Isztambulban hivatalosan 13 millió ember él. De ha bárkit megkérdezünk az utcán, akkor azt fogja mondani, hogy bőven 15 millió is van. De talán még 20 is.
Ha az optimális esetet nézzük, akkor ez legalább 26 millió cipőt jelent. Meg zoknit.
Ezek után azt várnánk, hogy a világ egyik legnagyobb városában mindenhol cipőt árulnak.
De ez nem így van. Mert mindenhol kebabot árulnak.
Ennek oka valószínűleg az, hogy kebabból többet eszünk meg éves szinten, mint cipőből. A statisztika szerint legalábbis…
De attól még cipő kell!
És aki már próbálkozott ilyen páros de mégsem egyforma terméket vásárolni, az tudja, hogy árban a határ a csillagos ég. A minőségben már nem igazán. Az inkább a bugaci dombok magasságában van. Olyan cipőt találni pedig, ami jól is néz ki, az kész művészet. Talán ezért is vesznek az emberek inkább több kebabot…
Cipőt természetesen találunk a plázákban, török nevén AVM (Alışverış Merkezi). De hát abban semmi poén nincs. Meg ma már tudjuk, hogy a jó márkák is Kínában készülnek. Néha ugyan azon a gyártósoron.
Úgyhogy most nézzünk egy egzotikusabb helyet!
A helyszín ezúttal is természetesen Isztambul, Eminönü. A hely, ahol minden kapható. És minden eredeti. Hiszen rá van írva: Neki, Abidass, stb…
A félreértések elkerülése véget, meg sőt! Eminönüben, ha kicsit beljebb megyünk, akkor tényleg találhatunk komoly márkák szakboltjait, ahol valóban az eredeti terméket árulják. Nem úgy, mint a bácsi a bolt előtt, aki a rendőr kérdésére úgy válaszol, hogy ő találta ezt a zacskót tele pólóval, és most csak lóbálja. De 10 TL-ért, baráti áron, a biztos uraknak is ad belőle… És ezzel elejét is vehetik annak, hogy őt illegális árusnak nézzék. Hiszen ha nincs termék, nincs árulás. Szóval megveszik akkor?
Eminönü az a bazár kerület. Ennek az egyik sarak a Fedett Bazár, másik pedig a Fűszer Bazár. A sarkon túl pedig, ha leszáll az este…nos akkor nyílik az éjszakai bazár. Ez amolyan night klub. Amikor a rendőrök már elmentek aludni (vagy másik utcában foglalkoznak azokkal a fiatalokkal, akik esti TV-nézés helyett inkább tüntetnek). Így szabad a vásár.
Természetesen kebabot ilyenkor is lehet kapni. De ki tudja miért, valahogy a cipő is a népszerű termékek listájának az élén helyezkedik el. Talán azért, mert ebből legalább 26 milliót lehet eladni.
Így a sok érdekes, és csábító termékek mellett pl. cipőt is találunk, bőségesen. Külön érdekesség, hogy nem csak úgy oda vannak dobálva egy kupacba, hanem szépen, elegánsan, színek és típusok szerint csoportosítva láthatóak. Az eladó tehát bízik benne, hogy este már nem fognak a rendőrök felébredni és járőrözni (vagy a tüntetés nem fejeződik be egyhamar).
De persze mindig vannak olyanok, akik inkább a váráslóra hagyják a bolt elrendezését. Így viszont megelőzhető, hogy a hosszú percek alatt felépített kirakatot a járókelők elrontsák. Ezért rögtön az elején egy káoszelméletet népszerűsítő megoldással rukkol elő a bolt tulajdonosa. Szintén a káoszelméletet és a valószínűség-számítás, no meg a határozatlansági elvet használhatjuk a cipő párjának megtalálásához. Főleg az utóbbit, ami ugyebár a lábbeliek esetében ugyebár azt jelenti, hogy egy pár esetében vagy a bal, vagy a jobb félpár helyzetét ismerjük. Mindkettőt nem. És ha ez egyiket megtaláljuk, akkor ezzel megváltoztatjuk a másiknak a helyzeti állapotát, amitől áttranszportálódik egy másik dimenzióba. Erre leginkább a zoknik képesek.
Náluk egyébként még Schrödinger zokni elmélete is fellép, miszerint ha egy speciális lezárt dobozba (nevezzük mondjuk mosógépnek) berakunk egy pár zoknit, akkor az egyik elveszik, a másik meg kilukad.
xc
d
És ha egy kicsit beljebb mész Eminönü rosszarcú utcáin, akkor ott lesznek a cipőszögelő kisiparosok is, hosszan sorakozó alagsori műhelyekben.