Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Ma van az Áldozati Ünnep 4. napja.

Ennek örömére bementünk az erdőbe.

Az Áldozata Ünnep az Iszlám vallás második legnagyobb ünnepe. Ebben arra emlékeznek a hívők, hogy Ábrahám hajlandó lett volna a fiát feláldozni Istennek.

Az emlékezés most is áldozattal jár. A hívők egy nagyobb testű négylábút (tehenet, bikát, kecskét, birkát, tevét, stb..) áldoznak fel. A húsát pedig 5 részre osztják: egy részt kap aki az áldozatot kérte; egy részt kapnak a közeli rokonok; egy részt a távolabbiak; egy részt az ismerősök; és egy részt az ismeretlenek (jellemzően a szegények).

Ma már az áldozást csak az erre hivatalosan kijelölt, gyakorlattal rendelkező személyek végezhetik. Ennek oka nemcsak az, hogy az áldozás egyúttal egy vallási ceremónia is, amit azért illik pontosan elvégezni.

De a mások ok, hogy a lakosság nagy része ma már a városokban nő fel. És tehenet maximum csak a Milka reklámban lát, amint békésen legel a hegyoldalon. Ugye, hogy nem is tűnik olyan nehéznek? Na, majd Apu megmutatja, hogy kell ezt csinálni!

Talán az csak a kisebbik baj, hogy ebben a időszakban az elsősegély központok igencsak túl vannak terhelve. Egy igazi török férfi még könnyen elviseli azt, hogy megvágta a kezét-lábát-fülét-szomszéd-macskáját, vagy megrúgta a tehén a kezét-lábát-fülét-szemét-szomszéd-macskáját…. De hogy fog ezek után a gyerekeinek a szemébe nézni?? Mi lesz így az apai tekintéllyel?

És mi lesz azokkal az állatokkal, amik a félresikerült esemény után az utcákon futkároznak? Megvadult bika Isztambul belvárosában? Címlapra vele! Nem kell Spanyolországba menni!

Nem mellékesen az áldozatra szánt állatok kimagasló egészségben is nagyon jó fizikumban vannak. Nem úgy, mint a tv előtt ülő lakosság. Így ezek az események mindig érdekesen alakulnak.

Tehát a hatóságok gondosan ügyelnek arra, hogy csak a meghatározott helyen és csakis az erre kiképzett emberek végezzék az áldozatot. De persze a hatóság sem lehet mindig mindenhol ott. Úgyhogy az elsősegélyek az idén is tele vannak…

Az Iszlámban minden komolyabb ünnep központjában a család van. És mint láttuk, az áldozati hús egy részét is a rokonok kapják. Úgyhogy amikor ilyen ünnep van, akkor a törökök végiglátogatják a rokonaikat, ismerőseiket.

Igen ám, de az átlag töröknek olyan 300-500 rokona van! És ha mindenki nekiállnak mindenkihez elmenni, óriási kavarás lenne (még török szemmel is). És a látogatások egész biztosan a következő ünnepig elhúzódnának.

Éppen ezért az a szokás, hogy minden rokon a legidősebbnél gyülekezik. Végül is a fiatalok azok, akik könnyebben mozgósíthatóak. Úgyhogy az első 2-3 napban mindenki ugyan arra a helyre látogat el. De persze a sütés-főzésbe, tea-kávé készítésébe mindenki besegít (kivéve a férfiakat, mert ők nem értenek az ilyen finom munkát igénylő dolgokhoz. Kivéve, ha már 2 perce a sivatagban vannak).

Az embernek nemcsak egy irányba vannak rokonai. És vannak ismerősök, és barátok is. Megvan enne a sorrendje, miként látogatják végig az emberek egymást. És minden helyen természetesen bőséges étel várja a vendégeket. Az Áldozati Ünnepre való tekintettel pedig a frissen vágott állatból készült pörköltet kapják. Mindenhol.

Naponta átlagban 6-8 helyre látogatnak el a törökök. És ugye illetlenség lenne, ha csak 3 tállal ennének a háziasszony remekművéből. És a süteményt sem szabad ám visszautasítani.

Szóval mindenkinek jó étvágyat, és jó diétázást!

Oké, akkor most néhány száraz adat:

  • Isztambul hivatalos lakossága 14 millió
  • Ebből hivatalosan 11 millió olyan, aki első-második-harmadik generációs vidéki.
  • Vagyis olyan 9-10 millió ember él Isztambulban, akinek a nagyszülője valahol kint lakik az erdőben, hegyekben.
  • Úgyhogy ennyi ember az ünnepekkor mind felkerekedik, hogy elhagyja a várost.
  • Ehhez van 1 (egy) darab autópálya, mivel Isztambul az ország sarkában helyezkedik el.
  • A jó hír, hogy miután mindenki elment, Isztambulban csend és nyugalom van. Csak éppen nyitott üzlet nem található.

Van annak egy hangulata, amikor az ember már 10 órája megy az augusztusi hőségben az autópályán és még csak 40 km-t haladt… És ezt a hangulatot ugye mindenki meg is osztja valamelyik közösségi oldalon. Inkább mindegyik közösségi oldalon, hiszen az ember ráér, és unatkozik… Majd csak később lesz a verekedés az egy szem szivargyújtós töltőért…

Kifelé egyébként jobb. Hiszen ahogy haladunk méterről méterre, úgy csökken a forgalom. Meg lehet trükközni, hogy éjjel 3-kor indulunk, és hasonlók.. Visszafele már nehezebb, mert több száz km-ről kell becélozni a várható forgalmat. És amikor ezt a több száz km-t néhány óra alatt megtettük, nem olyan vidám, mikor kiderül, hogy az utolsó 100 km-t szintén néhány óra alatt fogjuk megtenni.

Tavaly pl. 6 óráig tartott.. És unalmunkban már majdnem vettünk egy kerti porcelán hattyút az egyik benzinkútban…

Az idén úgy döntöttek a fejesek, hogy a népet hamarabb elküldik szabadságra. Így ezzel sikerült kicsit enyhíteni a kifele menő forgalmat. De csak kicsit.

A versenyszférában dolgozóknak ez mindegy. De még bankok is az utolsó pillanatig nyitva voltak. És egyébként is az első nap a legfontosabb. A Karácsonyt sem lehet december 18-án megtartani..

A visszaút meg pont hétvége és hétfőre esik. Azaz mára.. Míg te ezeket a sorokat olvasod, mi valahol Isztambul és az erdő között leszünk a dugóban. De legalább jól megpakoljuk a kocsit chips-el! 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 8.3/10 (3 votes cast)
Áldozati Ünnep 2017, 8.3 out of 10 based on 3 ratings
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


145
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    meyva suyu
    “fruit juice”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek