Kalandok Isztambulban és Törökországban.

2016. 06. 05. A Ramadán (törökül Ramzan) előtti éjszaka. Ez az, amikor betankolunk a holnapi napra.

2016. Eljött a Ramadán. Az elmúlt évek legkülönlegesebb és leghosszabb böjtjét kezdjük meg.

Az idei Ramadán látszólag könnyebben indul, mint a tavalyi. 2015.-ben hajnali 3:22-ig kellett a reggelit befejezni. Most kaptunk 4 perc kedvezményt.03:26-ig lehet bulizni. És este is 7 perccel korábban kezdhetjük a vacsorát. Azaz összesen 11 percet nyertünk! Összesen 17 óra 15 percet kell étlen-szomjan kibírni. (szabályokról bővebben holnap. Most csak annyit, hogy 03:26-tól 20:41-ig se enni, se inni nem szabad. Így előtte jól beraktároznk).

Csakhogy cserébe az év leghosszabb napjai mind beleesnek a bőjt időszakába. Ez még így lesz a következő 2-3 évben.

További könnyítés, hogy egyenlőre még nem köszöntött be a dög meleg Isztambulba. Simán csak 32 fok van…

Oké, tehát vasárnap este van. A Ramadán előtti utolsó rendes vacsora. A holnapi reggeli hajnalok hajnalán, és még az előtt van. Az egyetlen kérdés: ki a bánat tud hajnali 3-kor reggelizni?? Meg egyáltalán olyan korán felkelni?

Tavaly jól bevált módszer volt, hogy éjfélig elszórakozunk a vacsorával, hajnalban már csak rápakolunk egy kicsit. A későbbi napokban pedig elég lesz csak néhány kancsó vizet 3-kor meginni.

Jó terv. De természetesen, mint minden terv Isztambulban, ez is másképpen alakul…

Este 8 fele..

A gyerkőcök miatt rendes időpontban vacsorázunk. Utána bedobjuk őket a kádba, majd az ágyba. Persze ez sose egyszerű, mert mindig kimásznak…

Este 10 fele..

Na most már tényleg mindkét gyerek alszik, csend van, nyugalom, pihenés… Kopogtatnak a rokonok. Mert ugye holnap Ramadán. Az év legfontosabb ünnepe.

A törököknek a Ramadán nem a böjtről szól. Bár az van a középpontban, mégis, ez amolyan Karácsony. Mindenki örül, hogy eljutottunk idáig, és mindenki nagy izgalommal várja az elkövetkező 30 napot. Mint a gyerekek, akik a Mikulást szeretnék meglesni.

A Ramadán, mint minden Iszlám ünnep egyrészt a családról, ismerősökről, barátokról szól. A közös vacsorák, a közös reggelik a böjt elengedhetetlen részei.

Szóval itt és most buli lesz. Nagy étkezés, teázás, süteményezés. Ha jól csináljuk, akkor eltart legalább éjfélig. És akkor újrakezdjük az egészet. Összehozzuk a reggelit a vacsorával.

Jó, az alvás ideje jelentősen lecsökken. De Isztambulban amúgy sem szoktak az emberek aludni. Meg aki nevelt már gyereket, az tudja, hogy nem akkor alszunk, amikor este van, hanem… tényleg, mikor is??

Éjfél körül.

Uhhh… na, most aztán tényleg jól teleettük magunkat! Ki bír megmozdulni? Nem kell messzire menni, csak a teáig. Meg a telefonig.

Rendeljünk valami édességet az internetről! Volt egy hely, ahol 50 kg-s kiszerelésben lehet venni a finomságokat.

Egy óra.

Na jó, most már tényleg késő van. Holnap rendes munkanap van. Le kellene már feküdni. De jaj! Valaki hozott dinnyét! Mert az ugye tele van vízzel és cukorral. A legjobb étel Ramadán idején! Na keressünk neki még egy is helyet….

Kettő óra.

Oké, megállapodhatunk, hogy most már tényleg, de tényleg tele vagyunk. Egy szemernyi hely se maradt, ahova enni vagy innivaló férne. Irány aludni!! nemsokára itt a reggel… hoppá! Tényleg…

Három óra.

ÉBRESZTŐŐŐŐŐ! Reggeli! 22 percünk van, hogy együnk, igyunk és még fogat is mossunk. Meg igyunk. Még többet igyunk.

