Amikor Zoltán felébredt, egy teljesen ismeretlen helyen találta magát.
Ezen annyira még nem lepődött meg.
Nem először fordult már elő vele, hogy egy kiadósabb buli után nem tudta, hogy hol van. Sem azt, hogy került oda.
– Jó, hát majd kiderült, mi történt.. – gondolta Zoltán , és átfordult a másik oldalára. Ekkor érte a második meglepetés.
Pontosabban a harmadik. Mert a második az volt, hogy a talaj a szokottnál is keményebb volt. Pedig sok furcsa helyen ébredt már. De ennyire szúrós még sose volt a fekvőhelye. De ezzel nem volt ideje törődni, mert ekkor találkozott a harmadik furcsasággal. Nem volt egyedül!
Jó, ilyen is előfordult már. Jóbarátok együtt este össze valamelyik sikátorban. De olyan is volt, hogy találomra felültek egy vonatra, és mikor felébredtek, Moszkvában találták magukat. Úgy kellett a követségnek hazahoznia őket.
De még olyan is volt, hogy egy csinos lánnyal ismerkedett meg a bulin. Aztán amikor másnap (harmadnap? negyednap?) kijózanodott, kiderült, hogy nem is olyan csinos az a lány. De legalább lány volt. Minden alkalommal. Egészen mostanáig.
A Zoltán mellett horkoló barna medvéről nem lehetett megállapítani, hogy lány vagy fiú. Vagyis biztosan sokan első ránézésre tudják ez, de Zoltán nem tartozott a szakértők közé. A biológia nem tartozott az erősségei közé..
Ugyanakkor a sport sem tartozott az erősségei közé. Zoltán sose gondolt arra, hogy a rövidtávú gyorsfutók klubjához csatlakozzon. Most mégis úgy érezte, hogy a legfőbb ideje lenne megpróbálkoznia vele.
Egy tized másodperccel később Zoltán sikoltozva futott ki a barlangból.
-Hé! Halkabban! Idehívod a barátait! – kiáltott rá egy női hang angolul a közeli bokorból.
***
-Mire emlékszel vissza? – Kérdezte a lány. Egy nagyobb sziklán ültek, ami reményeik szerint nem tudnak a vadállatok felmászni. Innen néztek körbe és próbálták kitalálni, hogy hol lehetnek.
-Ilyen még nem volt… sokszor jártam úgy, hogy nem emlékeztem hova és hogyan kerültem. De ennyire idegen helyre még sosem kerültem. Tiszta homály, hogy mi történt… Rád azért emlékszem… még ha a nevedre nem is.
– Kiraz! Azt jelenti, hogy cseresznye. Nos igen, bemutatkozni nem volt időnk, minden túl gyorsan történt. Én történész hallgató vagyok az Isztambuli Egyetemet.
– Én pedig most fejeztem be a villamosmérnöki egyetemet Budapesten. Ennek örömére a barátomat a szülei meglepték egy repülőjeggyel Amerikába. Erre gyorsan az anyám is vett nekem egy jegyet. Valószínűleg a legolcsóbbat, amit hirtelen talált. Így jutottam Isztambulba. Igazándiból tegnap – vagy mikor volt is az – tudtam meg, hogy utazok. Pár óra múlva már a gépen is voltam. Már a reptéren ültem, amikor elkezdetem nézni az internetet, hogy valamit azért megtudjak arról, hova is küldtek. De nem igazán sikerült.
-Ó! Ez érdekes! És neked mi a neved?
-Jaj, bocsi. Zoltán vagyok!
-Tényleg? Mint a Szultán? Nálatok van olyan név, hogy Szultán??
-Ne már… mindenki ezzel jön? Na mindegy! De te tudod, hogy hol vagyunk?
-Ez egy jó kérdés… Én se sok mindenre emlékszem.. Próbáljuk összerakni, mink van! Arra emlékszel, hogy kerültél a romokhoz? Az ugyanis tiltott terület, nem mehet be oda akárki.
