Isztambulban 14-17-20 millió ember van.
És macska?
Egyes becslések szerint Isztambulban legalább 150.000 macska található. Ööööö…. lássuk a matekot!
Isztambul területe 5461 km². Ha 150.000 macskával számolunk, akkor minden egyes km²-re 27 macska jut csak… ááá… ugyan már! Míg hazaérek (700 m) legalább 40 macskával találkozom. És ők az aktív macskák, akik kint állnak az út szélén, mint a kebab árusok.
Egy másik számítás egyszerűen azt mondja, hogy minden emberre legalább 3 macska jut. Vagyis legalább 35 millió szőrmók nyivákol ebben a városban. Ez 6500 darab km²-ként. hmm… valaki… igazi szőrmekabátot?
Bármennyien is vannak, sokan vannak. És míg az ókori Egyiptomban szentként tisztelték őket, Isztambulban a város szerves részét képzik. Mint a macskakövek (nomen est omen). Sőt! Bizonyos esetekben úgy tűnik, mintha ők irányítanák a várost. Mit egy kiterjedt hálózat.
Tehát macskát mindenhol talál, bármerre is járjunk. Boltok polcain…
Az árnyékban…
De még a patikában is.
Nemsokára jön a március, ami a köznyelv szerint a macskagyár hónapja. Ilyenkor készülnek a kiscicák, amelyek nemsokára kidugják a buksijukat.
Érdekesség, hogy a macskákat és a többi isztambuli állatot is a közösség tartja el. Rengetegen tesznek ki etetőket és itatókat az utcákra, vagy más módon gondoskodnak az állatokról. Úgymond benne vannak a közösben. Amikor megérkeznek a kiscicák, akkor még többen tesznek ki ennivalót az anya macskának. Majd pedig a cuki kicsi szőrmókokat sokan hazaviszik. Ők a szerencsések, mert innentől kezdve csak egy dolguk marad: dorombolni.
A macskák Isztambul jelképei, a mindennapi élet része. De egyébként olyan lököttek, mint a… macskák. Isztambul kapujára ki is lehetne tenni a táblát, hogy Vigyázat! Macska!
És vannak híres macskák is, mint ez itt, aki a Tünel kapujában éldegél (bár jó pár éve nem jártam arra). Vagy a másik, aki a kikötőben lakik, stb.. Mindenki ismeri, aki arra jár, és sokan adnak neki ennivalót.
Most ennyi elég is lesz a macskákról. Régebben a blog napi szereplői voltak, de mára egy külön oldalt kaptak. Sajnos ott mostanában kevés az újdonság. Ha rendeződik nálam a számítógépes helyzet, akkor reményeim szerint újra feléled. 🙂
A következő ismert állatok a kutyák. Belőlük bár jóval kevesebb van, mint macskából, de ők is rengetegen vannak. Talán ha mérlegre raknánk az összes kutyát és a macskát, akkor egyensúlyban lennének.
A kutyák – hasonlóan a macskákhoz – a legtöbb időt az alvással töltik. Így a legnagyobb veszélyt leginkább abban jelentik, hogy átesünk rajtuk. Ez azért is különösen veszélyes, mert olyan helyeken is alvó kutyába botolhatunk, ahol nem számítunk rájuk.
Egyébként ők is jó fejek, kedvesek. De azért csak nagyobbak, mint a macskák. Szeretnek bandákba rendeződni – mint a macskák -, ahol érdekes módon mindig heten lesznek – mint a macskák -. Olyankor ne vitatkozzunk velük, adjuk oda nekik a sonkás szendvicsünket!
Ritkábban találkozhatunk velük, de még ők is a cuki szőrös állatok kategóriába tartozik: a mókus. Érdekes módon a parkokban lelhető fel, nem pedig a bazárban a mogyoróárusnál…
Szintén ritkán látható a birka. Mert Isztambulban ilyen is van. Legtöbbször az Áldozati Ünnep előtti napokban lelhető fel. Néha 1-2 birka és tehén (vagy akár bika is) elszabadul, majd rohangászik minden felé. Ez persze isztambuli mennyiségben 30-40 állatot jelent. Ezeken a napokon ne vegyünk fel piros ruhát!
Még egy emlős állatot mindenképpen meg kell említeni. Ő pedig a delfin! Ő is ritkán látható. Általában csak átutazóként jelenik meg Isztambulban, amint a Földközi és a Fekete-tenger közötti átjáróban.
Most pedig lássuk a madarakat!
Aki áthajózik a Boszporuszon, vagy csak lemegy a partra, biztosan összetalálkozik a sirályokkal. Akiknek kedvenc eledelük a simit. Ahogy követik a hajót az ennivalóért, azt nagyon jól le lehet fényképezni.
De ha nem akarunk vacakolni, akkor a tél utolsó hónapjában érdemes menni. Ebben az időben az emberek bent ülnek a hajóban a jó melegben, a sirályok pedig ki vannak éhezve. Így ilyenkor a sirályok ki vannak éhezve. Elég pár kenyérdarabkát bedobni a vízbe, és máris ezrével érkeznek a madarak. Ilyenkor nagyon könnyű fotózni. Legyen rajtunk bukósisak.