De most komolyan… hova lehet itt még enni?? Jah, hogy van még dinnye? Akkor megoldjuk….

Három óra tizenöt.

Pánikszerű sorbanállás a fürdőszobában. Be kell fejezni a fogmosást még az ezán elhangzása előtt. Az nem ér, hogy a fogak között kisebb elemózsiás csomagokat rejtünk el, és később azt eszegetjük…

Három óra húsz.

Már alig 2 perc van vissza az ezánig. Most már mindenki csak a vizet issza.

Érdekes dolog ebben a vallásban, hogy minden az ezán-hoz van hozzáláncolva. Ezt ugyanis a müezin recitálja. Ő pedig mennyire pontos? Ki tudja….

Laktunk egy helyen, ahol bő 15 perc is elmúlt a hivatalos ezántól, mire emberünk bekapcsolta a mikrofont. De még akkor is hallottuk, hogy előbb kényelmesen megkeveri a teát, megissza, és csak azután hirdette ki a hajnalt…

Három óra huszonkettő.

Megszólal az ezán! Vége a reggelinek. A böjt első napja hivatalosan is megkezdődött!

Három óra huszonnégy.

Valójában még nem. Nincs egyetértés, hogy mikor is kezdődik a böjt pontosan. Egy átlagos ezán legalább 3 percig tart. Sokak szerint ilyenkor lehet még egy utolsót inni. És ők ilyenkor isznak. Akkor én is iszok. 2-3 pohár még belefér…hova is, nem tudom… más se tudja. De őket nem érdekli a biológia…

Ez a plusz 2-3 per nem tűnik soknak, amikor úgyis 17 óránál többet fogunk várni. De az a néhány pohár víz még jól jöhet.

Három óra huszonöt.

Most már tényleg elkezdődött a böjt. Az ezán is véget ért. Mehetünk végre aludni! Nemsokára tényleg hajnalod.

Persze előtte illik elmosogatni… Ami érdekes, hogy bár hajnal van, az utcában több helyről is hallani a konyhai hangokat. Nem úgy tűnik, hogy sokan aludnának.

Következő étkezés és ivászat majd csak este 8 után! Addig is alvás!

Hét óra.

Általában a hajnali reggelivel később időt nyerünk. Hiszen reggel már nem kell ilyesmivel valacokolni.

Valójában viszont az élet meg tovább. Rendes munkanap van, rendes iskolanap van. Árpi is meg óvodába. Nemsokára megérkezik az iskolabusz. Így nincs mese, fel kell kelni, és gatyába kell rázni. Őt is, engemet is.

Amit megittunk, annak nagyrésze most távozott. Integettem utána…

Kilenc óra.

Mindenki helyén. Árpi az óvodában, mi a munkahelyünkön. Még azért reggel volt. Ilyenkor még nem vészes a szomjúság. Majd csak 10 után!

Tíz óra.

Érkeznek az első kellemetlen érzések. Csak egy kis pohár vizet ha ihatnék… De nem lehet. Cserébe meglocsolom a virágokat. Legalább ők járjanak jól. Hopp! Egy vízcsepp kilöttyent! Egy csepp víz kárba veszett! Micsoda katasztrófa!

De ezt csak az tudhatja, aki nem kaphatja meg azt a csepp vizet. Ahogy az a régi ismert dal is mondja. Sivatag kell, hogy megértsük, egy pohár víz mennyit is ér. A Ramadán alatt pontosan ezt tanuljuk meg.

Tizenegy óra.

Csak az első 3 nap megy nehezen. Utána a szervezet átáll egy takarékosabb módra. Ez is a Ramadán egyik lényege. 30 nap nagyon hosszú idő. Ez nem egy hetes iskolai tábor, ahol majd csak kibírjuk valahogy elven majd csak kibírjuk valahogy. Itt bizony bele kell szokni. Más megoldás nincsen.

Semmilyen sincsen. Bele kell szokni, hogy nagyon korán felkelünk, és csak akkor eszünk. Ezzel kell meglenni estig.

