Isztambulban megjelent a nyár. Pont úgy érkezett, mint ahogy az eső szokott: Egyszercsak itt volt, és elöntött mindent. Egyik nap még kabátban mentünk dolgozni, másnap pedig már a strandpapucsot keresgéltük.
A törökök, mint mindig, most is praktikusan álltak a dologhoz: kimentek a zöldbe piknikezni.
Azért mindenek előtt definiáljuk, hogy mit is jelent az, hogy zöld.
A zöld egy olyan terület, ami részben, de legalább nyomokban füvet tartalmaz. A méretére nincs előírás, de egy ülő embernek és egy teafőzőnek el kell férnie rajta. Ez lehet egy park, egy kisebb tér, de akár egy füvesített járdasziget is.
A Plusszos változat pedig az, amikor egy grillsütő is odafér.
Oké, tehát itt a jó idő. Isztambulban tényleg megjött a nyár. A Ramadán is véget ért, vagyis az emberek akkor esznek és isznak, amikor csak jólesik. Márpedig a törökök szeretik, ha a dolgok sokszor jól esnek, így sokszor esznek.
Egy statisztika szerint, amit azóta sikerült elhagynom, Isztambulban 18.000-nél is több étterem található. Beleszámolva a kávé és teaházakat is. Ez azt is jelenti, hogyha hiszünk a hivatalos népszámlálásnak, és Isztambult 15 millió fősnek vesszük, akkor minden étteremre kb. 833 fő jut. Ennyi ember viszont egyikbe se fér bele, így téves az a teória, hogy a törökök egész nap csak az éttermekben (kávéházakban) ülnek. Időnként ki kell menniük, hogy más is beférjen.
Mellékesen ha bármelyik isztambulit megkérdezzük, biztosan állítja, hogy legalább 20 millió bajtársával lakik egy városban. És ebből legalább 10 millióval aznap reggel már találkozott is.
De most, hogy már biztosan nem lesz havazás Isztambulban és eljött a jó idő, az emberek inkább kimennek a Zöldbe. Mégiscsak miért legyenek egy árnyékos zárt helyen körbevéve a sülő húsok illatával, ha lehetnek egy árnyékos nyílt helyen körbevéve az odaégett húsok illatával. Úgyhogy irány a piknik!
Persze ennek is vannak különböző fokozatai!
Van a Magányos Vadász (ff). Ő az, aki az internetről letöltött legújabb divat szerint beállítja a haját, majd kimegy a zöldbe, ahol reményei szerint az ellentétes neműek is tartózkodnak. Majd pedig kifekszik egy jól látható helyre, ahol ő is jól láthatóan vagányan néz ki. Ezután felkapcsolja a telefonon a YouTube valamelyik romantikus csatornáját, hogy teljes hangerővel szerelmes dalok zengjék be az egész parkot.
A számításba a hiba ott szokott becsúszni, hogy Isztambulban rengeteg ember van. És ez a módszer több ezer másik embernek is eszébe jut. Így a tavaszi parkok zsúfolásig vannak magányos (napszemüveges) ordító zenét hallgató tinédzserekkel.
Mindez sokkal izgalmasabb volt a internetes telefonok előtti időszakban, mikor a Nokiára csak néhány nehezen letöltött mp3 fért fel.
A Sikeres Vadász (ff) a fenti személynek azon verziója, amelyik barátnőt is szerzett (nem a parkban azért). Így most már ketten élvezik a széles sávú mobil internetet, és YouTube-ot.
Ez a két csoport (bár valójában egy) eléggé lazának nevezhető. Kimegy a zöldbe és elvan ott, míg be nem esteledik. Vagy meg nem éhezik, de inkább hamarabb jön el az a pont, amikor eszébe jut, hogy ő török. És mint a bombás filmekben, pörög a visszaszámláló, sípol a vészjelző, hogy ideje lenne teát inni. De ahhoz viszont fel kell állni. Nem a YouTube-ot is ki kell kapcsolni.
A tapasztaltabbak, azaz a Lazák éppen ezért már elve teával készülnek. De még teázó társat is szereznek az indulás előtt, akivel a teát, és a teás felszerelés cipelését is meg lehet osztani.
Az alkalmi teázok legtöbbször virágmintás termoszban viszik magukkal a forró teát, ami így jobban beleillik a környezetbe (és nagyobb móka utána megkeresni). Csakhogy a termoszban nem marad 100 fokon a víz. Még ha lassan is, de folyamatosan hűl.
