Hurrá! Szombat van!
Igen, tudom, hogy valójában hétfő…. de azért csináljunk úgy, mintha mégiscsak szombat lenne… (a cikket sem szombaton írtam, hanem amikor a szombatról álmodoztam… igen..hétfőn).
Tehát szombat.
A szombat az, amikor lehet egy jó nagyot aludni! – Persze csak hajnali 6-ig, amikor a gyerekek felébrednek és nekiállnak ordítani. De legalább a szomszéd visszakapja azt, amikor ő bulizott hajnali 3-kor!
A szombat az, amikor ki lehet mozdulni a házból, és el lehet sétálni a parkba.
A szombat az, amikor vásárolni lehet.
A szombat az, amikor Isztambul Beşiktaş kerületében piac nap van.
A szombat az, amikor az ember inkább befalazza magát a szekrénybe, minthogy kimozduljon a lakásból…
Íme, ez itt Beşiktaş, Isztambul egyik népszerű kerülete, ahova szerencsére a turisták csak ritkán tévednek be. Annál több viszont az idegen (milyen jó is az angol stranger szó) ilyenkor.
Ma ugyanis piac nap van! Beşiktaş pedig Isztambul kicsiben: itt találkoznak a kultúrák.
Csak még ráteszünk egy lapáttal: itt találkoznak a generációk is….
Beşiktaş központjában 3 híres és nagy egyetem található. Az itt tanuló diákok érthető okokból a környéken próbálnak szállást keresni. A kerület ugyanis tele van éjszakai szórakozó helyekkel, fénymásoló üzemekkel és olyan büfékkel, ahol még este 9-kor is lehet reggelizni.
Ezen diákokból pedig rengeteg lakik itt. Olyan sokan vannak, hogy jóformán kiszorították az őslakosokat.
Ők azok, akik aztán szombaton nem fognak du 4 előtt felkelni. Néha egyik-másiknak a teste önálló életre kell, és kimegy az utcára, mégha a tudata valahol az ágy alatt is maradt. Akkor úgy mozognak, mint aki Holdon jár. És jó, ha egyedül eltalálnak a pékig.
Velük teljesen ellentétes az a másik csoport, amelyik a piacra érkezik. Őket is két részre lehet osztani. Eladókra, és vevőkre.
Az eladók azok, akiknek normális esetben eszük ágában sincs Isztambulba jönni. Ők a környező (max 500 km) falvakban laknak. Piacról lévén szó, ezek az emberek elsősorban a saját termesztésű zöldségeit és gyümölcseit hozzák. De ne úgy képzeljük el, hogy jön egy néninke egy kosár almával. Hanem jön Pista bá’ a kamionjával és a bajszával.
A törökök pedig szeretik a kamionokat rendesen megpakolni. Nemcsak addig, míg a közlekedési törvények engedik, hanem ameddig már tényleg nem fér több gyümölcs az autóba.
Természetesen Pista bá’ profi sofőr, és ezzel a túlterhelt járművel lavírozok Beşiktaş szűk utcáiban, miközben még az ölében is alma van. De neki nemcsak a házakat kell kerülgetnie, hanem a holdjárós diákokat is.
És az öreg néninek is, akik egyszerű létszámbeli fölénnyel bekergetik a kamiont a zsákutcába.
Ők tartoznak a 2B csoportba. Ők a piaci vásárlók.
Tekintve, hogy a kerületben már szinte alig maradt hely az őslakosoknak a diákok miatt, így a vásárlók is gyakran messzebbről érkeznek.
Tehát adott egy csoport, akik kamionokkal vannak felfegyverkezve. És ők sokan vannak. És van a másik csoport, amelyik pedig a rövidlátás képességgel van felfegyverezve. És ők is sokan vannak. Néha pedig még a dinnyéket is cipelik.
Innentől pedig amolyan labirintusos játék (pacman) az egész, ahogy mindhárom társaság Beşiktaş utcáiban bolyong…
Úgyhogy nem. Inkább nem akarok kimenni az utcára. Pláne nem kocsival!
A szombat és a piac,
- Béla supermarket (1.000)
- Március 15. - első év (1.000)
- Az óraátállítás Isztambulban (1.000)
- Most igen vagy nem? (1.000)
- Kultúrális ütközések (1.000)
- Ez itt a motorom helye! (RANDOM - 1.000)
Hahó!
Nekem kb Júli 17 óta nem jön e-mail értesítés ha új poszt kerül ki a blogra. Elnyomkodhattam valamit?
Nem. Egyikünknek sem működik.
A hiba a központban van, én nem vagyok bűnös. 🙂
De azért már nézem, mit tehetek az ügy érdekében.
Oké, köszi 🙂