Elsőre ez nagyon keménynek tűnik. És az első napokban az is. De ha mindent jól csinálunk (és az nem olyan nehéz), akkor pár nap múlva már jóval kevesebb reggeli és vacsora is elég lesz ahhoz, hogy egész nap talpon maradjunk. És ha mindent tényleg-tényleg jól csináltunk, akkor a 30 nap leteltével nem állunk vissza a pazarló életmódra.

Dél!

Se harangszó, se ebéd. Menjünk tovább!

Egy óra.

A cégből senki se ment el ebédelni. Azaz mindenki böjtöl. Ezt nem szokás nagy dobra verni. Ez nem olyan, mintha a Himaláját másznánk meg. A böjtöt bárki megcsinálhatja, és bárki meg is csinálja. Nem olyasmi, amivel érdemes mások előtt dicsekedni. Ezt mindenki magának teszi.

De az emberek nem is szokták eltitkolni. Nincs ebben semmi rejtegetni való. Olyan, mint a Karácsony. Elbüszkélkedsz a barátaid előtt, hogy felállítottad a Karácsonyfát? Nem, hogy nem (A Facebook megosztás más dolog, de az egyébként is klinikai esett…. jut eszembe! Te like-oltad az én Karácsonyfámat? Még nem késő!! Ne zavarjon, hogy június van…). De ha megkérdezi valaki, nem szoktuk letagadni.

Két óra.

Oké, most már tényleg kezd komoly lenni. Az evés nem hiányzik. De a víz… észre se vettem, hogy folyamatosan tengerparti képeket nézegetek az interneten… Ajajaj.. Kitartás! Már csak 6 óra!

Meg 15 perc…

Három óra.

Már csak 5 óra!

És 15 perc.

Fog ez menni! Megcsináljuk!

A biztonság kedvéért bezártam a wc ajtót, és kidobtam a kulcsot az utcára. Nincs kísértés!

Három óra harminc perc.

Az utcán vagyok, és a kulcsot keresem… Mert csak ki kell menni. Azt elfelejtettem… Bár ahogy múlik az idő, egyre kevésbé van rá szükség.

Ez is valami! Hatékony munkaerő lettünk! Se ebéd szünet, se wc szünet. De még cigi szünet sincs (böjt alatt tilos dohányozni)! Meg ilyenkor roppant kreatívak vagyunk:

Igen főnök, jó lesz ez a dizájn! De had javasoljam a föld színek helyett, hogy inkább az anyatermészet kék színét, a harmadik elemet, a vizet válasszuk témának!

Meg legyen a háttérben egy hűs vizű csobogó patak, amivel az ember a szomját oltja. Előtérben pedig egy tiszta vizű tó, amiben az ember megmártózhat ebben a dög melegben. Meg egy tengerpart, ahol az ember fürödhet. Úgyis itt a nyár! Meg legyen ilyen szöveg, hogy víz, víz meginni jaj de jó!

Négy óra.

Feljött egy hülye McDonnal’s reklám. hörrrr….

Öt óra.

Mivel nem ebédeltünk, mindenki korábban hazamehet. Mindenki. MINDENKI.

Azaz mind a húszmillió ember, aki csak Isztambulban van. Jó kis dugók lesznek itt mindjárt…

Öt óra harmincöt perc.

És már itt is állunk a dugóban. Nem semmi, hogy a hátsó kisutcában is áll a forgalom. Mi sem mutatja jobban mekkora is a dugó, mint az a dolmuş, ami szintén ebben a minden háta mögötti kis utcában próbál rövidebb utat találni.

És még csak 5 perce jöttünk el az irodából!

Hat óra. Otthon vagyunk.

Nyáron az az érdekes a böjtben, hogy van egy holt időszak. Ez zajlik most. 2 óra és 41 perc van még a vacsoráig (iftar). És igazándiból nem csinálunk semmi. Lehet főzni, meg gyereket nevelni. Jó kérdés, melyik az egyszerűbb… A főzésnél gondoljunk arra, hogy nem lehet az ételt megkóstolni. És nem lehet elrontani sem! Nem lesz ember, aki a telefont felvegye, nemhogy kihozza! Úgyhogy ételt sem lehet majd rendelni.

Tavaly vacsoraidőben még a boltot is elhagyták a kedves eladók. Aki akarta, hazavihetett volna 1 tv-t. De ilyen ember sem volt ott, meg vásárló sem. Mindenki elment vacsorázni.

