Edirne (Drinápoly)

Edirne (Drinápoly) Törökország legnyugatibb nagyvárosa. Bár a nagyváros török szemmel kicsit túlzó, mert az alig 140.000 lakos jóval kevesebb, mint Isztambul bármelyik körzete (a szigetek leszámítva). Ennek ellenére Edirne híres, és igencsak nagy múltra néz vissza.

Edirne nem tartozik a klasszikus anatóliai (kis-ázsiai) városok közé, ahol a világtörténelem minden népe megfordult, és 6000 éves történelem helyett is be kell érnie néhány ezerrel. Bár ezt sose lehet tudni.

Edirne jelenleg az egyetlen török nagyváros, ami az európai kontinensen fekszik. Éppen ezért most is, és korábban is mindig nagyon fontos volt. Azt is mondhatjuk, hogy ha Isztambul Európa kapuja, akkor Edirne már az lakásba vezet be. Akkor pedig az Edirne tartomány (Törökországban a tartomány és a város egy nevet visel) a kert. Ami sok szempontból találó is.

Edirne stratégiai fontosságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy rengeteg csata folyt itt. De annyi, hogy a kisebbeket már szinte senki se tartja számon. A nagyobbakból is volt 15 darab. Bár egyes források legalább 16-ot írnak… Elég azokat megtanulni…

A várost Hadrianus római császár alapította. Innen is a neve, Hadrianopolisz. De mi inkább Drinápoly néven ismerjük. Persze római módra, ami azt jelenti, hogy itt már korábban is volt település. Meg az előtt is, meg az előtt is…Akkoriban ezt a tartomány Trákiának nevezték el. A név ma is fennmaradt. Leginkább a sajtoknál hallhatunk róla, mivel a legfinomabb sajtok mind itt készülnek.

Edirne a római megalakulása után nemsokkal (pár száz év) megkezdődött a hadi turizmus: jöttek vizigótok, bolgárok, keleti és nyugati rómaiak, majd végül a törökök (oszmánok) látták, hogy milyen jó kis hely, és ők is beköltöztek. Az érdekesség az, hogy a törökök Edirnét hamarabb foglalták el, mint Konstantinápolyt, így Bizánc majdnem 100 évig volt körbevéve az Oszmán birodalommal.

A törökök 1365-ben foglalták el I. Murad Szultán vezetésével. Őneki annyira tetszett, hogy rögtön megtette fővárossá. Korábban Bursa volt a szultáni székhely, majd meghódítása után, Isztambul lett. Viszont Bursával ellentétben Edirne mindig megmaradt szultáni városnak. I. Szulejmán Szultán is innen indította a magyarországi kőrutazásait és ide tért vissza a szuvenírekkel az 1500-as években.

Amikor 1453-ban II. Mehmed Szultán úgy döntött, hogy benéz Isztambulba seregeivel, akkor egy lelkes magyar itt készítette el a híres szuperágyút, a Bazillikát, amivel olyan remekül lehetett a frászt (no meg a törmeléket) hozni a városvédőkre. Így kerültek be a magyarok az Oszmán Birodalom történetébe már az elején.

Edirne még fontos szerepet játszott (vagyis ő inkább csak hallgatott, míg a többiek veszekedtek) az I. Világháborúban és Török Köztársaság kialakulásakor is. A várost mindenki szerette volna megkaparintani, aki csak a közelben volt: bolgárok, oroszok, görögök. Az oroszok kétszer is benéztek, a bolgárok csak egyszer. Míg a görögök az I. Világháború utáni zűrzavarban próbálták megszerezni. Így Törökország olyan, mint a szemfüles porszívóügynök: egyik lábát bent tartja Európa ajtajában, így azt nem lehet rácsukni.

Edirne sok szempontból más, mint Törökország többi fele, mivel sokkal inkább európaibb. De mégis másabb, mint Európa vagy a Balkán, mert sokkal törökösebb. Éppen ezért egyedi, és aki csak teheti, érdemes megnézni.

Milyen látnivalókat is találunk?

Legfontosabb a Mimar Sinan híres birodalmi építész mecsete, a Selimiye Camii. Mimar Sinan egyébként se kis dolgokat hozott létre (erről még lesz egy írás), de ez a mecset minden munkáját felülmúlja.
A 70 méteres minaretjeivel Törökország (és talán az akkori világ) legnagyobb mecsete. Az építésnél speciális keveréket használt: a közelben egy tyúkfarmot hozott létre, ahol a szárnyasok csontjait porrá törte és belekeverte az építőanyagba. Gondolom, aki éjjel tyúkot próbált lopni, az is hasonlóan járt… De az biztos, hogy a kebab bíznisz nagyon ment akkor.
A minaretek nemcsak magasságban egyedülállóak. Belül 3 egymástól független csigalépcső található, mindegyikkel a minaret másik emeletére jutunk fel. Érdemes nem eltéveszteni, különben mászhatunk újra!

Maga a dzsámi nagyon szép. Belül egy kisebb szökőkutat is láthatunk. Érdekesség még, hogy a szultánnak egy olyan külön leválasztott imahelye volt, ahol nem lehetett látni, mikor jelent meg. Ezzel komoly problémát okozott a bérgyilkosoknak.

Több érdekes mecsetet is találunk a városban. A központban található az Öreg Dzsámi (Eski Cami). Ezt még a korai oszmán építészet szerint készítették. Teljesen más, mint az isztambuli társai. Belül alig találunk díszítést, csak néhány hatalmas felítatot.

Ugyancsak a közelben van a Yivli minare, ami egy nagyon érdekes spirális minaret. Persze ahol minaret van, ott dzsámit is találni, így aki még bírja, mindenképpen nézzen be oda is.

Ha viszont már kicsit másabbra vágyunk, akkor irány az óváros, ahol nagyon érdekes történelmi faházak között lehet barangolni.

Mimar Sinan a mecseteken kívül hidakat szeretett építeni. A közeli folyón (de jó lenne a nevét megtalálni) található egy kőhíd. Igaz, ez annyira nem híres, mint a mostari Öreg-híd. De azért elég nagy: 12 luka van.

Edirne nemcsak a történelmi épületeiről híres. Minden év júniusában ide jönnek a fiatal lányok a világ minden tájáról. No nem azért, hogy benevezzenek valami török szépségversenyre, hanem mert itt zajlik az olajbírkózás, törökül yağlı güreş. Ilyenkor jóképű (és kevésbe jóképű) srácok félmeztelenül, nyakig olajosan birkóznak nem kis örömére a női közönségnek. Persze ezt sose vallják be.

 

Mit érdemes vásárolni?

Edirne, és Trákia is híres a fehér sajtokról (Beyaz Peynir), így ebből mindenképpen érdemes pár kilót vásárolni. Akár a piacon, akár a Fedett Bazárban (Kapalı Çarşı), de sima közértekben is sok félét találunk. Érdemes több félét is kipróbálni, megvenni majd felfalni. 😀

Linkek:

• Flickr képek
• Térkép