A nagy Törökország

Törökország mérete hatalmas.

A bolgár határtól indulunk el (ami a bal felső saroknak mondható) hogy az iraki-iráni-török hármashatárnál lévő hegyi falvakba menjünk, akkor jó 2150 km-t kell utazni. Bár az igazság az, hogy itt még jó 50 km-t lehetne még tovább menni, de ezen a ponton adja fel a Google útvonal-tervezője. Persze érthető, mert elég vad hegyi utak következnek utána…

Persze ez így nem túl reális (kivéve, ha annak a hegyi falunak mind a 16 lakosa rendszeresen jár át Bulgáriába..kocsival mondjuk bevásárolni.. bár ők inkább Iránba mennek benzinért). Így inkább nézzünk két nagyobb város közötti távolságot.

A bolgár határnál ez Edirne lesz. Míg az irak-iráni határnál Yüksekova*. Ha egyik városból a másikba akarunk kocsival átmenni, akkor 2050 km-t kell utaznunk. A Google szerint ezt 23 óra és 10 perc alatt lehet megtenni. Persze ha közben nem állunk meg teázni.

* Yüksekova mondhatni a török Záhony. Mivel a keleti határon van, így itt tényleg minden megtörténhet. Meg persze tényleg a világ végén van. Nem is akárhogy! 2000 m-e a tengerszint felett helyezkedik el. Egy nagyon fontos kereskedelmi út halad el itt Irán fele. Ehhez mérhető a történelmi fontossága is. I.e. 7000-ből is találtak már leleteket.

Hmm.. Gondoljuk csak végig. Elindulunk Budapestről nyugatra. 250 km múlva már Bécsben vagyunk, egy másik országban. Ha esetleg kicsit trükközni is akartunk, akkor Pozsonyon keresztül mentünk, ami így bár 10 km-el hosszabb út lesz, de cserébe már 3 országban autóztunk. Ezzel szemben, ha Edirne városából indulunk keletre, 250 km múlva még csak Isztambulban, a Boszporusz partján leszünk (jó eséllyel dugóban).

Oké, menjünk tovább Bécsből. Amikor elérjük a német határt Salzburg-nál, akkor már 570 km-e leszünk Budapesttől. Ellenben ha Edirne-ből indultunk keletre, akkor 570 km múlva éppenhogy csak beérünk Ankara tartományi területére. A fővároshoz 690km szükséges. Budapestről ha nyugatra megyünk, 690 km múlva ismét nemcsak hogy beléptünk Németországba, de már el is hagytunk, és visszamentünk Ausztriába. De nem muszáj visszamenni az osztrákokhoz, mehetünk a német oldalon is. Mindkét úton kb. 900 km-t Budapesttől fogjuk elérni a svájci határt. És itt megint lehetne ügyeskedni, hogy akkor már Lichtenstein-t is útba ejtjük Ehhez csak olyan 15 km-t kell plusszba megtenni.

Törökországban 900 km-e Edirne városától igencsak benne leszünk az ország közepében Mégpedig pont Kappadokya-ban, Nevşehir tartományban. Érdekesség, hogy itt van a közelben (csak 150 km-e) az ország „legbelső városa”, Kaman. Ő az, aki a legmesszebb van minden határtól: A Fekete- és a Földközi-tengertől 290 km-e (tehát ne gyalog induljunk le a partra…), az Égei-tengertől 585 km-e, Szíriától 370 km-e. Irántól pedig 880 km-e van. Persze légvonalban…

Menjünk tovább Budapestről! 1290 km-nél elérünk Franciaországba. Eddigre már átmentünk Ausztrián, Németországon, és Svájcon is. És persze Magyarországon is. Franciaország ezzel az 5. ország lesz, amelyikben autózunk. Törökország esetében még egy kicsit menni kell, hogy valami jellegzetes ponthoz jussunk. Malatya városa 1330 km-e van Edirne-től.

Nem mellékesen kb. ugyan ez a távolság Budapest és Isztambul között is (1335 km).

Franciaország szintén hatalmas. De viszont 1920 km-e Budapesttől már átjuthatunk Spanyolországba. És kb. 2050 km múlva már Barcelona-ban vagyunk. Ez összesen 6 országot jelent! Míg Törökország esetében csak átmentünk a bal felső sarokból a jobb alsóba.

Elindulhatunk északra is Budapesttől, ekkor az utunk Szlovákián, Csehországon, Németországon, majd Dánian vezet keresztül, hogy kb. 2000 km után megérkezzünk Stockholmba, Svédország fővárosába. Itt is lehet variálni, hogy Stockholm helyett Osloba megyünk szintén Svédországon keresztül, és akkor már nem 5 országot érintünk (Magyarországgal együtt), hanem már 6-ot.
Ha pedig a célpontunk Helsinki, akkor az utunk így fog kinézni: Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Litvánia, Lettország, Észtország majd egy kompozás után Finnország. Itt már Magyarországot is beleszámítva 8 országot láthatunk.

Természetesen egy ekkora területen jelentős különbségek vannak már a régiók között. Sőt! Anatólia jóformán csak hegyekből és völgyekből áll. Évezredeken keresztül nemhogy egységes nem volt, de 150 évvel ezelőtt még igencsak elszeparált területek léteztek. A különböző elzárt völgyekben, felföldeken élők nem igazán értesültek arról, hogy mi is történik Isztambulban. Nekik nem igazán tűnt fel, ha egy szultán hirtelen egy fejjel alacsonyabb lett, vagy zsákba került. És maga Anatólia is csak ritkán tartozott egyetlen ország fennhatósága alá.