Télen mindez teljesen más. Akkor rohannak haza az emberek, hogy elérjék a vacsorát, ami jóval korábban van. Ha nem sikerül, akkor ott helyben, ahol éppen vannak, ott keresnek egy éttermek.

Az is egy érdekes, ahogy az utolsó percekben mindenki rohan. Majd egyetlen pillanat alatt üres lesz minden utca. Még a villamos teljes közönsége, sofőrrel együtt, is berohan a legközelebbi kis büfébe vacsorázni.

Hét óra.

Nálunk lassan tradíció lesz, hogy minden évben ugyan abban az étteremben nyitjuk a Ramadánt. Nem fogunk minden nap étterembe menni, mert akkor mivé lenne a böjt lényege. Viszont ünnep lévén nagyon fontos, hogy melyik nap, kivel töltjük a vacsorát. Mind családi, mint üzleti szempontból. Ennek megvan a jól bejáratott protokollja.

Mindeközben mások, lévén nyár van, inkább valami központi parkot választanak: AyaSofya-Kék mecset, Eyüp dzsámi, stb.. Itt sokan mások is összegyűlnek, közösen piknikeznek. És új barátokat szereznek.

Nagyon sok helyen az önkormányzat biztosít ingyen konyhát (mert a Ramadán a szegényekről, az adakozásról szól).

Nyolc óra.

Itt vagyunk mi is a kedvenc Ramadán éttermünkben. Igen, a szökőkutasban. Az idén nem írtam le minden percben, hogy hű de roppantul hiányzik a víz (egyik évben még dalt is írtam róla!). Talán kezdek belejönni? Vagy talán tényleg az enyhébb idő tesz?

Minden esetre ez a szökőkút megint eszembe juttatta, hogy bizony valami nagyon hiányzik.. víz víz víz.

Nyolc óra egy perc.

No igen, így belegondolva tényleg nagyon hiányzik a víz… De már csak 40 percet kell kibírni. Mi ez ahhoz a 16 és 0,5 órához!

Nyolc óra kettő perc.

ööö…. hát eléggé sok…. meg ugye ott van,… azaz itt van ez a szép, íncsiklandozó szökőkút is.

Na jó, becsukom a szememet…

Nyolc óra három perc.

Semmi változás… Nézzük inkább a menüt!

Hmmm! Van jeges limonádé, meg mentás jeges limonádé. Meg jeges kóla. És jeges víz is. Ó! És jeges tea is.

Nyolc óra nyolc perc.

Egyébként (igen, 5 percig néztem az üdítőket. Bor és más alkohol nincs Ramadán alatt) van egy általános Ramadán menü. Ez egyrészt a Prófétát követi (pl. füge), másrészt olyan ételek, amíg az egésznapos böjtölés után jól jönnek (leves, sajt, kenyér, stb..).

Nyolc óra tizenhat perc.

Igen, ez a menü felettébb jól néz ki. Meg is tudnám enni így A-K-ig mindet. Meg L-Z-ig is.

De ahogy elnézem… az étlap is elég ízletes lehet…

Nyolc óra harminc perc.

Már csak 11 perc. Most már tényleg, végre, valahogy kibírjuk. Főleg, ha nem nézek a szökőkút irányába…

Nyolc óra negyven perc.

Az utolsó 1 perc. Az asztalok terítve. A kezdő ételek (füge, sajt, kenyér) már előttünk. És egy hatalmas pohár, jeges víz is. Amint megszólal az ezán, már lehet is inni!

Nyolc óra negyvenegy perc.

És megszólalt az ezán! És glugluglugluglug…

Nyolc óra negyvenhárom perc.

Mindjárt folytatom, csak még iszok…

Nyolc óra ötven perc.

Tehát megszólalt az ezán, és ledöngettük az első, második, harmadik pohár vizet. Majd jöhetett a leves. Érdekes, hogy a szervezet mennyire megörült a víznek! Mindjárt elkezdtem izzadni.

Kilenc óra harminc perc.

Mostanra tényleg jól laktunk!

A látszattal ellentétben nem ettünk sokkal többet, mint egyébkét. Oké, többször volt kenyér (pide), és 2-3 édesség is belefért mellé. No meg persze sok-sok tea és víz. Meg limonádé. És dinnye a végére.

Kilenc óra harminckettő perc.

Na jó, még egy kör dinnye? Persze!