-Sört kerestem, ezért bementem a fedett bazárba. Azt mondták, ott minden kapható, csak alaposan utána kell járni. Én pedig alapos vagyok… Benéztem egy faliszőnyeg mögé. Ott találtam egy létrát, ami a tetőre vezetett. Jó volt a kilátás, így nekiindultam fényképezni. Persze jól eltévedtem, nem találtam meg azt a létrát, amin feljutottam. Volt ott viszont egy nagyon régi lépcső. Azt hittem, azzal visszajuthatok az üzletek közé. De az csak ment lejjebb, és lejjebb. Gondoltam csak vezet valahova, de a vége egy sima fal volt. Aztán amikor nekidőltem, hogy gondolkozzam, akkor hirtelen bedőlt a fal. És asszem valamire ráestem… Sőt! Biztos, hogy valamire ráestem, hisz akkorát estem, mint egy pajtaajtó.
– Érdekesek lehetnek nálatok a pajta ajtók… De amúgy nem sok esélyed van sört találni a fedett bazárban, mert a dzsámik közelében tilos alkoholt árulni. Erre majd figyelj legközelebb!
-Most viszont ha jól látom, egyetlen dzsámi sincs a közelben… Egyáltalán hol vagyunk?
-Ez egy jó kérdés! Fogalmam sincs. Tudod, amikor beestél a romokhoz, akkor eléggé kalimpáltál a kezeddel. És azt hiszem, hogy véletlenül megnyomtad a jelet. Mert akkor kezdődött a villámlás.
-Hmm.. a villámokra én is emlékszem. De azt hittem, hogy azért látom őket, mert a fejemre esett egy tégla.. Milyen jel volt az?
-Ezt próbáltuk kideríteni. Tudod, Isztambulban most nagy metróépítés zajlik. Úgyhogy leástunk oda, ahova eddig még soha senki. Ne tudd meg, mennyi mindent találtunk már eddig is… 8.000 éves csontvázat, szentély romokat, hajókat. És persze főleg cserepeket. Mindegyik nagyjából ugyan abból az időből. Ezt elég jól ki lehet számolni: amilyen mélyre ásol, annyit mész vissza az időbe. De ez a mostani jel más volt! A romok is mások… Semmire sem hasonlít az alakja. Ráadásul úgy tűnik, hogy sokkal régebbi, mint amiket eddig találtunk. És akkor ott van még a jel is..
-Mit ábrázol a jel? Nekem biztos nem volt időm megfigyelni…
-Engem meg pont azért küldtek, hogy digitalizáljam. De még éppen csak felállítottam a lézer-szkennert, amikor átestél az falon. De valami emberke volt egy hétszög közepén.
-Hétszög? De az ilyenek nem ötszögben szoktak lenni?
-Ugye? Ez is egy újabb furcsaság. De aztán jöttél, meg jöttek a villámok. Aztán nem tudom… és itt ébredtem fel a barlangban nem messze tőled.
-Ööööö…. hát jó… Akkor mondjuk azt, hogy mondjuk elájultunk a villámoktól, majd jöttek valami barlangi rablók, akik kipakolták a zsebeinket, majd elhurcoltak minket ebbe az erdőbe.
-Hát… nem raboltak ki minket, mert megvan mindenünk.. De mondjuk a barlang tényleg stimmel…de azért barlangi rablók…. valami jobbat kellene kitalálni.. elsőnek azt, hogy hol vagyunk.
-Várjál csak! Tényleg nem raboltak ki! Itt a mobilom! Mindjárt megnézem a térképen, hogy hol vagyunk, és hívunk egy helikoptert!
-Na persze! Mindjárt egy helikoptert! Kérd meg, hogy hozzanak ebédet is! Kezdek éhes lenni..
-Öööö…ez furcsa… nincs térerő…
-Biztos valami lukban vagyunk… Kint lehetünk a világ végén..
-GPS jel sincs…
-Mondom, hogy bizonyára egy lukban vagyunk…
-De hát nem lehetünk lukban! Nézz körbe! Teljesen sík területen vagyunk! Nincs itt semmi, csak ez a szikla, amin ülünk.
-Meg ott van az alvótársad is, a medve. Úgy látszik, előjött a barlangból.
-Jobb lesz, ha csendesen lelépünk innen…
-Jó, de merre?