Szintén a veszélyes kategóriába tartoznak a varjak. Aki veszett már össze velük egy szendvicsen, az tudja, milyenek. Piknikező parkokban találkozni velük. Legyen nálunk egy macska, amit odadobhatunk nekik, míg mi elfutunk.
Náluk sokkal barátságosabbak a tyúkok, akik viszont az éttermekben lelhetők fel. És nemcsak megsütött formában!
Kadıköy piacán találkozhatunk mindenféle szárnyassal. Nemcsak olyannal, amelyiket kilóra árulják! Itt pl. egy kacsacsaládot láthatunk. Egy időben az egyik halasputnál egy pelikán lakott. Róla sajnos nincsen fénykép.
Minden évben egyszer, a nyár végén pedig felkerekednek a gólyák, és nagy csoportokban szállnak át Isztambul fölött. Érdemes tudni, hogy Európából két madár-átjáró van Afrika felé. Az egyik Spanyolországon keresztül vezet, míg a másik Isztambulon. A Márvány-tenger túlpartján található a Madár paradicsom nevű hely, ahol 270 faj 3.000.000 egyede szokott megpihenni.
És természetesen, ahogy minden városban, itt is találunk galambot bőségesen. Egy alkalommal nálunk is fészket rakott az egyik. Két csibe bújt ki a tojásokból, majd elrepültek.
Jah, és vannak ám verebek is. De vigyázni kell velük, mert egyik-másik eléggé fel van fegyverkezve!
És persze még sok sok állat található a világ egyik legnagyobb városába. Még teknősbéka is.
Sziasztok! Nagyon tetszik a blog, kb. egy éve találtam rá és végigolvastam elölről az egészet. A macskatéma pedig hozzászólásra késztet. Én még csak háromszor voltam Törökországban, egyszer Isztambulban és kétszer Antalya-ban, de mindkét helyen nagyon feltűnő volt a rengeteg macska. Ahogy a poszt is írja, tényleg mindenhol ki van téve nekik ennivaló és víz, láthatóan semmi gondjuk, ennek köszönhetően a macskák többsége egészséges, szép szőrű, barátságos, bármikor szívesen megsimogatja őket az ember. A legaranyosabb megnyilvánulását ennek Antalya-ban láttam, ahol egy ivókút aljában egy kicsi, „macskaméretű” csapból is folyamatosan csordogált a víz egy tappancsnyom-matricás tálkába, kifejezetten az állatoknak, hogy nekik is legyen mit inniuk a hőségben. Nagyon kedves látvány volt, nagyon szimpatikussá váltak a törökök attól (is), ahogy az állatokkal bánnak.
Tényleg nagyon figyelemreméltó, ahogy az állatokkal bánnak.
Nálunk a házban most nagy felhajtás van, mert bekéredzkedett egy macska, melynek láthatóan kicsinyei vannak. Az egész ház egy emberként kiállt a cicamama mellett: hoztak ennivalót, készítettek fekvőhelyet, stb… Most pedig megszülettek a kicsik, és még nagyobb erővel segítik őket. Nem számít a pénz, idő. A macskamama teljesen szultánként érezheti magát.
Senki nem mondja azt, hogy jaj, minek kell ide egy macska, büdös van, mocsok van, stb… Bár senki nem is fogadja be a lakásába.
Mondjuk tekintve, hogy a törökök mekkora zajban élnek, talán jobb is a csendes lépcsőház macskáknak. Nem is beszélve arról, hogy 5 perc alatt halálrasimogatnák… 😀
Így ideális mindkét fél számára, a macskamama békésen feküdheti a gyermekágyat a lépcsőház csendjében, de ha a lakók közül valakinek simogathatnékja támad, bármikor kimehet pár percet macskázni 🙂 Itthon valóban elképzelhetetlen lenne, hogy nem elzavarják, hanem törődnek a bekéredzkedő állattal. Pedig annyira természetes ösztön lenne szerintem a gondoskodás, egy tál víz, egy marék szárazeledel szinte semmibe nem kerül, de mennyivel kellemesebb látvány egy szép, egészséges kisállat a ház körül, mint egy lesoványodott, csapzott kóbor jószág éhezését nézni.
A szállodákban sem rebbent soha a szeme sem a személyzetnek, mikor reggeli közben betévedt néhány macska az utcáról a nyitott ajtón keresztül és az asztalok alatt portyáztak, sőt arra is csak mosolyogtak, amikor „véletlenül” lepottyant egy-egy szalámidarabka a földre. Az első kulturális sokk után nagyon szelíd, jóindulatú embernek ismertem meg a törököket, alig várom az idei nyaralást.
Esetleg néha lehetne egy-egy fényképes poszt a lépcsőházi macskacsalád mindennapjairól 🙂
Már próbáltam, de nagyon sötét helyett választott az anyamacska. Vakuzgatni pedig nem szeretnék.
De hamarosan lekezdik felderíteni a terepet az apróságok, akkor majd lehet őket látni mindenhol. 🙂 (azért remélem, nem lepik el a fürdőszobánkat… 😀 )