekre olyan, mintha a Karácsony minden évben 10 nappal korábban kezdődne. Így nem 365 napot kell adni a következőig, hanem elég csak 355-öt! Ráadásul idővel biztosan mindenkinek a szülinapja is beleesik.

Ahogy így haladunk előre az időbe, a Ramadán ünnep pedig relatíva visszafele megy, szépen lassan kikerül a nyári időszakból, ami igencsak komoly kihívás.

A Ramadán ugyanis a szegényekről szól, akik kénytelenek nélkülözni. Ezt mi magunk is most a saját bőrünkön megtapasztaljuk! 30 napon keresztül (eddig tart az ünnep) amikor fent van a Nap, akkor nem eszünk, nem iszunk, és más élvezeti dolgokat is mellőzünk: pl. dohányzás és a házas élet (ez házon kívülre is vonatkozik…).

Azaz ameddig nappal van, addig nincs evés ivás, és minden másról is csak álmodozni lehet.

Ebben az az igazi kihívás, hogy nyáron nemcsak hogy meleg van, de a nappalok is nagyon hosszúak. Az alábbi táblázat mutatja az, hogy Isztambulban mettől meddig is tart a böjt. Az İmşak jelzi a kezdetet, az Akşam pedig a véget.

Igen. Az első nap hajnali 3:36-tól egészen este 20:33-ig nincs evés nincs ivás, de még a lányokra sem szabad nézni. Ez 3 perc híján 17 óra. De ez még csak az első nap, az úgynevezett bemelegítő. Most olyan időszak van, amikor a nappalok hosszabbodnak, így minden reggel egy kicsit korábban kell kelni, és kicsit tovább kell kibírni. A 26. nap a leghosszabb. Ilyenkor már 17 óra és 25 percet böjtölünk. Ez azért elég izgalmasan hangzik.

Oké, de hogyan lehet ezt kibírni. Mert étel nélkül még csak-csak… na de víz nélkül????

Ebben segítenek a több évszázados bevett gyakorlatok. Ahhoz, hogy túléljük, reggel bőségesen eszünk iszunk. Főleg olyan dolgokat, amelyek kitartanak a nap végéig: gyümölcsöket, dinnyét, sajtot és a Ramadán legfinomabb ételét: a pidét.  Ilyenkor az asztalok bőségesen meg vannak pakolva (ez itt kicsit ellentmondásosnak tűnhet, hiszen a Ramadán a szegényekről, a nélkülözésről, a böjtről szól. De majd mindjárt megértjük). Mivel az Iszlámban minden ünnep egyben a családról is szól, ilyenkor a reggelig együtt tölti a nagy család. A vacsorát pedig rokonokkal, ismerősökkel, munkatársakkal, stb.. töltjük.  Pont, mint egy karácsonyi ünnepi vacsora. Csak éppen 30 alkalommal lehet megrendezni.

Tehát reggel bőségesen belakmározunk, majd pedig reménykedünk, hogy kibírjuk estig. Általában olyan délig jól szokott menni… aztán 4 után már kezd nehéz lenni, este 7 fele pedig teljes filmszakadás. Olyankor az ember már csak a vízre tud gondolni.

Ez főleg akkor kellemes, ha a vacsorát egy étteremben töltjük, ami tele van szökőkutakkal.

Oké, itt most sokan ellentmondást éreznek. Ha egyszer a szegényekről szól, akkor mi ez az ünnepi vacsora, ünnepi reggeli… Meg ugye ezt csak úgy lehet kibírni, ha az ember mindent felfal, ami nem ugrik el előle. Ez mennyire egészséges, stb…. Általában ezek a kérdések érkeznek minden évben először.

A Ramadán 30 napig tart, így bőségesen lesz idő, hogy minden részletét kielemezzük. Közte ezt is. De így előjáróban néhány dolog a leggyakoribb kérdések alapján.

Igen. Az első napok tényleg furcsának tűnhetnek. Mintha valami hatalmas verseny lenne, ki tud többet enni. De ez csak az első néhány nap. Kb. 3-4 nap kell ahhoz, hogy a szervezet átálljon egy takarékosabb módba. Az első napok tényleg nagyon nehezek. De utána ebbe bele jön az ember. És míg az elején simán megesz egy egész tehenet, az 5 naptól fogva már rendes méretű reggelit és vacsorát eszik. Aztán a 10 nap táján már elkezd a böjt tényleg hatni. Ettől fogva a szokásos adag ételnél kevesebb is elegendő. A vége felé pedig már örülünk, ha sikerül az egy tál főzeléket legyömöszölni.

Itt fontos az, hogy a böjt 30 napig tart. Ez nem olyan, mint egy rosszul sikerült iskolatábor, ahol 1 hétig szénaevéssel kihúzzuk valahogy. Hanem hosszú idő, ami a szervezet tanításával telik. A végére pedig a pazarló életmódról átállunk egy sokkal takarékosabbra. És ha mindent jól csináltunk, akkor ezt még sokáig tudjuk folytatni a Ramadán után is.

Mindemellett olyan dolgokat is eszünk, amiben vitamin van, mint pl. a datolya, ami a Ramadán étkezések alapja.

Ez az ünnep egy olyan helyen keletkezett, ahol természetes volt, hogy az emberek napokon keresztül a sivatagban vándorolnak. Így már megvannak a módszerek, hogyan lehet úgy nélkülözni, hogy közben az embernek maradjon ereje a gyalogláshoz, cipekedéshez is. Ehhez képest az, hogy mi klimatizált irodában ücsörgünk, tényleg semmiség (legfeljebb az agy nem fog rendesen dolgozni, és olyankor jön az, hogy az egyenes vonal hullámos lesz, meg hogy hülyeségeket írogatunk mindenhova).

Természetesen még így is van olyan, aki nem bírja, és olyan is, akinek tilos az egész böjtbe belekezdenie. Ezért fontos leszögezni, hogy ez nem kötelező. Senki sem fogja a másikat lenézni azért mert kihagyta. És vannak olyanok, akiknek egyáltalán nem szabad. Ilyenek pl. a terhes nők, és a szoptatósok. Az öregek, a gyerekek és a betegek, stb…

Tehát szó sincs önkínzásról. Sokkal jobban hasonlít mondjuk egy hegymászáshoz. Azzal a különbséggel, hogy miután megcsináltuk, lehetünk rá büszkék (van is miért), de eldicsekedni vele nem érdemes. Ha esetleg valaki rákérdez, és elmondjuk neki, akkor fog nagyokat hümmögni. Igen, ez egy jó cselekedet volt! meg Igen, becsülünk téged, hogy velünk együtt te is végig csináltad.

Mert ez az egész Ramadán részben arról is szól, hogy együtt csinálunk valamit egy hatalmas közösséggel. Együtt a családdal, együtt a rokonokkal, együtt a barátokkal.