-Hé! Itt én vagyok a külföldi! Honnan tudjam?
-Jó, akkor menjünk mondjuk északra. Valamibe csak belebotlunk. Legrosszabb esetben elérjük a bolgár határt.
***
-Szóval Kiraz…hmm.. szép név!
-Te, ha most itt elkezdesz nekem udvarolni, megkötözlek, és visszaviszlek a medvének! Hidd el, apán kitanított egy-két dologra, hogy meg tudjam védeni magamat!
-Jól van, jól van! Csak gondoltam, beszélgetünk valamiről.. Már két órája megyünk, és még mindig semmi.. Biztos, hogy jó fele megyünk?
-Mit tudom én!? Még sose jártam erre… De mit is mondtál? Két órája? Ezt meg honnan tudod?
-Hát…a mobilom mondja..
-No várjál csak! Tehát pontosan két órája megyünk?
-Két órája és 3 perce..
-Tehát működik a mobilod?
-Ja-ja! Pedig amilyen villámok voltak! Azt hittem, tönkrement… nem szeretik a villámokat.
-Amennyire emlékszem biológiából, az ember sem szereti a villámokat. De szerencsére mi is működünk! Viszont akkor azt is meg tudod mondani, hogy mennyi idő telt el attól, kezdve, hogy átestél a falon, egészed addig, míg felébredtünk? Ebből talán ki tudjuk találni, milyen messzire is kerültünk, és így talán azt is, hogy hol lehetünk.
-Jó ötlet! – Lelkendezett Zoltán. De mindjárt el is komorodott, amikor ránézett a telefonra. – Hm.. nem tudom pontosan, mert amikor átestem a falon, nem a mobilomat néztem.. Utána meg a medve elől futottam.. De olyan 2-3 perc telhetett el.
-Két-három??? Annyi idő alatt a romoktól sem lehet kijutni, nemhogy Isztambulból. Főleg pénteken! Valami nagyon nincs itt rendben.. A barlangi rablók elméleted minden esetre megbukott.. hacsak nem volt még több titkos alagút.
-És mi van, ha van egy titkos erdő Isztambul közepén? Én azt olvastam, Isztambulban minden lehetséges…
-Hát…ha minden nem is, de elég sok minden tényleg lehetséges. De azért gondolod, hogy csak úgy eldugnak egy akkora erdőt? És még a műholdról sem látszik?
-Nem úgy! Én azt olvastam, hogy vannak hatalmas földalatti víztározók. Telis-tele oszlopokkal, mintha egy sötét erdő lenne. Mi van, ha a fák nem valódiak, és mi is egy ilyen földalatti erdőben vagyunk? Az megmagyarázná, miért nem talál a telefonom se GPS-t, se térerőt.
-Neked vagy a meleg ártott meg, vagy egy tégla tényleg a fejedre esett.. Ezt azért gondold végig még egyszer! Úgy néz ez ki, mint egy sötét erdő?? Fényes nappal? És szerinted a fák nem valódiak? Kipróbáljuk? Kérsz egy suhintást valamelyik letört ággal?
-Jól van, jól van! Akkor induljunk ki abból, amit eddig tudunk!
-És tudunk már valamit?
-Hát…. van egy jelünk…egy szimbólumunk.
-Ami ráadásul hétszögű. Ami ugye azért fura. Sose láttunk a történelemben hétszöget. Viszont a heptagram, a hétágú csillag már ha ritkán is, de előfordult. Pl. a görögöknél Vénusz esetében ez jelentette a szerelem erejét. Később a keresztények a hét napjaival hozták összefüggésbe. És ugye szerintük a Teremtés is hét napig tartott.
-Hat, és egy nap szünet.
-Jó, akkor hat, és egy teaszünet.. biztos a hetedig napot lett a kávé, tea meg az ilyenek megteremtve.
-Ja, mint a vajas kifli..tudod ez olyan kenyérszerű
-Mint a simit! Az meg akár azt is jelképezheti, hogy a kör bezárult, véget ért a hét, holnap dolgozni kell.
-Áh! Elveszünk így a szimbólumokban… Remélem, nem egy kísérleti Dan Brown regénybe csöppentünk…
-A Da Vinci-kódra gondolsz? Jaj, az nagyon gáz lenne…. Na, de e mellett még a tündék csillaga is hétágú. Ők meg ugye nem emberek, egyes mesék szerint pedig még a világok között is tudnak utazni.
-Na most, ha egy ilyen mesében vagyunk, az még gázabb, mintha Dan Brown regényben lennénk.
-De most ugye ezt nem gondolod komolyan! Mi?? Egy könyvben??? Ezt most mégis!
-De gondold végig! Mindig van egy fiú és egy lány is..
-Ne gyere nekem ezzel megint, mert tényleg visszaviszlek a medvéhez!
-Inkább menjünk tovább… Nézd! Nemsokára vége lesz az erdőnek! Valahova csak kijutunk.
***
-Hát…most erdő helyen egy mezőn gyalogolunk. Mégpedig pontosan 59 perce és 41 másodperce. – állapította meg Zoltán.
-Azért ez nem mező. Azt mondod, hogy már egy órája itt vagyunk, és még nem néztél körbe?? Ez egy művelt terület!
-És? Mi a különbség?
-Mond! Te láttál már nyuszit szántani?
-Nem…
-És rókát?
-Azt sem..
-Esetleg medvét?
-Nem, nem..
-Talán aranyhalat?
-Mire akarsz kilukadni?
-Arra, hogy az állatok nem szoktak búzát ültetni. Csak az emberek. Tehát ha itt valahol embernek kell lennie a közelben!
-Oké! De azért lássuk be, hogy ez nem úgy néz ki, mint egy szokványos szántó. Nem tudom mi, de valami furcsa azért van benne. És a búza is..
-Milyen?
-Nem tudom.. olyan furcsa… De nem tudom, mert még sose láttam élőben búzát, csak YouTube-on. Én városi gyerek vagyok! Bár volt idő, amikor biológus akartam lenni. Csak anyám nem engedte.
-Nem engedte? Miért?
-Nem tudom.. de amikor bejelentettem, akkor olyan ferde szemmel nézett rám… Tudod..
-Milyen?
-Mint aki mindjárt leesik a székről…Pedig ha tanultam volna biológiát, akkor most továbbképezhetném magamat bio-elektro-mérnőknek. Abban van ám a jövő!
-A jövő… Remélem a jövők nem az lesz, hogy felfal egy medve!
-Gondolod, hogy itt vannak még medvék? Ők nemcsak az erőben élnek?
-Nem tudom. Én sem vagyok biológus. Hanem történész. Vagyis szeretnék lenni. De én úgy tanultam, hogy Anatóliában a síkságot inkább a párducok meg az oroszlánok kedvelik.
-Párduc?!?!? És oroszlán?!?!?!
-Nyugi! Már több ezer éve kihaltak! … hála az embereknek.
-Aha. Ez azért jó hír! Akkor nem az mocorog ott a távolban a fű, akarom mondani a búza között?
-Más veszélyes állat azért lehet. Pl. kutya. Jobb lesz, ha inkább kerülünk. Gyere erre! Mintha találtam volna megint egy jó kis sziklát!
***
-Odanézz füst! – mutatott észak felé Kiraz. – ott lesz valaki!
-Vagy csak erdőtűz…
-Te mindig ilyen vagy?
-A hírekben mindig ezt hallom: erdőtűz Törökországban, erdőtűz Görögországban…
-Igazándiból nem sokat tudsz az országról, ugye?
-Csak néhány dolgot, amit gyorsan a reptéren el tudtam olvasni. Ahogy már mondtam.
-A suliban sem tanultatok róla?
-Nem igazán…Ott volt a földrajzi atlasz sarkában. Pont annyi, hogy még az Isztambult el tudtam olvasni..
-De azért történelemből csak volt valami..!
-Ó igen! 1526-ban jöttek a törökök, és Mohácsnál megvertek minket. Majd felgyújtották az országot, és 150 évig ott uralkodtak. Ennél azért valamivel több, de lényegében ezt tanultuk.
