Isztambulban, meg úgy egyébként is Törökországban tombol a kreatív építészet.
Ez azt jelenti, hogy mindig lehet valami érdekes meglepetésbe botlani. Ráadásul ilyen esetekben a mellékhelyiség tényleg csak mellékes lesz. Vagy csak elfelejtődik. Így viszont garantáltan nincs szem előtt.
Isztambulban nincs túl sok hely. De legalább sok ember próbál elférni. Aztán az a sok ember mind egyszerre akar elmenni mulatozni. Ezek után csodálkozunk, hogy nem fér be mindenki a mulatozóba? Pedig a tulaj mindent megtett, hogy sok hely legyen odabent. Még a WC-t is kirakta a lépcsőházba. Pedig hogy lehet az, hogy a lépcsőfordulóban van annyi hely, hogy a mellékhelyég oda beférjen? Rejtély…
Ez a kicsi, de annál fontosabb szobácska nem mindig kerül be a szórakozóhely/étterem/büfé belső részébe. Sok esetben kell valami extra helyen keresgélni. Vagy esetleg térképet és iránytűt kérni a pincértől, hogy odataláljunk. Az alagsorban a GPS mit sem ér.
Bár valószínűleg ez egy különleges tulajdonság a mediterránon, hiszen Spanyolországban is sok kaland ért már minket, amikor a szükség úgy hozta. Rómában pedig azt mondta a pincér, hogy menjünk ki a hátsó ajtón a sikátorba, és szembe kopogjunk be Mariohoz.
Ehhez képest nem is olyan rossz, ha csak az alagsorba kell lemenni, vagy a lépcsőfordulóba, vagy pedig a tetőre a kémény mellé épített kis kunyhóba. Bár azt hiszem, a rekordot az vezeti, amikor egy vékony résen kellett átpréselődni a szomszéd épületbe. Így érdemes volt még ebéd előtt kimenni, mielőtt még túlságosan teleettük volna magunkat.
Mi voltunk egy bárban,Ortaköyben. Miután még az Efes emblémás korsót is elkunyeráltuk a tulajtól :),megkérdeztük,hogy hol a tuvalet.
És egy nagyon meredek lépcsőn,egy eszméletlen mélységű pincébe kellett lemennünk. De ott viszont megvolt minden,kompletten,ami kell.