Kilenc óra negyvenöt perc.

Még egy kis ücsörgéssel, gyümölcsözéssel, végül befejeztük az ebédet. Indulunk haza.

Tíz óra.

Itt vagyunk Beşiktaş-ban. A helyiek nem úgy néznek ki, mint akik hazafele készülődnének. Az ember tele van ilyenkor energiával (hiszen most ettünk!). Az idő is jó, fiatalok vagyunk!

Kezd valami buliféle kialakulni.

Tizenegy óra.

Miközben mi a negyedik kör teát isszuk otthon, az utcán már komoly bál van.

Tizenkettő óra.

Amolyan kis elő-reggeliként eszek kenyeret (pide). Ez egy különleges kenyér a Ramadán idejére (róla is lesz részletesebb bejegyzés). A nagy buli, hogy kimegyek most az utcára, elmegyek a pékhez, és veszek egyet, ami éppen most jött ki a kemencéből!

Tizenkettő óra húsz perc.

Na, ez aztán az igazi finomság! Friss kenyér! Nyamnyam.

Egy óra (másnap).

Oké, ideje aludni.. De tényleg! Még egy tea? Jó ötlet!

Kint persze továbbra is tart a buli…

Egy óra tíz perc.

Alvás már végre!!!

Három óra.

ÉBRESZTŐŐŐŐŐŐŐ!!!! Reggeli!!!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (7 votes cast)
Ramadán 2016 - Első nap, 10.0 out of 10 based on 7 ratings
 

5 hozzászólás a(z) Ramadán 2016 – Első nap bejegyzéshez

  • Ha Ti dolgoztok, Árpi oviban van, Imi hol van? Bocsi, de komolyan érdekel.

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  • És Te miért?
    Tisztelet annak a kultúrának, azoknak az embereknek akikkel, akik között élsz?
    Hogy látod keresztyén kultúrkörben felnőtt emberként ezt a “vallást”, államformát?

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    • Miért másszák az emberek még mindig a Himaláját? Már űrhajós öltözékük van, és félútig felvisznek busszal? 🙂
      Vagy miért állítunk Karácsonyfát? Főleg, hogy az egy pogány ünnep része? 🙂

      Eléggé idegen vagyok itt, és jó érzés, hogy együtt – 30 napon keresztül – csinálunk valamit. És ilyenkor mindenki együtt van. Nemcsak a család. Hanem tényleg mindenkit. Majd írok az utcabálokról is. De még várok hozzájuk híreket, videókat. Mégiscsak az első napokban vagyunk még.
      És ez úgy jópofa, hogy mindenki együtt végzi a böjtöt. Kicsik-nagyok. Szegények-gazdagok. Főnök-beosztott. Mindenki.

      Tényleg olyan, mint a Karácsony. Ha te kívülről kerülnél be Európába, egy teljesen más vallásból (bár a keresztény és az iszlám nem teljesen más), akkor te végig dolgoznád december 25-26-ot? Talán otthon nem állítanál Karácsonyfát, de az ismerőseidet nem lepnéd meg egy kis ajándékkal? Nem sütnél nekik mézeskalácsot?
      Bármennyire is máshonnan jöttél, ehhez a közösséghez akarsz tartózni. Így valamennyire követed őket. 🙂

      E mellett vannak pozitív részei is. Mint pl. a pazarló életmódról átállunk egy takarékosabbra. Amolyan tréning 30 napon keresztül. Vesd össze mondjuk egy diétás kúrával. Sokan azért súlyos pénzeket is fizetnek. Ez meg ingyen van. 🙂

      Az utolsó kérdésre nem tudok válaszolni pár mondatban. A blog egy jelentős részét teszi ki, hogy erről a vallásról és az emberek kapcsolatáról írok. Őket itt találod.
      Persze messze nem teljes. De erről nem akarok külön könyvet írni.

      Meg lényegében a kultúra része alapja is ez. (mert pl. azért vezetünk gyorsan, mert Allah úgyis vigyáz ránk. Ha meg nem, akkor Allah így akarta, és kész… ez ne az én dolgom legyen).

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 10.0/10 (2 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .


48
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
Learn Turkish
dün
“yesterday”
Kalandtérkép
Isztambul időjárása
Isztambuli szelek
Drone röppenések