Vonatok Törökországban – 3. rész: Keleti-Expressz

A legutóbb elindultunk Ankarából (vonattal), és mentünk keletre, míg csak el nem jutottunk a végekre.

Pontosabban, ameddig egy tó, a Van-tó nem állt az utunkba.

Ezúttal a másik keletre megyünk (szintén Ankarából). Mégpedig a Keleti-Expresszel (Doğu Ekspresi). Célállomás: Kars városa.

Oké, azért a két kelet (Van és Kars városa) között óriási különbségek vannak. Légvonalban csak 250 km (kb Budapest-Bécs), de mind a táj, mind a kultúra teljesen más.

És bár mindkét vonat (a Van-Expressz, és a Keleti-Expressz) is Ankarából indul Kayserin keresztül, de Sivasban elválnak az útjaik. A Keleti-Expressz, nevéhez híven keletre halad tovább Erzican és Erzurum városokon át. A Van-Expressz előbb egy kicsit (200 km-t) dél-kelet fele halad, majd ő is befordul kelet felé.

Térképen így néz ki az útvonal.

Az útvonal teljes hossza 1310 km. És 24 és fél órát tart az út. Hivatalosan minden nap 17:55-kor indul a vonat Ankarából, és másnap 18:30-ra érkezik Kars-ba.

De sok tapasztalat azt írja, hogy 2-3 óra késés még simán belefér. Kevésbé optimális esetben pedig ennek a többszöröse.
Úgyhogy csak akkor menjünk vonattal esküvőre, ha el akarunk késni.

A netes élménybeszámolók szerint a legjobb rész Erzican után kezdődik. Így ha nem akarunk fél napot felesleges (és sötétben) vonatozni, akkor az utat direkt ebben a városban is lehet kezdeni.
Ráadásul a kihagyott szakaszon visszafele is este jár a vonat. Így teljesen mindegy, mi van ott, mert úgyse látunk belőle semmit.

De sok jel utal arra, hogy a menetrend eléggé változó. Akár időszakonként is. Így erre mindenképpen nagyon oda kell figyelni a jegy vásárlásakor.

Annál is inkább, mert a legszebb rész Erzurum és Kars között van. Ekkor megy a hegyek és a völgyhidakkal teli folyók között a vonat. Nem lenne túl jó, ha mindezt pont este, a sötétben látnánk (nem látnánk).
Így igazándiból a visszaút, Kars-Erzurum/Erzican(/Ankara) a látványosabb. Ráadásul a tapasztalatok szerint ilyenkor a vonaton is kevesebben vannak, helyett is jobban lehet találni.

Az alap jegyár 47 líra. És általában eléggé kényelmesnek mondják. Az egyik oldalon 2 szék, másikon 1 van. Hely van bőven. Legnagyobb hiányosságnak a konnektort mondják, ahol a telefont lehetne tölteni. E mellett ebben az árban nincs benne az étkezés. Az étterem kocsit drágának, de az ételt jónak mondják. Alkoholt viszont nem árulnak, és nem is szabad inni. Jah, és nincs mindig nyitva! Legyen nálunk elég víz (és ropi)!!

A kupé (örtülü kuşetli), társas emeletes ágyas szobába a jegy 63,5 TL. Ebbe 4 ember fér el, és mivel ez a legnépszerűbb, ezek a jegyek fogynak el leghamarabb. A legjobb benne – azon kívül, hogy ágyon alszunk -, hogy van benne 1 db. konnektor. Érdemes elosztót vinni, ha nem akarjuk, hogy megérkezéskor 1-2-3 emberrel kevesebb legyen…

Míg a legjobb a háló (yataklı). Ez egy kétszemélyes zárható szoba (kívülről azért nyitható). Egy mosdó is található benne, ami sokat javít a kényelmen. Ráadásul 2 db. konnektor is van! De olyan helyen, ahol egy hosszabbító jól jön. Mások arról számoltak be, hogy 1 konnektor van csak. Így erre érdemes készülni. E mellett minibár, és 2 pár papucs is feltűnik a szobában.

Ennek ára: két embernek fejenként 117 (azaz 234) TL, míg egy embernek 187 TL.

A jegyeket itt lehet megvenni. De vigyázni kell, mert a hely kiválasztására, név, személyi szám, nagymama leánykori macskájának neve, stb… megadására csak 10 percünk van. Utána törlődik a rendelésünk. Érdemes előtte egy NASA-szimulátorban gyakorolni.

