A hivatalos források szerint 2015. májusában 3.482.803 gépjármű volt Isztambulban. Havonta átlagosan kb. 30.000 új jármű kerül az utakra (jónéhány pedig a Boszporuszba).
Amikor a Vissza a jövőbe c. filmet készítették, akkor a távoli jövőt távolinak (2015), meg olyan futurisztikusnak gondolták, ahol az autók már repülni fognak. De ez sajnos/szerencsére nem jött be. Az autók maradtak a földön. És így maradtak a gumi kerekek is.
Három és félmillió autó rengeteg. De ha azt nézzük, hogy mindegyiknek legalább 4 kereke van (igaz, a motoroknak csak 2, de ahogy azok mennek, még az is kétséges, hogy egyáltalán regisztrálva lennének). Sok járműnek viszont ennél is több. Ilyenek pl. a buszok, akikből 6.135 járta az utakat 2015-ben.
Ez rengeteg kereket jelent! Ráadásul a gumikerék olyan, ami kopik (hivatalos infó nincs, de úgy mondják, átlagban naponta kb. 200-300 km-t kocsikáznak az isztambuliak). Meg kilukad. Vagy csak rossz napja van. Ami valahol, végeredményben azt jelenti, hogy a kereket cserélni kell.
Szerencsére Isztambul nem az a hely, ahol a dolgok nehezen beszerezhetőek. Sőt! Minden kapható. Főleg 5 perc múlva. Sőt! 5 perc múlvára már bármit be tudnak szerezni nekünk. Vagy szerelni nekünk. Akár a kocsinkba, akár a lakásba, vagy akár belénk is….
De azért az autógumi nem ilyen dolog. Mármint az olyasmi, ami tényleg könnyen, és tényleg 5 perc alatt beszerezhető. Mondhatnánk azt is, hogy ugyan úgy minden sarkon kaphatunk autógumit, mint ahogy kebabot. De ez azért nem teljesen így működik.
Gumit inkább ott kapni, ahol az autók járnak. Meg ahol erre hely is van. Hiszen a több millió Isztambulban száguldozó (vagy dugóban dudáló) járműveknek nemcsak rengeteg gumira van szükségünk, de rengeteg fajta kereket is használnak. Ami viszont a tárolás szempontjából vett fel különböző kérdéséket.
Persze a kérdéseket általában nem a gumikereskedő teszi fel, hanem a szomszéd, akinek hirtelen tele lett a kertje használt gumikkal. Hát valahol azért tárolni kell őket…………..
Azért a legtöbb gumiárus megpróbál olyan helyen lenni, ahol mégiscsak rendes körülmények között dolgozhat. Ahol van hely, és senkit nem zavar, ha a kalapácsolás hangosabb a kelleténél. Meg korábban van a kelleténél. Esetleg később. Meg esetleg hétvégén. Meg esetleg sosem marad csendben.
Így leginkább egy-egy városrészbe koncentrálódnak a gumis cégek, szépen egymás mellett. Valahol a közelben pedig a gumik állnak halomban. Ők is szépen egymás mellett…
Ami meglepő, hogy ezek a cégek egymásnak a vetélytársai, de mégis együtt, közösen dolgoznak. Pedig hát éppen a gumik esetében nem lenne olyan nehéz, ha véletlenül egyik-másik kilukadna. De itt szó sincs erről. A vetélytársak tényleg segítik egymást.
Ha egy ilyen helyre bemegyünk, akkor roppant kedvesek az emberek. Kérés nélkül is hipp-hopp kicserélik az összes kereket (a pótkereket is beleértve). Sőt! Igazándiból nekünk kell sietni, és elmagyarázni, hogy nem kell mindegyik kereket (a pótkereket is beleértve) cserélni, hanem elég lesz csak egyet is. Mert még le se állítottuk a motort, de még az autó is gurul, de ők már hipp-hopp, lecserélték az összes kereket ((a pótkereket is beleértve), és talán már el is adták a régiket. Úgyhogy azért nem árt odafigyelni!
