Kedves naplóm!
Piroska vagyok, László király lánya. És ma…öööö. nem tudom, milyen nap van, de majd megkérdezem valakitől. Még csak 6 éves vagyok, nem tudok én még ilyen dolgokat..
Ellentétben tudok írni! Igaz, nem régen tanultam, ezért a betűim kissé úgy néznek ki, mint amelyiken áthalad egy német lovagsereg. De azt mondják, idővel majd szebb lesz. Csak sokat kell gyakorolnom. Így most írom ezt a naplót, hogy gyakoroljak.
Ráadásul nem csak magyarul tanulok írni! Hanem mindjárt 4 nyelven! Már egészen sokat tudok latinul, németül, de még görögül is! Apus azt mondja, kusza világban élünk, és csak Isten tudja, mi vár az emberre. Ezért jó, tudunk mind a 3 nagy szomszéddal beszélni: a németekkel, a rómaiakkal, meg a görög rómaiakkal.
Ez amúgy vicces: a németek magukat német-rómainak mondják. Így aztán mind a 3 szomszédunk végül is római. Olyan, mintha testvérek lennének. Aztán mégis mindig veszekednek.. Apus szerint ezt hívják úgy, hogy politika. Meg amúgy is a testvérek mindig veszekednek. Igaz, ő Géza bácsikámmal mindig nagyon jóban volt De Apus szerint ez ritkaság.
Remélem, én sosem fogok összeveszni a nővéremmel. Pedig nem ismerőm őt, mert egy kijevi fejedelemhez házasodott, amikor még csak 2 éves voltam. Nem sokkal az előtt, hogy Anyu meghalt. De attól még nem szeretnék háborúzni velem. Apus megnyugtatott, hogy ilyet csak a fiúk szoktak. Ez az ő dolguk. A lányok, mint én, más feladatra születtek: szépek legyenek, tudjanak zenélni, énekelni és táncolni.
És persze okosak legyenek! Hiszen akkor tudják a férjüket irányítani! Mondja Apus, és olyankor mindig kacsint is egyet.
Tehát majd nekem is meg kell házasodnom. És mint egy király lánya, majd valamelyik uralkodóhoz fogok menni. Ezért is tanulom a nyelveket. Remélem, nem a német Henriket fogom ki! Nemcsak, hogy nagy darab, és szőrös (és úgy mondják, hogy mindig hagyma szaga van). De a múlt héten a saját apját bezáratta egy toronyba! Hogy tudnék egy ilyennek a felesége lenni?? Mindig attól kellene rettegnem, hogy engem is egy toronyba fog zárni? Utána meg várhatom a fehér paripás lovagot, hogy kiszabadítson… Pff….
Bár a többiek azt mondják, hogy vele jól járnék. Nagy a birodalom, a kastélyok jól vannak fűtve, vannak földek, várak, lovagok, de még rendes ételek is! És hogy a németek legalább jó keresztények.
Haj, kedves naplóm! Ha tudnád, miket mondanak nekem a többi országokról! Hogy van olyan messze északon, ahol mindig csak hó van, meg jég, és szél. És hogy az emberek olyan szőrösek, hogy nem tudni, ki a fiú és ki a lány!
Vagy ott van az a másik hely, ahol csigát és békát esznek! Na persze! Jó hogy nem mindjárt szöcskét esznek! Jah, hogy a csiga nem szalad el olyan gyorsan! Érthető…
De olyat is mondanak, messze délen olyan meleg van, hogy feketére sülnek tőle az emberek.. Pfff. Mi jöhet még ez után? Sárkányok?
Jó, hogy gyerek vagyok, de azért már kinőttem a mesékből. Már 6 éves vagyok!
Azért neked, kedves naplóm, titokban megsúgom. Én azt szeretném, ha valami itáliai királynak lennék a férje. Ott meleg van, süt a nap, és még a gyümölcsök is finomak! No is az egyháznak is ott a központja!
Ott sokkal jobb lenne, mint abban a görög Rómában, abban a Bizáncban. Ott más keresztények vannak. És olyankor sose tudhatja az emberek, hogy mi az, amit másképpen csinálnak. Ki tudja? Talán megfőznének vacsorára!