Mindez viszont megváltozott!

Az I. Világháború után a köztársaság kikiáltása nemcsak, hogy felébresztette az országot az álmából. De a terület is lényegesen kisebb lett, mint az Oszmán Birodalom idején. Egy kisebb országra pedig könnyebb figyelni, mint egy nagyobbra. Pláne, mint egy szerteszét-húzó hatalmasra! Ezzel együtt javult a közlekedés, megjelent a rádió, a tv, majd pedig az internet. Ezeken kívül pedig kétszer volt nagyobb népvándorlás az elmúlt 100 évben. Először még Atatürk gyűjtötte az embereket Ankarába, hogy ott új fővárost építsen. Másodjára pedig a jobb élet reményében költöztek sokan Isztambulba. Így mára eljutottunk oda, hogy teljesen mindegy, hogy 500-1000-1500-vagy akár 2000 km-t utazunk, ugyan abban a Törökországban vagyunk. Olyan nagyon nem lépünk ki a megszokott komfortzónából.

A nyelv ugyan az. Mindenhol törökül beszélnek. Teljesen mindegy, hogy Isztambul, Ankara, Trabzon, Antalya, Van, esetleg Diyerbakır városában vagyunk, megértik, ha törökül beszélünk. Ez 100-150 évvel ezelőtt még nem volt ennyire egyértelmű. Akkoriban még jobban különböztek a regionális nyelvek, és a kisebbségi nyelvek is erősebbek voltak.

Mindenképpen ki kell emelni, hogy bár ennek az egységesedésnek rengeteg előnyei is van, de a hátrányokkal is számolni kell. A kisebbségi nyelv erősen eltűnőben van. A nagyobb kisebbségek még úgy-ahogy tudnak saját iskolákat, saját nyelvű tv-csatornákat és könyveket előállítani. De a kisebbeknél erre nincs sok esély. Hiszen akár egy könyv kinyomtatásához, akár egy tv-csatorna indításához szükséges egy minimális létszám. Talán az internet ebben is tud segíteni..

Egységes a fizetős eszköz egész Törökországban. Ezt sikerült már az EU-ban is többé-kevésbé elérni. Egy német ugyan azzal a pénzzel tud Olaszországba, Franciaországban, vagy Spanyolországban fizetni, mint otthon, Németországán. És ez nagyon jó. Főleg, ha több területen haladunk keresztül. Ehhez képest Törökországban az a különbség, hogy még az árak is nagyon hasonlóak. Leszámítva persze Isztambult, ahol azért jelentősen drágább minden. De mondjuk az ország bármelyik részén biztosan számíthatunk arra, hogy a félliteres víz valahol 0,5-1 líra környékén lesz. Olyan nagy eltérés nem lesz sehol.

Nagyon hasonlóak a termékek is. Helyi specialitás azért mindenhol van. De nagyon sok olyan van, ami ugyan az az egész országban. Sőt! Olyan is bőségesen van, ami tényleg ugyan abból a gyárból érkezik Isztambulba és Erzurumba is. Ez egy autógumi esetében még érthető/elmegy. De  nem ritkán ugyan ez történik a tejjel, sajttal és más olyan termékkel, amit igazán helyben is elő lehetne állítani.

Ráadásul Isztambulba az utóbbi évtizedekben nagyon sokan érkeztek a különböző területekről. Ez pedig kitermelte azt, hogy érdemes legyen éttermet nyitni a hazai ízt hiányolók számára. Így az előtt megismerkedhetünk a híres kebabbal, hogy elmennénk Adana városába. Persze amit a szülőföldjén készítenek, az a verzió sokkal finomabb lesz.

Mindez olyan érdekes helyzetet hoz, hogy amikor az ember megérkezik Adana városába, nem azon fog gondolkodni, hogy ott vajon mit lehet enni… Hanem rohan, hogy végre eredetiben is kipróbálhassa az adana kebabot.

A közlekedés is nagyon hasonló. Főleg a buszok lettek nagyon egységesek. De azt mindenképpen hozzá kell tenni, hogy a városok felépítése viszont egyáltalán nem hasonlóak. Ahogyan a városrészek sem. Hiába néha ugyan az a nevük. Így a hasonlóság csak addig tart, amíg fel nem szállunk a buszra. Utána… pá-pá! Ember legyen a talpán, aki utána megtalál minket…

És sajnos egyre inkább a házak is pontosan ugyan olyanok. Lassan már csak a történelmi épületek azok, amelyek őrzik a sajátosságukat. Ma már egy sima utcafotóról nem lehet megismerni, hogy melyik városban is járunk.

Ezzel pedig tényleg ott vagyunk, hogy Isztambulban nyugodtan felszállhatunk bármelyik belföldi repülőre, vonatra, buszra. És ha elmentünk 500-2000 km-t, akkor azt fogjuk látni, hogy mintha semmi sem változott volna. Mintha ugyan ott lennénk (ezzel szemben Isztambul egyes kerületei között tényleg akkora különbségek vannak, mintha ott mentünk volna 2000 km-t). Ennek pedig meglesznek a maga előnyei és a hátrányai is.