Éppen ezért a Nagyon Lazák direkt teafőzővel indulnak a zöldbe. Az úgynevezett szamovárral.
Ennek az aljában lehet a szenet betenni. Nagyobb verzióba akár fahasábokat is. Így ha elég nagy az erdő, akkor csak egy baltát kell magunkkal vinni és egészen Karácsonyig elteázgathatunk.
Egy ilyen szamovárnak azért jelentős tömege van (főleg, ha vízzel és szénnel is fel van töltve), így érdemes több barátot is magunkkal hívni, akik majd kicipelik a parkba. Ráadásul jelentős mennyiségű gőz is keletkezik a használat közben, így érdemes a szélirányra is figyelni. A tapasztaltabbak pl. mindjárt a főutak melletti zöldterületekre telepednek, hogy a gőz az autósokra menjen, ne a piknikezőkre.
De még mindig csak a teánál tartunk! Márpedig az ember előbb-utóbb megéhezik. A török pedig inkább előbb, mint utóbb. De a biztonság kedvéért utóbb is eszik egy keveset. Úgyhogy egy rendes pikikhez ennivaló is kell.
Meg lehet ezt oldani szendvicsekkel, simitekkel, és hasonlóakkal. De az úgy nem törökös. Mert egy igazi (bajszos) török helyben süti a húst.
És ezzel el is jutottunk a Profikhoz, akik saját grillsütő készlettel mennek ki a zöldbe. Vagy ha úgy alakult, akkor akár a tengerbe is (ez esetben a zöldbe). Mert bizony egy igazi török akár a tengerben is tud piknikezni. Szigorúan sekély vízben, ahol még leér a grillező kocsi, mert a hajót mégsem jó ötlet felgyújtani.
Egy igazi Profi készül. Kitisztítja a grillsütőt, visz magával tüzelő anyagot, húst, kenyeret, meg mindent, ami kell. Poroltót nem, mert a Profi nem süti meg a poroltót, akkor meg minek cipelje magával.
A Profi azt is tudja, hogy a sütés nagy füsttel jár. Főleg, ha a selfizés közben odaég a hús. Úgyhogy ő is gondol a zöldben piknikező bajtársaira. Ezért a grillsütőt úgy állítja be, hogy a füstöt a szél az autóútra fújja, ne a többiekre. A sofőrök úgyse látnak semmit a 80 grillsütő füstjétől, így nem tudják kit kell megverni. Nem úgy, mint a parkban levők, akiknél mindenféle fémszerszámaik vannak, amiket nem restek a tűzbe mártogatni.
De hát a Profi attól profi, hogy tudja, mi a dolga. Ellentétben a Családdal.
A Család is kimegy piknikezni, mert látták a szocmédián, hogy már minden ismerős kint van a zöldben. De mivel se felszerelésük, se felkészültségük nincsen, ezért elkocsikáznak valamelyik Isztambul közeli piknikező helyre.
Ezek hatalmas kertek a város szélén. A berendezések eléggé minimalisták: leginkább padokból és asztalokból áll. Talán, hogyha véletlenül leégne, könnyebb legyen újraépíteni.
Ami jó benne, hogy felkészültek arra, hogy városi Családok érkeznek. Így a Családnak nem kell tudnia semmit az egész grillsütős dolgokról. Az asztalt elfoglalva a személyzet hozza a grillsütőt, előkészíti, meggyújtja, stb.. De még azt is felajánlja, hogy a húsokat is megsüti. De természetesen ezt egyik Család sem fogadja el. Mégiscsak hogy nézne ki a szocmédián. Nem is beszélve, hogy mit fognak szólni a gyerekek, ha nem apu süti a húst. Mit fognak mesélni az iskolában?? Hogy apu csak ült, és nézte, ahogy más süti a húst?? Ez így mégsem mehet! Majd apu megmutatja! Hiszen őt is megtanította az apja annak idején. Az ő apját, meg a nagyapja, azt pedig az ő apja, és így tovább… Ez nemcsak egy sima kertben sütött hús lesz! Ez bizony az a fajta sült hús lesz, amit már ezer éve a család férfi tagjai sütnek. Egy igazi tradicionális Kovács-család-féle hús!
A gyerekek pedig tudják hogy megy ez! Szokták nézni a híradót. Úgyhogy miután a felvételre állított mobilokat kitámasztják, gyorsan eltűnnek az asztal alatt.
De nem kell a Családot sem félteni! Nem fognak éhen maradni! Hiszen, mint írtuk Isztambulban legalább 18.000 étterem található.