Meg különben is. Oda biztosan nem házasodok. Állandóan velük háborúzunk a Duna-menti királyságok miatt.
De Apus azt mondja, hogy az ilyen háborusdik nem tartanak örökre. Néha az ellenségekből lesznek a legjobb szövetségesek!
Meg azt is szokta mondogatni, hogy modern világban élünk, ahol nem szokták az embereket megfőzni. Vannak persze furcsa tekintetű öreg nénik, akik bográccsal rohangálnak. Őket boszorkányoknak hívják. De még ők sem főznek embereket. A bográcsba kígyókat meg békákat szoktak tenni.
Tessék, már megint itt vagyunk a békák megfőzésénél! Néha tényleg úgy érzem, hogy itt mindenki gyereknek néz engemet.. Pedig már 6 éves vagyok!
De Apus nem szokott ilyesmivel viccelődni. Ha ő azt mondja, hogy furcsa ferdeszemű öreg asszonyok békákat főznek, akkor abban lehet valami igazság. Ezek biztos valami pogányok lehetnek, mert ők tényleg mindenféle furcsaságot kitalálnak.
No, de elég is a házasságból. Úgysem ma fog ez megtörténni velem. Még van időm a latint gyakorolni, hogy jó felesége legyek az egyik itáliai királynak!
Ennyi tényleg elég lesz a házasságról. Másról még nem is írtam!
Tehát Piroska vagyok. Tudod te, naplóm, hogy honnan kaptam ezt a nevet?
Apus azt mondja, hogy réges-régen, ezer éve még pogány volt a világ. Olyannyira, hogy még a híres nagy Róma is pogány volt. És egy pogány birodalomnak volt a központja ezer éven át! Igazi keresztény alig volt. Őket is üldözték a pogány katonák. Akit megtaláltak, azt odaadták az oroszlánoknak, hogy egyék meg.
Ők voltak azok is, akik Krisztust keresztre feszítették (Jeruzsálemben ugyanis nem voltak oroszlánok). Tehát nem lehetett valami jó időszak.
Ráadásul mindenki egy száll fehér pokrócban járt… de hát pogányok voltak. Csoda, hogy nem ettél meg egymást. Bár Apus szerint azzal is próbálkoztak, csak hamar kiderült, hogy akkor meg nem marad alattvaló.
Ekkoriban élt egy igaz keresztény lány. Úgy hívták, hogy Piroska. Ő boldogan élt, míg egy nap elfogták a pogány katonák. Vitték őt is az oroszlánok elé. Csakhogy Piroska imádkozott egyet, majd odament az oroszlánokhoz és megszelídítette őket.
Látta ezt a pogány császár is, és mérhetetlenül dühös lett. Ezért különféle kínzásokat talált ki. De Piroska minden alkalommal nyugodt maradt és imádkozott egyet. Mire kardok és egyéb fegyverek törtek ketté. Hiába próbálkozott a pogány császár mindenfélével, Piroska minden alkalommal egy-egy imádkozással legyőzte a veszedelmet.
A gonosz és pogány császár még máglyára is küldte a szegény lányt. De Piroska megint csak imádkozott, mire azonnal eső lett és eloltotta a tüzet.
Így ment ez reggeltől délig, majd déltől sötétedésig. Ekkor látta Piroska, hogy már megy le a nap. És megígérte az apukájának, hogy estére otthon lesz. Ezért megint imádkozott egyet, mire megnyílt a föld, feljött az ördög, és elvitte a gonosz pogány császárt. Ezek után Piroska végre hazamehetett.
Ez tehát a története a nevemnek. Apus azt mondja, hogy volt egy álma réges-régen. Azért nem ezer éve, csak régen, mielőtt még király lett. Abban azt látta, hogy lesz egy lánya, aki ugyan úgy megszelídíti majd az oroszlánokat. És ugyan úgy a hitével lesz sikeres, és győzi le a pogányokat.