-Á Mohács! Tudod, mi sem tanultunk túl sokat Magyarországról. De Mohács azért nálunk is benne vannak a könyvekben.
-Tényleg?
-Igen! Piros napos ünnep! Amikor az oszmánok győzedelmeskedtek az európai keresztényeken. Ez volt az a nap, amikor túl tudtak lépni a Balkánon.
-Aha. Tehát míg nálunk a nagy vereség, addig nálatok a nagy győzelem.
-Valahogy úgy. De ez az általános tananyag. Mint történelem szakos, ennél azért részletesebben ismerem. Tudod, akkor uralkodott a Nagy Szulejmán. Ő elég meghatározó volt az Oszmán Birodalomban. Úgy is mondhatnám, Rómának ott volt Julius Cézár, nekünk meg itt volt Szulejmán. Persze a hasonlat sok helyen sántít, de azért érted, mire gondolok.
-Ó persze! Most megy nálunk egy török sorozat, melyben Szulejmán van.
-Tényleg! Már nálatok is van! Nos.. az kiindulópontnak jó alap, hogy az ember utána olvasson a tényeknek. De hát nem ez a lényege, hanem a szórakozás… Viszont Bizáncról csak tudsz valamit?
-Róla még annyit se. Talán, ha egy mondatot említett róla a töri tanárunk…
-Ne már! A szomszédotok volt évszázadokon keresztül. Még számos király adta a lányát valamelyik bizánci császárnak. Ha lenne internetem, meg a telefonomat se hagytam volna ott, akkor még egy listát is tudnék kérni. De akkor arról se hallottál, hogy az egyik császár majdnem elfoglalta Magyarországot.. ráadásul pont az egyik magyar királylány fia!
-Tényleg? Ez azért érdekes! Viszont lehet, hogy Bizánc a szomszédunk volt, de a többi szomszédról sem tanultunk túl sokat..
-Ez mondjuk ránk is igaz… Persze meg kell hagyni, hogy nem lehet mindenki történelem szakos. Gyere! Nézzük meg, mit lehet az a füst. Biztos nem erődtűz, mert az annál jobban ég. Hidd el, láttam már egyet élőben.
***
-Ezt nem hiszem el! – kiáltott fel Kiraz, miután felértek a dombtetőre
-Mi történt!? Mit látsz!
-Ez itt a PPNB!
-Mi?????
-Hát nem látod?? Az ott Çatalhöyük!!
-Nem tudnál magyarul beszélni?
-Nem tudok magyarul!
-Jó, akkor angolul…
-Ez itt Çatalhöyük!
-Jó, de ki az a Çatalhöyük?
-Nem tudsz róla semmi???
-Nem. Mondtam, hogy nem tudtam elolvasni még az alapvető web-oldalakat sem. Lényegében anyám szólt, hogy indulok, és már rakott is fel a gépre. Ez amolyan last-last-minute volt. Szerintem valaki lekéste a gépet, és még a kifutón gyorsan eladták az üres helyét anyámnak..
-Çatalhöyük az egyik legrégebbi város, amit ismerünk. Vagyis mi a PPNB-ben vagyunk!
-Mi az a PPNB?
-Kerámia Előtti Neolitikus kultúra – B. Ezt kifejezetten Anatóliára és a közeli, közel-keleti régióra használják. Mi most valahol 7500 és 5900 között vagyunk.
-7500…mármint 7500 mi? Az még Fahrenheit-ben is sok.
-Nem Fahrenheit! Hát semmit sem értesz? Időszámítás előtt 7500 és 5900 között vagyunk. Ha szerencsénk van, akkor akár 5500 körül lehetünk…
-Jah..az végül is 2000 évvel közelebb van… De várjál! Akkor mi most visszamentünk az időben?
-Hát… elég hihetetten.. De ha csak valaki nem szórakozik velünk, akkor nagyon úgy tűnik.
-Akkor mi most időutazók vagyunk?? Mint valami hülye sci-fiben?
-Van jobb ötleted?
-Nincs.. de ha ez igaz, akkor ez így nagyon gáz.
-Az.
***
„Mint valami hülye sci-fiben” … :))))
Kiváncsian várom a folytatást. 🙂