Hurrá! Szombat van!
Igen, tudom, hogy valójában hétfő…. de azért csináljunk úgy, mintha mégiscsak szombat lenne… (a cikket sem szombaton írtam, hanem amikor a szombatról álmodoztam… igen..hétfőn).
Tehát szombat.
A szombat az, amikor lehet egy jó nagyot aludni! – Persze csak hajnali 6-ig, amikor a gyerekek felébrednek és nekiállnak ordítani. De legalább a szomszéd visszakapja azt, amikor ő bulizott hajnali 3-kor!
A szombat az, amikor ki lehet mozdulni a házból, és el lehet sétálni a parkba.
A szombat az, amikor vásárolni lehet.
A szombat az, amikor Isztambul Beşiktaş kerületében piac nap van.
A szombat az, amikor az ember inkább befalazza magát a szekrénybe, minthogy kimozduljon a lakásból…
Íme, ez itt Beşiktaş, Isztambul egyik népszerű kerülete, ahova szerencsére a turisták csak ritkán tévednek be. Annál több viszont az idegen (milyen jó is az angol stranger szó) ilyenkor.
Ma ugyanis piac nap van! Beşiktaş pedig Isztambul kicsiben: itt találkoznak a kultúrák.
Csak még ráteszünk egy lapáttal: itt találkoznak a generációk is….
Beşiktaş központjában 3 híres és nagy egyetem található. Az itt tanuló diákok érthető okokból a környéken próbálnak szállást keresni. A kerület ugyanis tele van éjszakai szórakozó helyekkel, fénymásoló üzemekkel és olyan büfékkel, ahol még este 9-kor is lehet reggelizni.
Ezen diákokból pedig rengeteg lakik itt. Olyan sokan vannak, hogy jóformán kiszorították az őslakosokat.
Ők azok, akik aztán szombaton nem fognak du 4 előtt felkelni. Néha egyik-másiknak a teste önálló életre kell, és kimegy az utcára, mégha a tudata valahol az ágy alatt is maradt. Akkor úgy mozognak, mint aki Holdon jár. És jó, ha egyedül eltalálnak a pékig.
Velük teljesen ellentétes az a másik csoport, amelyik a piacra érkezik. Őket is két részre lehet osztani. Eladókra, és vevőkre.
Az eladók azok, akiknek normális esetben eszük ágában sincs Isztambulba jönni. Ők a környező (max 500 km) falvakban laknak. Piacról lévén szó, ezek az emberek elsősorban a saját termesztésű zöldségeit és gyümölcseit hozzák. De ne úgy képzeljük el, hogy jön egy néninke egy kosár almával. Hanem jön Pista bá’ a kamionjával és a bajszával.
A törökök pedig szeretik a kamionokat rendesen megpakolni. Nemcsak addig, míg a közlekedési törvények engedik, hanem ameddig már tényleg nem fér több gyümölcs az autóba.
Természetesen Pista bá’ profi sofőr, és ezzel a túlterhelt járművel lavírozok Beşiktaş szűk utcáiban, miközben még az ölében is alma van. De neki nemcsak a házakat kell kerülgetnie, hanem a holdjárós diákokat is.
És az öreg néninek is, akik egyszerű létszámbeli fölénnyel bekergetik a kamiont a zsákutcába.
Ők tartoznak a 2B csoportba. Ők a piaci vásárlók.
Tekintve, hogy a kerületben már szinte alig maradt hely az őslakosoknak a diákok miatt, így a vásárlók is gyakran messzebbről érkeznek.
Tehát adott egy csoport, akik kamionokkal vannak felfegyverkezve. És ők sokan vannak. És van a másik csoport, amelyik pedig a rövidlátás képességgel van felfegyverezve. És ők is sokan vannak. Néha pedig még a dinnyéket is cipelik.
Innentől pedig amolyan labirintusos játék (pacman) az egész, ahogy mindhárom társaság Beşiktaş utcáiban bolyong…
Úgyhogy nem. Inkább nem akarok kimenni az utcára. Pláne nem kocsival!
Hahó!
Nekem kb Júli 17 óta nem jön e-mail értesítés ha új poszt kerül ki a blogra. Elnyomkodhattam valamit?
Nem. Egyikünknek sem működik.
A hiba a központban van, én nem vagyok bűnös. 🙂
De azért már nézem, mit tehetek az ügy érdekében.
Oké, köszi 🙂