No tehát, az utazás egy élmény! Erről egyértelműek az internetes tapasztalatok. Az, hogy jó élmény, vagy rossz, az már egy másik kérdés.

Pl. sokan panaszkodtak (jellemzően nem a törökök), hogy senki nem tud angolul. Vagy, hogy a tisztasággal akadtak problémák. Esetleg beesett a hó. Bár azt senki sem írta, hogy fázott volna.

1997. januárjában utaztam a MÁV-al, amikor simán beesett a hó. De nem panaszkodtunk, mert belül kellemes 42 fokban ültünk, így a hó hamar elolvadt. Csak kívül fagyott rá, így az olvadt hólé nem tudott kifolyni. E miatt apró figyelmességre volt szükség: minden fékezésnél fel kellett húzni a lábunkat amíg az árhullám átfutott alattunk.

Azért a panaszok lényegében olyan dolgokra irányultak, ami inkább a törökországi hangulatra utal, mintsem magára a Keleti-Expresszre. pl, hogy drága az étel, vagy a jegypénztárnak nem volt kedve hajnali 3-kor kinyitnia, vagy a vonat sokat késett*, meg ilyenek. Tehát nem kell erőpróbára meg túlélő versenyre számítani.

Egy alkalommal az egyik vonat tényleg sokat késett. Még a szokásosnál is többet. Az pedig nem más volt, mint az a szikla, ami a sínekre gurult. Szerencsére nem esett, mert akkor a sín is deformálódott volna. Így csak a sziklát kellett valahogy eltávolítani, hogy mehessenek tovább. Szerencsére az utasok is partnerek voltak. Hamar megértették, hogyha nem tesznek semmit, akkor bizony este felfalják őket a farkasok. Így lelkes rugdosásokkal és selfie fotózásokkal pár óra alatt sikerült a sziklát összetörni és a sínről eltávolítani.

Amit pedig cserébe kapunk, az a fantasztikus táj, és utazás. Végül is ezért megyünk vonattal és nem repülővel vagy metróval.

De persze nem csak az utazás a lényeg, hanem a megérkezés is. Ami pedig nem más, mint Kars városa.

Ez a város elsősorban az 1848-49-es Szabadságharc menekültjeiről híres. A krími háború (1853-56) idején ugyanis a magyarok (főtisztek: Guyon Richard, Kmety György, Kholman József, Tüköry Lajos Türr István) védték az oroszoktól.

Maga a város egyébként 1768 m-el van a tengerszint felett. Bár ez még nem garancia, hogy augusztusban havat is látunk, de szeptemberben már egészen biztosan. Télen pedig biztosan nem kell hőgutától tartani. Ritkán szokott -15 foknál melegebb lenni…

Sok magyar oldalon hibásan 5740 m szerepel. Ezért nem jó a cikkeket egy az egyben elolvasás nélkül átvenni. Főleg ha az eredeti cikkíró elaludt, és ráesett a billentyűzetre.

Van egyébként egy hegy a közelben. Ő tényleg 5000 m-nél magasabb (5137 m). Őt úgy hívják, hogy Ararát, vagy törökül Ağrı Dağı, esetleg Eğrı Dağı. De a vonatról leszállva ne csak azért ne induljunk el megmászni, mert 150 km-e van, hanem mert roppant nehéz megmászni, és csak külön engedéllyel lehet a közelébe is menni.

Helyette nézzük meg Kars városát, mert tényleg nagyon érdekes!

Mint minden anatóliai városnak, ennek is történelem homályába vész a múltja. De itt valahogy a szokásosnál is nagyobb a történelmi köd (nem csoda ebben a magasságban. A 10. század előttről szinte semmit se tudni. Valahogy annyira kint van a világ végén, hogy a melegebb éghajlatot kedvelő birodalmak (asszírok, perzsák, görögök) inkább nem piszkálták.

Az események akkor kezdtek beindulni, amikor az örmények, bizánciak és az oroszok. Ma ezeknek az emlékeit láthatjuk leginkább. A találkozásokról az erődök és a romok tanúskodnak (Kars vára). Míg a békés időszakokról az örmény templomok és az oszmán dzsámik.

Sokan ajánlják a hamamokat (török fürdők), ami tekintve az időjárásra megfontolóadónak tűnik.

És ha már itt járunk, vegyünk mézet és kars gravier sajtot. Jó sokat!

Ha pedig van időnk, és lehetőségünk, akkor a tényleg közeli (46 km) Ani romvárosba mindenképpen menjünk el!