Nem tudom, Apus mit ért ez alatt. Itt nincsenek oroszlánok. De még annál a gonosz Henriknél sincs. Sőt! Közülünk senki sem látott soha egyet sem. Csak onnan ismerjük őket, hogy az udvari bolond rajzolt egyet. De ő meg amúgy is olyan lökött. Szerintem ő se látott még oroszlánt, és az egészet kitalálta. Olyanokat mond, hogy az oroszlánnak akkora füle van, hogy egész nap árnyékban tartja. Meg hogy olyan hosszú orra van, hogy leér a földig, és azzal szedegeti össze a diókat.
Tényleg mindenki azt hiszi, hogy mert 6 éves vagyok, mindent elhiszek. Pontosan tudom, hogy mi zajlik a nagyvilágban! Hiszen ott vagyok Apus mellett, és hallom, hogy miről beszélgetnek.
És ők bizony nem hosszú orrú állatokról, meg békákról beszélnek. Hanem arról, hogy már több éve pogányok foglalták el a Szentföldet. És azóta nagyon rossz a zarándokoknak. Gyakran rablók támadják meg őket, akik nemcsak a pénzüket veszik el (amiből amúgy nincs sok nekik), de még az életüket is.
Éppen ezért Apus a többi királlyal, meg a pápával azon tanakodnak, hogy oda kellene küldeni a bátor és igazhitű lovagokat. És akkor Jeruzsálem újra szabad lenne.
De azt is hallottam, hogy Apusnak sok a dolga itthon is. Itt is szükség van a bátor lovagokra. A görög-rómaiakkal folyamatosan háború dúl a Duna mentén. Nemrég foglalta el Horvátországot és Nándorfehérvárat. Sokszor támadnak a gonosz besenyők és a kunok is. Oda is kellenek a mi bátor lovagjaink.
És még a Cseh Királyságban is gondok adódtak. Apus saját maga indult útnak, hogy segítsen. (Azt hiszem Konrádnak… Nem vagyok biztos a nevében.). Ez már jó régen volt. Így nagyon örültem, amikor ma reggel végre üzenet érkezett felőle. Hiszen nagyon hiányzik.
De sajnos rossz híreket kaptunk. Nagyon rosszakat!
Apus….meghalt…
Szeretnénk, ha 2018.-ban Szent Piroska jobban előtérbe kerülne (2018-ban van a Pantokrátor-monostor alapításának 900. évfordulója). Így egy amolyan emlékévet tartunk (ennek részletei majd időközben kiderülnek, addig is érdemes a Balassi Intézet Facebook oldalát követni, mert később ott lesznek további információk, érdekességek, események).
Sajnos a magyar történelem könyvekben csak pár mondatot találunk a magyar királylányról, és bizánci császárnéról. A fellelhető források is beszámolnak erről a szomorú hiányosságról, majd egyöntetűen rámutatnak arra, hogy bőséges és részletes leírások maradtak fent a bizánciak részéről. Majd pedig folytatva az ősi hagyományt, továbbra sem írnak semmit.
A kevés és nehezen beszerezhető információk miatt sok helyen kell a szerencsére bíznom magamat. Piroska naplója (ami kitaláció) olyan, mint egy kirakó, aminek csak néhány darabja van meg. A hiányzó részeket a saját tudásom alapján próbálom kiszínezni. De mivel nem vagyok történész, így bizonyára bőségesen lesznek pontatlanságok. Ezek számát próbálom szűkíteni, amennyire csak lehet. Természetesen bármilyen pontosítást szívesen fogadok.
A XII. század elején mind a Bizánci Birodalom, mind a Magyar Királyság a felemelkedés útján volt. Magyarország ekkor foglalta el pl. Horvátországot. A két ország egymással vetélkedett a Balkán feletti uralomért, majd hamarosan szomszédok lettek, és így már nyíltan is egymás ellen háborúztak.
A nemrég lezajlott Egyházszakadás pedig tovább fokozta a két hatalom közötti nézeteltéréseket. Mindkét fél nagyon erős külföldi szövetségeseket tudhatott maga mögött, és a katonái között. Több alkalommal is egy hajszálon múlt, hogy nem robbant ki egy kisebb világháború.
Az egyik legfőbb okot, amiért mégis elmaradt az fél Európát érintő háború, úgy hívják, hogy Piroska.
One Reply to “Piroska naplója – 1. rész”